Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Az országgyűlés képviselőházának 461 > ülése 1931 február 4-én, szerdán. 189 tanácsos-pénzügyi gazgató, dr. Csilléry Béla vé­gezte igen nagy alapossággal és megállapította, hogy ennek a trafiknak jövedelme a leggyengébb trafikok átlaga körül mozog. Nem terhelem a t. Képviselőházat a részletekkel, de ebből a vizs­gálatból kiderül egy nagyon érdekes dolog és pedig az, hogy hányféle különböző címen kell egy ilyen szegény trafikosnőnek fizetnie a forgalom­nak abból az ezredrészéből, — mert hiszen mini­mális percentre dolgozik — amely tiszta jövede­lemnek számít. Megállapították azt, hogy rossz hónapban a Belvárosban ez a trafik jövedelmez­het havonta 180 pengőt, jó hónapban felmehet a jövedelme — ez a legjobb, hónap — 300 pengőig. Kérdem tehát, nem vált-e Vértessyné számára lehetetlenné ennek az érthetetlen és immorális jutaléknak fizetése 180 pengő havi jövedelemből, amikor ő reggeltől késő estig dolgozik, jövedel­méből eltartja önmagát és két még nála is öre­gebb nőtestvérét? Az elsőfokú jogelvonás után ez a beutalt Kerekesné pert indított az elmaradt 100 pengőkért, a bíróság azonban elsőfokon és másodfokon is elutasította. Minden tisztelet és becsület a magyar bíróságnak. Én ezt a bírósági ítéletet mély tiszte­lettel a Ház asztalára helyezem, csupán azt olva­som fel a t. Ház engedelmével, hogy a kir. járás­bíróság milyen indokolással utasította el ezt a keresetet. Az indokolás azt mondja (olvassa) : «A kir. járásbíróság a felperest keresetével eluta­sította, mert ha való lenne is az, hogy haszon­részesedés címén alperes havi 100 pengő fizeté­sére kötelezte magát a felperessel szemben, ez a kötelező nyilatkozat a bíróság jogi megítélése szerint joghatályos nem lehet, mert kényszer hatása alatt jött létre, az alperes exisztenciája lett megtámadva azzal, hogy a kötelezettség nem teljesítése esetén a pénzügyi hatóság dohányéi­árusítási jogosítványának megvonását helyezte kilátásba, ami nem vitásan, miután az alperes kötelezettségének eleget nem tett, bár még nem jogerősen, de elsőfokon hozott határozat folytán be is következett : mert ha a megállapodás min­den feltétel nélkül is létrejött volna, a peres felek között ez a megállapodás a bíróság jogi állás­pontja szerint a jó erkölcsbe ütközött volna, mivel vagyoni és munkaerő befektetése nélkül senki sem, még ideiglenesen sem vagyoni előnyhöz jutni, különösen akkor nem, amikor a fennálló jogszabály értelmében a dohányelárusítási jogo­sítvány a jogosított részéről harmadik személyre sem át nem ruházható, sem bérbe, nem adható ; amiért is a királyi járásbíróság a jogi álláspont­ból kiindulva úgy találta, hogy a felperes kere­seti igényét az alperessel szemben érvényesíteni nem jogosult, annak érvényesítéséhez a bíróság jogsegélyt nem nyújthat.» Azt a megállapodást tehát, amelyre a pénzügy­igazgatóság exisztenciájának lerombolásával kény­szerítette ezt az idős Vértessynét, aki 30 év óta ül a trafikban, a bíróság ítélete, amelyet leteszek a Ház asztalára, a jó erkölcsökbe ütközőnek mondja és ahhoz, mint erkölcstelen megállapodáshoz jog­segélyt nem ad. Időközben az történt, hogy ennél a Vértessy­nénél, akinek elsőfokon már megvonták a trafik­engedélyét, sorba jelentkeztek emberek, ügyvédek és ő az ügyvédi felszólítások özönét kapta, hogy fizessen az akkori pénzérték szerint 25 millió koronát, 30 millió koronát, 40 millió koronát azért,­mert ezek mind Kerekesné beutalt társhitelezői voltak ; miután pediga trafik jog szerint, az en­f edély szerint, a pénzügyigazgatóság szerint ettőjüké, rajta akarták ezeket a pénzeket beva­salni. Ez keltette fel ennek a boldogtalan asszony­nak a figyelmét, hogy honnan van ezeknek az embereknek ennyi adósságuk, mire utánajárván a dolognak, megállapította a következőket. Kerekes Géza kereskedősegédnek és Kerekes Gézáné szü­letett Nagy Irénnek trafikjuk volt valahol a Népszinház-utcában. Kerekes Géza és Kerekes Gézáné dohány tőzsdéjükbe csendes társat keres­tek és hirdettek az újságokban. Minden újságban — amint az iratokból kiderül — megjelent a hirdeté­sük. A pénzt azután kicsalták hiszékeny embe­rektől, többnyire vidékiektől és ellopták. így tör­tént. Itt van a királyi Kúria ítélete, amelyet szintén bátor leszek a Ház asztalára letenni, amely az egykori trafikos Kerekes Gézát ezek miatt a bűncselekmények miatt háromévi fegy­házra, mint fő és 10 évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogai gyakorlatának* hasontartamú fel­függesztésére, mint mellékbüntetésre ítélte, Kere­kes Gézáné született Nagy Irén vádlottat pedig a büntetőtörvénykönyv 92. §-ának alkalmazásával hathónapi börtönre, mint fő- és 3 évi hivatal­vesztésre, valamint politikai jogai gyakorlatának hasontartamú felfüggesztésére mint mellékbünte­tésre ítélte. (Esztergályos János : Vájjon kinek a kedvencei lehetnek ?!) Össze akarom fogni mondanivalóimat, nem olvasom fel tehát mindazokat a bűncselekménye­ket, amelyek miatt... (Wekerle Sándor pénzügy­miniszter : Az utolsó ítéletet olvassa fel a kép­viselő úr.) Elnök : Képviselő úr, lejárt a beszédideje ! Lázár Miklós: Negyedórai meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök : A Ház a kért meghosszabbítást meg­adta. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : A fel­mentést miért nem olvassa fel a képviselő úr?) Lázár Miklós : Kerekes felmentését nem tu­dom felolvasni, mert nem is történt meg, le is ülte büntetését. (Wekerle Sándor pénzügyminisz­ter : Kerekesnéét !) Kerekesné akkor áldott álla­potban volt. A pör ujrafelvétele kapcsán a Kúria hivatalból megsemmisítette a Kerekesnére vonat­kozó ítéletet, férjét azonban leültette s az annak rendje és módja szerint le is ülte a büntetést. Ha az igen t. miniszter úr kívánja, felolvasom a bűncselekményeket. (Wekerle Sándor pénzügy­miniszter tagadólag int.) Azt hittem, ezt méltóz­tatik kérni. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Én csak a felmentést akartam hallani !) Időközben Kerekesné újabb pereket indított a bíróságnál ezek miatt az elmaradt száz pen­gők miatt ; először hatszáz pengőt követelt, az­után 2400 pengőt. A bíró miniszteri döntést kért ; a miniszteri döntés az volt, hogy ettől a 30 év óta becsülettel dolgozó és szolgáló állami szolgá­tól, aki 30 év óta foglalkozott a trafikkal és soha semmi mással nem foglalkozott, elvonták a jogo­sítványt s egyúttal elvonták a jogosítványt a be­utalt hölgytől, Kerekesnétől is. Információm az, hogy közben Kerekesné visszakapta jogosítvá­nyát, Vértessyné ellenben nem ; itt van a pénz­ügyigazgatóság végzése, — ezt is leteszem, a Ház asztalára — amely bizony rövid úton elintézte ezt a kérdést, ezzel a salamoni bölcseségű ítélet­tel, amelyet érzékenyen és joghatályosan érvé­nyesíteni voltaképpen csak Vértessyné ellen lehe­tett, mert hiszen Vértessyné Kerekesnének nem tudott fizetni, ez számára nem volt ilyen munka­nélküli üzlet ; ellenben Vértessyné 30 éves tra­fikjáról azt mondja a m agy. kir. pénzügy igaz­gatóság (olvassa) : «Ennek a magas rendeletnek megfelelően a m agy. kir. pénzügy igazgatóság az Irányi-utca 21. sz. alá kiadott dohánykisárudai társjogosítványt ezennel azonnali hatállyal el­vonja és a dohány- és bélyegjegyárusítást a jel­zett dohányárudéban Cím részére azonnal be­szünteti.» Két pénzügyőr megjelent az üzletben —ez

Next

/
Thumbnails
Contents