Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-461
Az országgyűlés képviselőházának 461. ülése 1931 február 4-én, szerdán. 193 egyik fővárosi újság részletesen közölt ehhez hasonló esetet. Annak, amiért én ma itt ebben az esetben felszólalok, oka az, hogy amiként Dorozsmán, s amiként itt a fővárosban egy és más hivatalokban ilyen esetekben az eltussolás jelensége mutatkozik, ugyanúgy mutatkozik abban az esetben is, amelyet fel kívánok itt említeni. ( Br.Podmaniczky Endre: Haljuk már az esetet!) Türelem t. báró úr. (Br. Podmaniczky Endre : Nem lehet, lejár az idő !) Az egyik délutáni lap részletesen foglalkozott azzal a tárgyalással, amely a közelmúltban a fővárosban a Schadl-tanács előtt folyt le, amely tárgyaláson egy aktív rendőrtisztviselő volt az egyik tanú. Ez a tanú többek között elmondotta azt, hogy Szegeden a forgalmiadófőellenőr ellen ő hivatalból eljárt, hivatalból feljelentést tett a forgalmiadófőellenőr felsőbbségéhez és minden feljelentése meddő maradt, a feljelentésnek nem lett meg az a kívánt eredménye, amelyet a becsület és tisztesség megkívánt volna ebben az esetben. Arról volt szó, hogy az egyik forgalmiadófőellenőr panamázik, hogy csalt és lopott(Kothenstein Mór : Itt Magyarországon ? — Br. Podmaniczky Endre : Nem kell zavarni, Móric !) Ez a rendőrtisztviselő kötelességszerűen megtette az ő feljelentését, és egy alkalommal felment a pénzügyminisztériumba, felkereste az illetékes ügyosztály vezetőjét, Czermann miniszteri tanácsost, aki a következőkkel fogadta : — Ugyan kérem, az egész országban folynak ilyen dolgok, nem értem az urakat, mit akarnak ; talán fel akarják forgatni az egész országot ? Ekkor az illető aktív rendőrtisztviselő így folytatja vallomását a bíróság előtt : — Erre én azt feleltem a miniszteri tanácsosnak, hogy az az urak dolga, hogy adózási téren mi történik az országban ; csináljanak, amit akarnak, azt hiszem azonban, hogy nem az forgatja fel az országot, aki rendet akar, tehát aki a bűnt meg akarja szüntetni, hanem az, aki bűnözik és eltussolja. A mi dolgunk az, hogy a bűncselekményt és a bűnözést üldözzük. Igen t. Képviselőház ! Ha semmi egyéb vallomás nem történt volna azon a tárgyaláson, mint ennek a rendőrtisztviselőnek ez a vallomása, hogy kötelességszerűen felment a pénzügyminisztérium egyik aktív tisztviselőjéhez, ebben az esetben Czermann miniszteri tanácsoshoz és jelentést tett neki és erre Czermann minszteri tanácsos azt mondotta, hogy ugyan mit akarnak az urak, hiszen az egész országban így folynak a dolgok, az egész országban "lopnak, csak nem akarják az országot felforgatni . .. Elnök : A képviselő urat sértő kifejezéséért ren dreutasítom. Esztergályos János: Bocsánatot kérek, nem én mondom. Elnök : Tudomásul veszem, hogy a képviselő úr bocsánatot kért. Nagyon helyes, tessék tovább folytatni. (Derültség.) Esztergályos János : Nem én mondom ezeket, az az aktív rendőrtisztviselő állította és mondta ezeket és végtelenül furcsa, hogy ezért én kapok rendreutasítást, a helyett hogy Czermann miniszteri tanácsos úr részesült volna ebben. Ismétlem, ha tehát semmi más nem lenne mai felszólalásomban, mint egyedül ez az egy jelenség, ez éppen elég volna ahhoz a jogos felháborodáshoz, amely eltölti ennek az országnak adófizető polgárait, hogy amikor a forgalmiadóellenőrök elviszik az utolsó párnát, elviszik a műhelyben szükséges szerszámot, amikor kíméletlenséggel, érzéktelenseggel és sokszor kegyetlenséggel végzik el a forgalmiadó behajtását, akkor egyes vidéki városokban szabadon lopnak. (A szónok rövid szünetet tart, — Derültség a jobboldalon.) Ha tehát nem volna semmi egyéb, ez az egyetlenegy is elég volna arra, hogy felkeltse ezt a jogos felháborodást* Elnök : A képviselő úr nyilván azért tartott beszédében szünetet, mert várta az elnöki figyelmeztetést. Vegye a képviselő úr azt megtörténtnek és mérsékelje magát. (Elénk derültség a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Ez hangos filmnek való !) Esztergályos János : De történt más is azon a tárgyaláson. A tárgyalás elnöke maga jelentette ki, hogy ismételten és számtalan esetben előfordult az, hogy egyik vagy másik esetben, amikor bűncselekményről volt szó (Mozgás a jobboldalon.) és amikor kérte a bíróság az iratokat, a pénzügyminisztérium az iratokat a bíróság rendelkezésére nem bocsátotta. Ez tehát alkalmas arra, ismétlem, hogy itt ez a kérdés szóvátétessék : van-e tudomása az igen t pénzügyminiszter úrnak arról, — miként interpellációmban is kérdezem — hogy a forgalmi adóval egyes helyeken hűtlenül sáfárkodnak ? Van-e tudomása az igen t. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy mit mondott Czermann miniszteri tanácsos ennek az aktív rendőrségi tisztviselőnek, hogy az ország minden részén történnek ilyen bűncselekmények ? — továbbá van-e az igen t. pénzügyminiszter úrnak tudomása arról, hogy a pénzügyminisztérium megtagadta a szükséges iratok kiszolgáltatását, amikor a bíróság ez irányban megkereste? Elnök : A pénzügyminiszter úr kivan nyilat kőzni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Házi A képviselő úr itt egy újságcikk nyomán jónak látta, (Esztergályos János: Mi az, hogy újságcikk nyomán? Törvényszéki tárgyalás nyomán! Nem újságcikk! — Zaj. — Elnök csenget) hogy interpellációt intézzen hozzám és méltóztassék megengedni, hogy erre mindjárt feleletet adjak, feleletet adjak különösen abban a vonatkozásban, amelyet lényegesnek tartok a képviselő úr által felhozottakból, tudniillik azt, hogy Czermann osztálytanácsos úr soha ezt a nyilatkozatot nem tette. (Esztergályos János: De kinek súgta ezt a fülébe?) Ez a nyilatkozat az ő szájába csak úgy adatott bele, de soha ilyen vagy hasonló nyilatkozatot nem tett. (Br. Podmaniczky Endre: Csak az ellensége!) A második, amit le akarok szögezni, az, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy feljelentésre a vizsgálat nem indult meg, mert a vizsgálat megindult és a vizsgálat ebben ezzel a különben igen kiváló szegedi tisztviselővel szemben felmentő határozattal végződött, illetőleg a felhozott vádak a vizsgálatnál alaptalannak bizonyultak. (Zaj a jobboldalon.) Az egészből annyi lenét igaz, hogy bizonyos, egészen csekély formahibákat kifogásolt a vizsgálat, de semmi néven nevezendő visszaélést vele szeműben nem konstatált. (Gr. Hunyady Ferenc: De a rendőrtisztviselő úrnak van vaj a fején!) A rendőrtisztviselő egy törvényszéki tárgyaláson, amelyen azt hiszem, mint vádlott szerepelt, (Esztergályos János: Nem! Mint tanú!) vagy mint tanú, (Gr. Hunyady Ferenc: Még mint tanú!) állítólag bizonyos nyilatkozatokat tett. Természetszerűleg a hivatalos adatok nem lehetnek a kezemben, mert a törvényszéki ítélet még nem kézhesíttetett, de ha azok a vádak, amelyeket az újság így írt meg, az Ő vallomásában tényleg bennfoglaltatnak, ebiben az esetben az igazságügyminiszter úrral fogok érintkezésibe lépni, hogy méltóztassék aziránt megtenni a lépéseket, hogy az illető feleljen ezen vádjáért és nyilatkozatáért az illetékes bíróság előtt. Ha az, amit 28'
