Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Az országgyűlés képviselőházának 461 > ülése 1931 február 4-én, szerdán. 189 tanácsos-pénzügyi gazgató, dr. Csilléry Béla végezte igen nagy alapossággal és megállapította, hogy ennek a trafiknak jövedelme a leggyengébb trafikok átlaga körül mozog. Nem terhelem a t. Képviselőházat a részletekkel, de ebből a vizsgálatból kiderül egy nagyon érdekes dolog és pedig az, hogy hányféle különböző címen kell egy ilyen szegény trafikosnőnek fizetnie a forgalomnak abból az ezredrészéből, — mert hiszen minimális percentre dolgozik — amely tiszta jövedelemnek számít. Megállapították azt, hogy rossz hónapban a Belvárosban ez a trafik jövedelmezhet havonta 180 pengőt, jó hónapban felmehet a jövedelme — ez a legjobb, hónap — 300 pengőig. Kérdem tehát, nem vált-e Vértessyné számára lehetetlenné ennek az érthetetlen és immorális jutaléknak fizetése 180 pengő havi jövedelemből, amikor ő reggeltől késő estig dolgozik, jövedelméből eltartja önmagát és két még nála is öregebb nőtestvérét? Az elsőfokú jogelvonás után ez a beutalt Kerekesné pert indított az elmaradt 100 pengőkért, a bíróság azonban elsőfokon és másodfokon is elutasította. Minden tisztelet és becsület a magyar bíróságnak. Én ezt a bírósági ítéletet mély tisztelettel a Ház asztalára helyezem, csupán azt olvasom fel a t. Ház engedelmével, hogy a kir. járásbíróság milyen indokolással utasította el ezt a keresetet. Az indokolás azt mondja (olvassa) : «A kir. járásbíróság a felperest keresetével elutasította, mert ha való lenne is az, hogy haszonrészesedés címén alperes havi 100 pengő fizetésére kötelezte magát a felperessel szemben, ez a kötelező nyilatkozat a bíróság jogi megítélése szerint joghatályos nem lehet, mert kényszer hatása alatt jött létre, az alperes exisztenciája lett megtámadva azzal, hogy a kötelezettség nem teljesítése esetén a pénzügyi hatóság dohányéiárusítási jogosítványának megvonását helyezte kilátásba, ami nem vitásan, miután az alperes kötelezettségének eleget nem tett, bár még nem jogerősen, de elsőfokon hozott határozat folytán be is következett : mert ha a megállapodás minden feltétel nélkül is létrejött volna, a peres felek között ez a megállapodás a bíróság jogi álláspontja szerint a jó erkölcsbe ütközött volna, mivel vagyoni és munkaerő befektetése nélkül senki sem, még ideiglenesen sem vagyoni előnyhöz jutni, különösen akkor nem, amikor a fennálló jogszabály értelmében a dohányelárusítási jogosítvány a jogosított részéről harmadik személyre sem át nem ruházható, sem bérbe, nem adható ; amiért is a királyi járásbíróság a jogi álláspontból kiindulva úgy találta, hogy a felperes kereseti igényét az alperessel szemben érvényesíteni nem jogosult, annak érvényesítéséhez a bíróság jogsegélyt nem nyújthat.» Azt a megállapodást tehát, amelyre a pénzügyigazgatóság exisztenciájának lerombolásával kényszerítette ezt az idős Vértessynét, aki 30 év óta ül a trafikban, a bíróság ítélete, amelyet leteszek a Ház asztalára, a jó erkölcsökbe ütközőnek mondja és ahhoz, mint erkölcstelen megállapodáshoz jogsegélyt nem ad. Időközben az történt, hogy ennél a Vértessynénél, akinek elsőfokon már megvonták a trafikengedélyét, sorba jelentkeztek emberek, ügyvédek és ő az ügyvédi felszólítások özönét kapta, hogy fizessen az akkori pénzérték szerint 25 millió koronát, 30 millió koronát, 40 millió koronát azért,mert ezek mind Kerekesné beutalt társhitelezői voltak ; miután pediga trafik jog szerint, az enf

edély szerint, a pénzügyigazgatóság szerint ettőjüké, rajta akarták ezeket a pénzeket bevasalni. Ez keltette fel ennek a boldogtalan asszonynak a figyelmét, hogy honnan van ezeknek az embereknek ennyi adósságuk, mire utánajárván a dolognak, megállapította a következőket. Kerekes Géza kereskedősegédnek és Kerekes Gézáné született Nagy Irénnek trafikjuk volt valahol a Népszinház-utcában. Kerekes Géza és Kerekes Gézáné dohány tőzsdéjükbe csendes társat kerestek és hirdettek az újságokban. Minden újságban — amint az iratokból kiderül — megjelent a hirdetésük. A pénzt azután kicsalták hiszékeny emberektől, többnyire vidékiektől és ellopták. így történt. Itt van a királyi Kúria ítélete, amelyet szintén bátor leszek a Ház asztalára letenni, amely az egykori trafikos Kerekes Gézát ezek miatt a bűncselekmények miatt háromévi fegyházra, mint fő és 10 évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogai gyakorlatának* hasontartamú felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre ítélte, Kerekes Gézáné született Nagy Irén vádlottat pedig a büntetőtörvénykönyv 92. §-ának alkalmazásával hathónapi börtönre, mint fő- és 3 évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogai gyakorlatának hasontartamú felfüggesztésére mint mellékbüntetésre ítélte. (Esztergályos János : Vájjon kinek a kedvencei lehetnek ?!) Össze akarom fogni mondanivalóimat, nem olvasom fel tehát mindazokat a bűncselekményeket, amelyek miatt... (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Az utolsó ítéletet olvassa fel a képviselő úr.) Elnök : Képviselő úr, lejárt a beszédideje ! Lázár Miklós: Negyedórai meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök : A Ház a kért meghosszabbítást megadta. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : A felmentést miért nem olvassa fel a képviselő úr?) Lázár Miklós : Kerekes felmentését nem tudom felolvasni, mert nem is történt meg, le is ülte büntetését. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Kerekesnéét !) Kerekesné akkor áldott állapotban volt. A pör ujrafelvétele kapcsán a Kúria hivatalból megsemmisítette a Kerekesnére vonatkozó ítéletet, férjét azonban leültette s az annak rendje és módja szerint le is ülte a büntetést. Ha az igen t. miniszter úr kívánja, felolvasom a bűncselekményeket. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter tagadólag int.) Azt hittem, ezt méltóztatik kérni. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Én csak a felmentést akartam hallani !) Időközben Kerekesné újabb pereket indított a bíróságnál ezek miatt az elmaradt száz pengők miatt ; először hatszáz pengőt követelt, azután 2400 pengőt. A bíró miniszteri döntést kért ; a miniszteri döntés az volt, hogy ettől a 30 év óta becsülettel dolgozó és szolgáló állami szolgától, aki 30 év óta foglalkozott a trafikkal és soha semmi mással nem foglalkozott, elvonták a jogosítványt s egyúttal elvonták a jogosítványt a beutalt hölgytől, Kerekesnétől is. Információm az, hogy közben Kerekesné visszakapta jogosítványát, Vértessyné ellenben nem ; itt van a pénzügyigazgatóság végzése, — ezt is leteszem, a Ház asztalára — amely bizony rövid úton elintézte ezt a kérdést, ezzel a salamoni bölcseségű ítélettel, amelyet érzékenyen és joghatályosan érvényesíteni voltaképpen csak Vértessyné ellen lehetett, mert hiszen Vértessyné Kerekesnének nem tudott fizetni, ez számára nem volt ilyen munkanélküli üzlet ; ellenben Vértessyné 30 éves trafikjáról azt mondja a m agy. kir. pénzügy igazgatóság (olvassa) : «Ennek a magas rendeletnek megfelelően a m agy. kir. pénzügy igazgatóság az Irányi-utca 21. sz. alá kiadott dohánykisárudai társjogosítványt ezennel azonnali hatállyal elvonja és a dohány- és bélyegjegyárusítást a jelzett dohányárudéban Cím részére azonnal beszünteti.» Két pénzügyőr megjelent az üzletben —ez