Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-461
172 Ät országgyűlés képviselőházának piaci szabadságnak, a keresletnek és a kinálatnak törvénye megváltozik. Mert a kínálat már készen és erőhatalommal jelenik meg és itt a különböző érdekek, a különböző termelési költségek nem mutathatják azt az esetleges kedvező alakulást, amelyet a piac a kereslet és a kínálat találkozása mellett várhat. Hatalom a kartell, amely nemcsak saját jól felfogott, józan érdekeit igyekszik védeni a szabadverseny kinövései ellen, hanem azt látjuk, hogy most márkáz egész közgazdaságra, sőt innen továbbmenően a jövedelemeloszlás alakításával még fontos szociális nemzeti 'szempontokra is ki akarja terjeszteni hatásait. (Ügy van! a jobbês a baloldalon.) Ez okfejtések alapján jövök arra a kérdésre, hogy amikor egy jelenséggel állunk szemben, amelynek indulása szükségszerű, mert a fennálló gazdasági rendben gyökerezik, de amely azután a termelés, a forgalom, az áralakulás, a jövedelemeloszlás, a jövedelem és vagyonképződés egyik tényezője lesz, vájjon hagyható-e ez a jelenség, ez az alakulat jogilag rendezett ellenőrzés nélkül, úgyhogy egyesek ellenőrzés, mégpedig szociális ellenőrzés nélkül és szociális felelősség nélkül intézzék ezeket a fontos kérdéseket, amelyeket nem lehet egyedül és kizáróan egyénekre és egyesekre bízni. (Ügy van! a, jobboldalon.) Mert az egyéneket könynyen megtéveszti éppen ezeknek a kérdéseknek alakításában az egyének magánérdeke. De azért sem lehet egyesekre bízni ezeket a kérdéseket, mert a kartell működése, amint láttuk, a közérdeket erősen érintő tevékenységi területeken zajlik, folyik le, ami felkelti e területek kérdésében és kérdésének alakulásában a legfőbb tényezőnek, az államhatalomnak figyelmét, kötelességét. Ez a kérdés tehát nem bízható magánosokra. De itt van egy másik terület, amelyre rámutatok. Magának a racionalizálásnak kérdése sem bízható egyesekre, mert a racionalizálás nem tekinthető egyedül egyes üzemek gazdasági előnyt jelentő és biztosító kérdésének és intézkedésének, ehhez nagyon fontos szociális és nemzeti, gazdasági szempontok kapcsolódnak, amelyeket a racionalizálás keresztülvitelénél figyelmen kívül hagyni nem lehet. Nem akarok erre a területre kitérni, bár rendkívül csábító volna, mert fontos, új, modern területe a közgzdasági életnek és a közgazdasági politikának. Csak rámutattam, mert vannak egyesek hazánkban is, akik a kartellek érintetlenségét éppen a racionalizálás és a termelési költségek leszállítása szempontjából tartják szükségesnek. Ami tehát ebből a nagy kérdés-komplexusból kiemelkedik, amely kérdések körül itt a Ház falain belül a vita lezajlik, az tulajdonképpen a szociális felelősség kérdése, amelynek az. ellenőre csak államhatalom lehet. Ez a közgazdasági alakulat, a kartell, kihatásai f folytán megszűnt magánügy lenni. Nem kivételes, elszórtan fellépő jelenség ma már ez, a nyivánosság elé tartozik, és éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy az állam ezt az ügyet, ezt a kérdést szabályozás tárgyává tegye. (Sándor Pál: És elaltassa. — Jánossy Gábor: Maga sem hiszi t. barátom, amit mond! — Sándor Pál: Esküszöm, hogy úgy van, ahogy mondom! — Jánossy Gábor: Hamisan ne tessék esküdni! — Malasits Géza: Csirke tanítja a tyrxkot!) Ezt az elvet, ezt a, felfogást elfogadták ma már az egyes törvényhozások, és elfogadta a nemzetközi felfogás és törekvés is, amennyiben^ eztl má már nemzetközileg is rendezni akarják. Hogy pedig ennek a kérdésnek rendezése nemzetközileg sürgős és elodázhatat461. ülése 1931 február h-én, szerdák* lan, annak igazolására csak rámutatok két nagy nemzetközi szervezetre: az International Law Association két legutóbbi határozatára, — az egyiket Varsóban hozták — és az interparlamentáris konferenciának éppen ez évben Londonban hozott rezoluciójára. Hogy ez a kérdés nemzetközileg rendezhető legyen, mi annak az előfeltétele 1 ! Az* hogy az egyes nemzeteken belül azoknak törvényhozásai kiépítsék a kartelljogot. Ezt teszi tulajdonképpen ez az előttünk Levő javaslat is, amelyet elsősorban ezért üdvözlök, mert meglátta helyesen a kérdést, és nem utolsónak, hanem az elsők közé kapcsolódik bele a nemzetközi törvényhozásba; tiszta látással igyekszik ezt a problémát a maga teljességében felismerni, megvilágítani és jóságos, de reméljük: erélyes és céltudatos intézkedésekkel tényleg szabályozni. (Sándor Pál: Gyönyörű mondat! — Peidl Gyula: De csak papíron marad! — Jánossy Gábor: Remélni csak szabad!) Azt hiszem, t. képviselőtársam, ebben a kérdésben szerencsém van ugyanazt a felfogást vallani, amelyet ön vall, (Sándor Pál: Csak a konklúzió más!) akinél évek óta örömmel és tisztelettel látom azt a kitartó küzdelmet, amellyel közgazdasági életünknek és politikánknak éppen ezt a nagy problémáját rendezéshez segítette; azok az intenciók, amelyek önt vezették és most szavaimból kitetszenek, csak visszhangjai annak a határozott célkitűzésnek, amely az igazságügyminiszter úr által benyújtott törvényjavaslatban igazán tiszteletreméltó és elismerésreméltó módon jelenik meg. (Sándor Pál: Csak a konklúzió más!) Mi az tehát, ami most a kartellek részéről mégis olyan sok izgalmat vált ki? Most jövök beszédemnek tulajdonképpeni tartalmához és lényegéhez. Láttuk azt, hogy bár a törvényjavaslat szükségszerűségét elismerik, az mégis nagy vihart vált ki. Mi az tehát, ami most konkrété ezzel a szalbályozással szemben ezt a sok izgalmat kiváltottál? (Jánossy Gábor: Igen szűk térre szorítkozik az izgalom!) Ennek *az izgalomnak okát abban látom, hogy azt vélik, hogy ez a javaslat, — mint általában az intézkedések a kartellek szabályozása irányában — erőszakos beavatkozás a gazdasági szabadságba. Ezt látom annak a problémának, amely ellen a felszólalások egy része (Jánossy Gábor: Kis része!) e Ház falain belül és azon kívül megnyilatkozik; azt sérelmezik, hogy ez a javaslat tulajdonképpen beleavatkozik a gazdasági szabadságba. (Jánossy Gábor: Ezt egyedül csak a Gyosz. mondja!) Belőlem ez az aggodalom, jöjjön bár a legtekintélyesebb helyekről és a legtiszteletreméltóbb módon nyilatkozzék is meg, két gondolatot vált ki. Az egyik, hogy ez talán nem képviseli az egész magyar közgazdaság felfogását, ez csak egy szemszögből nézi a magyar közgazdaság érdekét; a másik pedig, hogy a gazdasági szabadságnak ilyen módon való értelmezése nem felel meg a modern társadalomnak s a modern közgazdaságok feltételeinek és azok lényegének, hanem ez még mindig mintegy a régi^ gazdasági liberalizmusnak ódon és kiélt emlékeit támasztja fel, annak emlékeiben látja a gazdasági szabadság lényegét. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A szabadság fejetetejére való állítása!) Ez a gazdasági szabadságról alkotott téves felfogáson alapszik és méltóztassanak megengedni, hogy azt mondjam, hogy anaga is téves felfogás. Ezzel szemben igyekszem' kifejteni a szabadságnak azt a tartalmát, amelyet a legtudományosabíb fejlődés és gazda1 ságpolitikai gyakorlat mintegy kitermel ma,gá-
