Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

180 Az országgyűlés képviselőházának bereknek, azoknak, akik a bankokban és rész­vénytársaságokban benn ülnek és akik két kéz­zel tíz lyukból harácsolják ki maguk számára a pénzt, semmi okuk sincs félni attól, bogy a törvényjavaslat itt a Ház előtt van. Elvégre választások előtt vagyunk és az a,z ellenforra­dalmi kormányzati rendszer, amely már szüle­tése , pillanatában a bankokra támaszkodott, nem ronthatja el a dolgát mia a kapitalisták­kal. Nagyon szellemesen bevették tehát a tör­vénybe ezt a szakaszt, a Fekete Péterek, Kóhn Mórok és Schillinger Salamonok csúnya elve­résére, amely alkalma^ és lehetőséget ad arra, hogy az igen t. kormánypárti képviselő urak a kerületükben tremoló hangon magyarázhas­sák: ime, hoztunk égy törvényt, hogy aki a paraszt ellen mer valamit tenni a piacon, an­nak kegyetlenül elhúzzuk a nótáját. Hogy azonban a gyüfakartell ennek ellenére mennyit fog kivinni az országból, hogy a textilkartell mennyivel fogja a fogyasztást drágítani és hogy a szeszka-rtell mennyivel fogja önmagát gazdagítani s hogy azután mennyivel lesz drá­gább az ásó, kapa, ai petróleum, a kocsikenőcs és mindazon cikkek, amelyekre a mezőgazda­ságnak szüksége van. arról most egyelőre nem beszélünk, arról majd csak az eredmények után fogunk beszélni. Hiszem, hogy ezek az eredmé­nyek nemsokára mutatkozni is fognak. T. Képviselőház! Nem lesz érdektelen már most egypár szót elmondani arról, hogy ho­gyan jutottunk ide. Ügye, nem véletlenség az és nem a gonosz dzsinnek adománya, hogy Magyarországon a kartellek ilyen szabadon ga­rázdálkodhatnak 1 ? Nem a gonosz dzsinnek ado­mánya az seim, hogy mi is, akik nem vagyunk a világ országútján, akik csak mellék harc­szintere vagyunk annak a gigászi harcnak, amely a fogyasztó, a munkás és a kapitalizmus között már egy évszázada folyik, mégis bele­kerültünk a fo-rgatag'bav, és nekünk ma is kell ezzel a dologgal foglalkoznunk. Már az imént voltam bátor rámutatni arra, hogy nagyon igaza ván annak az amerikai író­nak, aki azt írta, hogy business is not phy­lanthropie, az üzlet nem jótékonyság, s a ka­nitalizmus semmiféle jótékonyságot és semmi­féle szentimentalizmust nem ismer, amikor az embereket ki kell zsákmányolni. Mert ha vé­gié nézzük közgazdaságilag: a kapitalizmus jellemző tulajdonságait, rögtön rájövünk arra, hogy ezzel ai törvényjavaslattal egy oroszlánt próbálunk rábeszélni arra. hogy spenótot eayék, mert az egészségesebb. (Derültség.) Ez az effektusa ennek a törvénynek. A kapita'lisztikus termelési rendszernek leg­főbb sajátsága az, hogy nem a szükségletek ki­elégítésére termel, hanem profit céljából a piac számára ismeretlen fogyasztónak. A cél az, ïami 100 évvel ezelőtt volt, amikor még nem volt gőz­gép, fonógép, szövőgép; a szabad verseny követ­keztében a versenytársat kiszorítani a piacról és helyét elfoglalva, a fogyasztótól a hasznot kivenni. Ez volt az egyik cél, a másik cél pedig az: megfosztani a munkást a; termelés eszkö­zeitől és ezáltal a munkást kiszolgáltatni a ka­pitalizmusnak,^ mert a termelés eszközeitől meg­fosztott munkás, akinek semmije sincs, csak iá munkaereje, alárendelt helyzetbe kerül azzal szemben, akinek tulajdonában van a pénz, , a termelési eszköz, a nyersanyagok, ez diktál, a proletár pedig engedelmeskedni tartozik, ha nem akar éhenhalni. A rabszolgaság a prole­tárra csak annyiban változott meg, hogy a pro­letár, ha lehet, megválaszthatja ia." rab szolgatar-' tóját; -mia sajnos ezt sem. teheti »meg, mert sen­kinek <s>em kell a munkája. 4,61. ülése 1931 február 4--én,azerdán. • A munkaerőt tehát piaci áruvá süllyesztette le a kapitalizmus, a munkaerő ma szimpla piaci- áru. Most tehát a kapitalizmus törekvése egyfelől odairányul, hogy a fogyasztóközönsé­get minél hatályosabban, minél erélyesebben ki-. zsákmányolja, másfelől pedig odairányul, hogy a munkásoknak minél kevesebb bért fizessen. Ez utóbbi törekvésében azután érdekkörébe vonja az államot is és itt nemcsak Magyar­, országra célozok azért, mert itt Magyarorszá­gon ez talán nagyobb mértékben történik meg mint másutt, hanem célzok mindenüvé, min­denütt, Amerikában csak úgy, mint Német­országban, igyekszik a kapitalizmus hatást gya­korolni az államihatalomra, igyekszik az állam­hatalmat magához ragadni, hogy így az állam­hatalom birtokában egyfelől diktáljon lenn a dolgozó munkásoknak, másfelől diktálni enged­jen azután a fogyasztóközönséggel szemben. Nagyon helyesen mondja Liefmann pro­fesszor, a kartelleknek nemzetközi vonatkozás­ban is a legkitűnőbb ismerője, amikor azt mondja (olvassa): «Száz évvel ezelőtt indult Angliában útjára a versenykapitalizmus. A versenykapitalizmus fejlődését nagy mértékben előmozdította a gőzgép feltalálása, a fonógép, szövőgép feltalálása és mindazok a technikai újítások, amelyeket azóta feltaláltak. Megin­dult az őrült verseny & fogyasztóért.» De már a világháború előtt észre lehetett venni, főkép­pen ott, ahol a kapitalizmus a legjobban kifej­lődött, Amerikában, hogy egy kis megtorpanás áll be. A versenykapitalizmus megállapodni látszott, trösztösödött, az államhatalomra már kellő befolyást tudott gyakorolni, az állam se­gítségével . refakciákat, vasúti kedvezményt, vámkedvezményeket tudott kapni, egyszóval egy kissé kényelmesebbé vált a kapitalizmus; a világpiac is heteit már árukkal, sőt mi több, a gyarmatok is kezdtek már versenyezni az anyaországokkal, ilyen körülmények között, mondom, a kapitalizmus egy kissé kényelme­sebbé vált és jobbnak látta a könnyen elérhető profitot összebeszéléssel elérni. Igaz, hogy Smith Ádám korában még összeesküvés volt a közérdek ellen, ha a munkáltatók abban álla­podtak meg, hogy mennyiért fogják a gyapjú­fonalat adni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Tisztelettel kérem beszéd­időmnek tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszab­bításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárult. Malasits Géza: Már Smith Ádám a köz­érdek elleni összeesküvésnek minősítette azt, ha valahol összejöttek a munkáltatók és meg­állapodtak abban, hogy egy bizonyos vastag­ságú gyapjúfonalat mennyiért fognak el­adni. De Smith Ádám igazságos volt és meg­állapította azt is, hogy ha munkások jönnek össze egy vendéglőben, a legtöbb esetben nem azért jönnek össze, hogy ott mulassanak, vagy szórakozzanak, hanem azért, hogy a köz ellen fellázadjanak és merényletet kövessenek el a közérdek ellen azzal, hogy összebeszélve, mun­kaerejüket minél drágábban akarják eladni. Smith Ádám teljesen szabad, korlat nélküli szabadverseny elvi alapján állott. A korlát nélküli szabadverseny azonban már meg­szűnt. Lief mann nagyon helyesen állapítja meg (olvassa): «A versenykapitalizmus jel­lemzője volt a harc a fogyasztóért. Ebiben a harcban nem ismert a kapitalizmus kíméletet, átgázolt emberi véren, tengereken átment, a legmagasabb hegyeken is átmásaott a fogyasz­tóért». Közben a világpiac betelt, à kapltaliz-

Next

/
Thumbnails
Contents