Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Áz országgyűlés képviselőházának UG1. ülése 1931 február lf-én, szerdáit, 17a ból és általános elismeréshez juttat mind a tudományban, mind a gyakorlatban. Gazdasági fejlődést mi is csak gazdasági szabadság alapján tudunk elképzelni és annak alapján kívánunk; ebiben azt hiszem, mindanynyian egyetértünk. Mi azonban a szabadság? Ha az állam a gazdasági fejlődés tekintetében elisoiieri a gazdasági szabadságot és eziránybaii az egyesek jogait is elismeri. (Sándor Pál: Nem isimeri el, mert nincs megengedve a magánvád!) De elismeri. Én általánosságban beszélek a gazdasági szabadság tartalmáról. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ez a teória! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az általános vádjog garancia! — Sándor Pál: Minden polgárnak joga van érdekeit a birosag* előtt védeni! Itt nincs joga! — Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem felel meg a magyar ízlésnek!) Ha az állam egyesek jogait gazdasági téren t elismeri, ez . csakis a társadalmi érdekközösség érdekkörén belül a közjó irányáiban találhat kielégülést. Az államon belül alakult szervezetek, egyesülések, egyezmények jogai elismertetnek, láttuk ebben a javaslatban. A legfőibib- jogot azonban, hogy az igazságosság minden egyes ember és (mindenegyes szervezet érdekében érvényesüljön, ezt az állam tartja kezében és csak az állam tarthatja kezében, (ügy van! Ügy van!) A nagy feladat, amelyet mindnyájunknak meg kell érteni, hogy minden egyes embernek emberhez méltó életfeltételei legyenek. Ezt látjuk itt^ veszélyeztetve, ezekben a különböző hatalmi iárdiktatúrákban. A szabadság az egyénnek szociális természetéből eredő joga, tehát az egyénnek az ő különleges, a társadalomban és csak a társadalmon keresztül élő természetének joga, amelyre az egyénnek a társadalomban szüksége van. ^ Ennek a szabadságnak az . egyesre vonatkozó értéke ás csak a társadalomban jelenik meg, nem azon kívül, nem a társadalom érdekein kívül helyezve, mintegy külön érdekkörben. De hogy az a szabadság az egyesekre tényleg érték legyen, az egyénnek, miként az egyének egyes (szervezetei, nem élhetnek vissza ezzel a szabadsággal a társadalom érdekének rovására. A társadalom közösségének érdeke tehát mindig szem előtt tartandó. Az egyesnek tehát azért f van szüksége szabadságra, hogy a szabadság erejével a^ társadalomban, ez esetben tehát a közgazdaságban, tevékenységeit, céljait mint szociális individuum társadalmi kötelességének és felelősségének megfelelően kifejthesse. Az egyes szabadságát a közjó érdeke szabályozza s ez a szabályozás az egyénre olyan állapotot jelent, amelyben tevékenységeit legjobban, legeredményesebben kifejtheti. A szabadság a társadalomban oiem a jognak, hanem a kötelességnek függvénye. A szabadság lényegének felismerésével és annak megfelelő szabályozásával tehát nem történik más, mint az, hogy az egyén joga kiegészül a közösség érdekében. Ezt látom a kar telijavaslatban és a már meglévő kartelltörvényekben is, hogy azok nem megszüntetni akarják az egyén jogát, vagy a szervezkedés jogát és szabadságát, hanem szabályozni, tulajdonképpen a rend érdekében. ^ A javaslat tehát, amikor a kartell szabadságát elismeri, csak logikusan jár el, ha ugyanakkor szabályozásának szükségességét is kimondja. ^Mert elismerni a kartell szabadságát a nélkül, t hogy annak kihatásait szabályozná a közösség érdekében, fél intézkedés volna, sőt káros intézkedés, mert ezzel tulajdonképpen törvényesítené a kartell hatalmának egyoldalú megjelenését. E javaslat kodifikálása kijelöli a magyar kartellpolitika vezéreszméjét is, amit abban látok, hogy a magyar kartellpolitika vezéreszméje a közösség céljába helyezett egyéni érdek és ennek a szociális, kötelességhez és a szociális felelősséghez való viszonyából kialakult rend, amely az eszközökben és eredményekben tulajdonképpen az igazságot akarja kifejezni közgazdasági viszonylatokban is. Ennek az eszmének normatív ereje tehát az igazságos rendben jelenik^ meg. Nem akarja engedni, hogy a gazdasági élet egyedül és kizáróan mintegy kiszolgáltatva legyen a mechanikus gazdasági erőknek, hanem, hogy a közgazdaság szervezkedését az értelem és az okosság rendezze. Helyes felfogás nyilatkozik meg- tehát nézetem szerint a javaslatban, amikor a szabadságnak már nem korlátozásáról beszél a javaslat, mert ez tulaj dánképpen ellentmond! a szabadságnak, haneim azt a helyes elvet r vallja alapul, hogy a szabadság szabályozandó, amivel azután nincs ellentétben a kartellszabadság elismerése sem. Kiemelem, hogy az e célok elérésére alkalmasnak látszó módszerek közül a javaslat a megelőzést helyezi előtérbe. A megelőzés mit jelent, mi van ebben a szóban? Milyen nagy gondolat, milyen bölcs elhatározás? Megelőzve neveléssel, raiem megtorlással, nem büntetés alkalmazásával, hanem jóságos intézkedéssel, amely szeme előtt mindig a nemzeti közérdek egyetemét látja (Ügy van! a jobboldalon.) a kartell szükségességét elismeri, de nem engedi, hogy túlterjedjen. Azt hiszem, ebben egyek vagyunk annak a pártnak résizéről, amelynek köréből felszólalni szerencsém van, és talán a t. túloldal részéről is többen azonosítják magukat szavaimmal, amikor azt mondom: hogy ez a megelőzés tényleg eredményes lehessen, ehhez szükséges előfeltétel a szerződések bemutatása. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Krúdy Ferenc: Természetesen! Ez a lényeg! Teljes bemutatási kényszer! •— Igaz! Ügy van a jobboldalon.) Mert ha a javaslatban ezt a bölcs és jóságos megfontolást látjuk (Ügy van a jobboldalon), amely a megelőzéssel akarja ezt a kérdést rendezni, akkor ez nem maradhat meg csupán papíron, hanem akkor a javaslatnak ezeket a bölcs és jóságos intézkedéseit a gyakorlat számára is elő kell készíteni és elő kell segíteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Akkor azután segítségére kell jönnünk ennek a gondolatnak, hogy ez tényleg a gazdasági életünket és közgazdasági életünket nevelje, hogy ne mutatkozzanak olyan jelenségek, amelyeket itt voltam bátor bemutatni és amelyeket Sándor Pál igen t. képviselőtársnnk is bemutatott, mert akkor a nevelés segítségéyiel, amelyet az államhatalom tart kezében és irányít, sokkal kedvezőbb alakulások mutatkoznak majd! a kartellben szabályozott termelőágakban és más termelőágakban a fogy asztóközönség' javára, A részletintézkedések — méltóztassanak megengedni, hogy azt mondjam — nem érdekelnek engem annyira, mint ahogy a javaslatban foglaltatnak, de nem érdekli talán magát az életet sem, mert a részletintézkedések célszerű voltáról anajd maga az élet és a praxis tanúskodik, nyilatkozik s ezt már nean lesz nehéz feladat a szükség szerint módosítani. Az igazi kemény feladat, az elvi kérdések rendezése volt s a teljes érdek- és jogbiztonságnak megteremtése, ennek az egész problémának ide a törvényhozás elé hozatala. Ez volt az igazi és nehéz feladat, mert meggyőződésem, hogy a kartellprobléma helyes megértése s a teljes ér-