Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

174 Az országgyűlés képviselőházának dek- és jogbiztonság megteremtése nélkülözhetetlen feltétele gazdasági életünk egészséges továbbfejlődésének. Ebben a javaslatban tehát nem megrendszabályozás foglaltatik s ezért nem kell félteni ettől a javaslattól, ha majd törvényerőre emelkedik, a gazdasági szabadságot, hanem a javaslat ennek a problémának a közérdek irányában helyes szabályozását tekinti feladatának. Ezért és különösen talán azért, mert a javaslat a feladatoknak ebben a komplexumában olyan helyes megértéssel, a kérdésnek olyatn toölcs^ felbontásával találta aneg

# a» megoldás módját, amelyet, ha ez tető alá kerül, a magyar gazdasági politika új iránya kifejlődése erős pillérének látok, mérlegelve és értékelve ezeket a szempontokat, a^ javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogodam és kívánom, hogy a gazdasági fejlődés ezt a javaslatot minél ^ szervesebben, a magyar gazdasági politika érdekében minél egészségesebben továbbépítse. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a közéven. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Figyelemmel hallgattam az előttem szóló igen t. képviselőtársam fejtegetéseit és bár nagyon tetszettek azoík az elméleti sziporkák, amelyeket a képviselő úr ennek a törvényjavaslatnak védelmezésében elmondott, mégis kénytelen vagyok t képviselőtársamat egy^ körülményre figyelmeztetni, amelyről — úgy látszik — megfeledkezett, nevezetesen arra, hogy a kapitalisztikus termelési rendszer legjellemzőbb tulajdonsága az. hogy a legkisebb fáradsággal a legnagyobb profitot alkarja megszerezni. Ebbeli törekvésében azután a kapitalisztikus termelési rendszernek a haszonélvezetét ilyen törvényjavaslattal meggátolni, megakadályozni nem lehet. Nagyon téved az igen t. előttem szóló képviselő úr, ha egy percig is azt hiszi, bogy olyan jóságos szigorral, mint ahogyan az atya bánik a gyermekeivel, lehet majd a profitéhes kapitalizmust meggátolni abban, hogy kifossza a fogyasztóközönséget. Lehet, hogy a képviselő úr ezt elhiszi, én azonban nem hiszem el, mert dsmerem a kapitalisztikus termelési rendszer természetrajzát és azt, amit esinál, ha nem is helyeslem, de természetesnek találom. (Jánossy Gábor: En nem találom természetesnek a kilengéseket!) Annál kevésbbé hiszem azt, hogy ez a törvényjavaslat valami nagyon félelmetes mumusként álljon a kapitalizmus előtt és kapitalizmus, amely kartellebben nyilvánul meg, valami nagyon félne ettől a törvénytől, mert hiszen a magyar kormány egész sereg kartell jövedelméből részesedik, már nem mint kormány. hanem az állam. A cukorkartellben benne van a keze és az a körülmény, hogy ia magyarországi cukorfogyasztás oly f alacsony, hogy még az ázsiai átlagot sem érjük el a cukorfogyasztásban és messze alatta maradunk az afrikai fogyasztásnak, nem utolsó sorban annak tudható be, hogy a kincstár részesedése a cukorban olyan magas, mint sehol Európában. Minthogy tehát r a cukorkartell egyúttal az állam adószedője és ezért az adószedői hivatásért engedi a cukorkartelit keresni. Itt van a szeszkartell. A legtökéletesebben keresztülvitt kartell a .szeszkartell. Egy deci szeszt nem lehet eladni a kartell tudta és hozzá4 61. ülése 1931 február U-én, szerdán. járulása nélkül. Méltóztatik-e egy percig is hinni, hogy a kormány, amelynek könyökig benne van a keze a szeszkarteUben, komoly, hatályos javaslatot fog hozni a kartell ellen? Méltóztatik-e hinni, hogy az a kormány, amely iá motalkóval, a szénhidrátszesszel hallatlan nemzeti ajándékhoz juttatta a szeszgyárosokat, komoly, hatályos intézkedéseket fog tenni a kartéllel szemben? Méltóztatik látni, hogy ici'Z cl kormány, amely lehetővé tette aránylag igen csekély kölcsön igénybevételéért azt, hogy a svéd-amerikai gyufakartell, Kreugerék innen három esztendő alatt huszonöt millió dollárt kivigyenek, az -a kormány, amely nyitott szemmel látja, hogy a gyufagyártá» mennyire zsugorodik össze Magyarországon, kényére, kedvére kiszolgáltatta a magyar gyufafogyasztó közönséget a' gyufakartellnek és a gyufakartell ebből a szerencsétlen országból, amelyben nem hinné az ember, hogy egyáltalában létezik ma tízmillió pengő, évi tízmillió pengő hasznot visz ki. Amikor a gyufakölcsönt tárgyaltuk, akkor én ezekről a padokról voltam bátor rámutatni arra, hogy a kormány mennyire zálogba csapja az országot, illetőleg az ország gyufafogyasztó közönségét, hogy ehhez képest Zsigmond király cselekedete, hogy egy pár szepességi várost zálogba hagyott a lengyel királynak, gyerekjáték volt ahhoz képest, ami itt történik. Ismétlem tehát, iaz a kormány, amely az energiajavaslat tárgyalásánál nyílt hitvallást tett amellett, hogy igenis arra törekszik, hogy az egész magyar elektromos energiaszolgáltatást egy, legfeljebb két vállalat kezére bocsássa, az a magyar kormány tehát, amely minden cselekedetével a kartelleket és a kapitalisztikus termelést igyekszik előmozdítani, nem fog ide hatályos, energikus javaslatot hozni a kartellek ellen. Ilyet elhisz az ember a pártfegyelem hatása alatt, vagy elhisz akkor, amikor az elnöki tanács ráparancsolja, sőt talán elhiszi akkor is, amikor a tudós a^ katedráján foglalkozva!, nem látja az erdőt a fáktól, én azonban, aki a szkeptikusok és hitetlenek rendjéhez tartozom, egy percig sem vagyok hajlandó elhinni, hogy a magyar kormány mai összetételében, ebben az ellenforradalmi mentalitásban komolyan és hatályosan akarna egy törvénnyel a kartellek ellen küzdeni. Egyébként erre majd rátérek még a t. Ház engedelmével. Mielőtt a javaslat érdemi bírálatába fognék, engedjék meg, hogy pár megjegyzést tegyek arra, amit legutóbbi ülésünkön Biró Pál igen t. képviselő úr mondott. Biró t. képviselő úr nem riadt vissza attól, hogy hitelrontást Ikövessen el a magyar munkásokkal szemben és az a kapitalista, aki rendkívül érzékeny minden hitelrontás iránt s a legcsekélyebb támadásra rögtön a bírósághoz szalad, hogy megvédje a maga hitelét, itt a Ház, tehát az ország, a nenizet színe előtt nem átallotta a magyar munkásság hitelét rontani azzal, hogy a német munkásság teljesítménye 60%-kai. nagyobb, mint a magyar munkásságé. Itt van előttem a napló. A képviselő, úr nyíltan I azt mondotta, hogy (olvassa): «a legnagyobb német vastermelővállalíkozásban, amely termelési egység szempontjából húszszorosa, a miénknek, egy munkásra Németországban 66%-kai. pontosan 66.6%-kai nagyobb termelési egység esik, mint Magyarország'on.» Hozzátette azután, azt, hogy Németországban a munkabér 36%-kal több, de 66%-kai nagyobb a teljesítmény, ennélfogva a német munkás még mindig olcsóbban dolgozik, mint a magyar munkás. íme: magyar munkás, tiszteld elöljáróidat, főképpen azokat