Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Az- országgyűlés, képviselőházának*4i 14.000 pengővel, a behelyezésnek hivatalból nem volt semmi akadálya és ».ezt a behelyezést nekem a dohányjövedék javaslatba hozta, amit a mill isztérium jóvá is hagyott. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) E behelyezés után Kerek esne egy jogügyletet kötött, ezzel a féllel, amelyet ez azért kötött meg, mert igy látta jónak az ügyet rendezni. A hivatalos intézkedés nem arról szólt, hogy 100 pengőt fizessen, vágy mennyit fizessen, hanem arról szólt, hogy Kerekesné vigyen be megfelelő tőkét az üzletbe, a felét adja oda, a teher felét viselje, a jövedelem felét élvezze és a munkában vegyen részt. Ök azonban úgy egyeztek meg, hogy Vértessyné ad neki 100 pengőt és Kerekesnének azután semmi köze sincs tovább ehhez az ügyhöz., Ez az ügy azután bíróság elé került, amihez nekem igazán semmi közöm nincs, s az egyik járásbíróság úgy határozott, amint azt a t. képviselő úr felolvasta. Ne kívánja a t. képviselő úr, hogy itt a járásbírósággal jogvitákba szálljak, ez nem is szükséges, mert ezt a jogvitát a felsőbíróság és más bíróságok már eldöntötték, amikor ettől eltérőleg határoztak és a jogegység helyreállítása ebben a dologban igazán nem az én feladatom. Egy azonban kétségtelen: Vértessyné felszólíttatott, hogy a rendelkezésnek tegyen eleget, vagy abban a formában, ahogy neki általában eleget kell tennie, vagy abban a formában, ahogyan ő társnőjével megegyezett, amihez nekem megint nincs közöm és beavatkozásom, ő ezt megtagadta. Megtagadta a bíróság előtt, hivatalos felszólításra is megtagadta, erre én háromnegyed esztendeig vártam, hogy meggondolja magát. Háromnegyed ''esztendőn át konokul megmaradt a mellett, hogy ezt a rendelkezést semmi szín alatt nem hajtja végre. Bocsánatot kérek, ez egy olyan renitencia, amely renitenciát ennem tűrhetem, mert ha ezt tűröm, akkor a vezetésem alatt álló igazgatás szét fog folyni, akkor a jogosítványokat nem én fogom adományozni, hanem mások, akik ki tudják játszani azokat az eszközöketamelyekkel ilyen jogosítványokat megszerezni, megtartani vagy azoknak szétosztását megakadályozni lehet. Ebben az ügyben egy sereg újságcikk jelent meg és nagy sajnálatomra a képviselő úr is vállalkozott ennek interpelláció alakjában való előadására. Ez engem nem puhíthat meg ebben az ügyben, ez engem az igazságos megítélés kérdésében nem fog befolyásolni, megmaradok azon az álláspontomon, hogy én mint pénzügyminiszter engedélyezem a jogosítványokat és nem a járásbíróság. Tisztelem a bíróságok ítéletét, méltóztassanak azt végrehajtani, ez azonban közigazgatási intézkedés, amely az én jogkörömbe tartozik és az én felelősségem alatt történik. Viselem érte a felelősséget, de nem fognak befolyásolni. Ha így áll az én szigorú jogi álláspontom, annál közelebb fekszenek az én megítélésemhez a méltányossági indokok és amiket a t. képviselő úr igen nagy melegséggel méltóztatott itt eiőterv jeszteni, azokat én is átérzem, átérzem az ő 30 éves szerzett jogát, átérzem az ő szorgalmas munkáját, átérzem, hogy öreg korában éri ilyesmi, de érezze ő is át, hogy tisztelettel tartozik azok iránt a szabályok iránt, (Ügy van ! Ügy van ! jobbfelöl.) amelyek mellett kapta azt a trafikjogot és amely szabályok értelmében ő ezeknek a rendszabályoknak alá van vetve. Ennek folytán válaszomat abban adom meg, hogy elvontam ezt a jogosítványt az egyik oldalon azért, mert renitenciát tapasztaltam, elvontam a másik oldalon a másik jogosulttól azért, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIJI, '. • ülés e • 1931 • február ; faén, ; szerdán. 191 mert nem bizonyult méltónak arra. hogy kapja azt a jogosítványt és mert nem élt avval a jogával úgy, ahogy kellett volna. Ennek a pereskedésnek véget akartam vetni ; elvontam a jogot Kerekesnétől is, elvontam á másiktól is és egyiknek sem adtam vissza., A trafikot nem töltöttem be. •• Várom, hogy helyes útra térve, kérje azt, hogy abba a trafikba bele helyeztessék azzal a feltétellel, hogy a jövőben a szabályoknak magát alá fogja vetni " (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) és én nem fogok elzárkózni az elől a kegyelmi tény elől, amelyre nekem jogot ad a törvény, hogy dacára viselt dolgainak, visszaadhassam neki ezt a jogosítványt. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr válaszolni kíván. Lázár Miklós : T; Ház ! Csupán néhány szót kívánok válaszolni a miniszter úr beszédére. Mindenekelőtt legyen szabad egy mondatban válaszolnom arra a szemrehányásra, — ha szabad annak tekintenem/— hogy ennek a voltaképpen igen egyszerű emberéletnek tragédiáját ide a Ház elé hoztam. Meg lehet róla győződve az igen t. miniszter úr, hogy ha, amint mondottam, egy 100%-os hadirokkant bajtársunkról lett volna szó, ha azt utalták volna be, ha az ellen renitenskedett volna Vértessyné és azzal nem akart volna társulni, semmi esetre sem adtam volna hangot annak az elkeseredésnek, amelyet ez a 30 év óta egy helyben dolgozó asszony. érzett, amikor nem egy hadirokkantat, hanem egy asszonyt helyeztek be, amely asszony, behelyezésének indokolására nem- tud a miniszter úr mást elmondani, mint azt, hogy három gyermeke van. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: És hogy éhen halt volna!) Boldog volnék, igen t. miniszter úr, ha lehetőség nyílna arra, hogy közös erővel és közös elhatározással mindenkin ilyen intenzíven segíteni tudnánk, akinek a mai gazdasági helyzetben három gyermeke van és aki közel áll az éhhalálhoz. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Én is szeretném !) Nem megyek bele a többi részletekbe. Elmondhatnám a magam érvelését, amely indokolná azt, hogy én egy szerencsétlen asszony magánügyében a közérdeket védem, képviselem. Erre nem térek vissza, mert a miniszter úr válaszának utolsó akkordjában kijelentette azt, hogy reparációt enged ebben az ügyben, keresni fogja a lehetőséget, hogy összerendeződjék ez a két érdek, ez a két morális álláspont, az egyik a bírósági, a másik a közigazgatási, a beutalté és azé, aki ott harminc év óta dolgozik. Ezeknek harmóniája mégis csak vissza fogja adni ennek a szerencsétlen asszonynak kenyerét és exisztenciáját és ebben a reményben a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatnak^e a miniszter úrnak Lázár Miklós képviselő úr interpellációja tárgyában adott válaszát elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen !) A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul vette. Tobler János képviselő úr kijelentést kíván tenni. Tobler János : T. Ház ! Tudtommal tanácskozások folynak az interpellációm tárgyára vonatkozóan. Miután ennek nem szeretnék elébe vágni, tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak a halasztást megadni ? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja a népjóléti és munkaügyi minisz28