Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-461
Az országgyűlés képviselőházának b61. ülése 1931 február h-én, szerdán. 169 nagytőkének Hamupipőke-szerepéről beszélni. A Képviselőháznak és a Felsőháznak is igen befolyásos tagjai szerepelnek a nagyvállalatok és a nagyflbankok igazgatóságaiban, s a bürokráciának, az államigazgatásnak felső rétegét is elég szoros kötelékek fűzik a magyar nagyiparhoz, az igazgatósági tagságok özemének s az igazgatósági tantiémeknek, jutalékoknak rendszere folytán. Ezt a képviselőtársam talán sokbal jobban tudja, mint én. (Sándor Pál: Egészen biztosan!) Képmutatás tehát azt állítani, hogy a kartel'ltörvény életbeléptetésénél és alkalmazásánál nem fog érvényesülni ez a befolyás. Szerény véleményem szerint nem is a törvény a fontos, hanem annak alkalmazása. S a kartelitörvény hatásai elé egyelőre minden józan és logikus megfigyelő tamáskodva néz, azon egyszerű oknál fogva, inert az államigazgatás, amely a kartelltör vényt végrehajtani fogja, éppúgy ki van téve a nagyipar befolyásának, mint azok a miniszterek, akik a túlzott vámvédelemmel szolgálták ki a nagyipart és a kartelleket. Az egész javaslatnak Achilles-sarka, amely minket, akik szembenállunk a kartellekkel, abba a különös helyzetbe hoz, hogy mégsem fogadhatjuk el azt a javlaslatot amely pedig a kartellek megrendszabályozásával lép a parlament s a közvélemény elé; a közérdekű panasz és a magánfél panasza között tett éles különbség. A közérdekű panasz eső után köpenyeg, — ezt valljuk be, értsük meg végre. Akkor lép fel a közérdekű panasz, amikor már a magánfelek százain és ezrein követtek el erőszakot. Például a kartellbe be nem fogott versenytársak megfőj tása, eltiprása, teljes felőrlése még mindig nem közérdekű panasz, hanem egyszerű magánpanasz. Hova mehet vele? Mehet legfeljebb a bírósághoz tisztességtelen verseny miatt felielentéseket tenni, a jó erkölcs és a köztisztesség nevében. Egyéb védelem nincs a kartell túlhatalmával szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Minden panasz a miniszter úrnál fut össze, tehát az egész törvény a miniszter úr egyéniségére van szabva. (Jánossy Gábor: Es felelősségére! — Sándor Pál: Amilyen felelősség odaát van!) Alkotmányos törvényeink értelmében a bíróság függetlensége kodifikálva van, a bíróság függetlensége a magyar alkotmány egyik része. (Jánossy Gábor: A miniszteri felelősség is!) T. képviselőtársam sem állíthatja, hogy a miniszter felelőssége mentes lehet politikai és gazdasági befolyásoktól. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van a kérdés lényege! Tehát a miniszter egyéniségétől, erélyétől, függetlenségétől, a nagyiparnak a miniszter pártjában jelenlévő súlyától, ' — tényleges súlyától — függ a miniszter f ellenese. Mert ha egy nagyipari párt kerül itt be, illetőleg egy olyan párt, amelyben a nagyiparnak még a mainál is, — bár a t. egységespártban elég nagy súlya van a nagyiparnak — de még ennél is nagyobb befolyása volna, ha^ többet reszkírozna a nagyipar választási költségekre a oártkasszába, (Zaj.) akkor ez a párt közveszélyesen döntő befolyást gyakorolhatna a miniszterre. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne f zavarják a szónokot. (Szűcs István: Nem bánja ő, ha zavarják!) Lázár Miklós: Ha pedig a miniszter nem veti latba hatalmának egész súlyát, ha a gazdasági alanyok tönkretételében nem lát közérdeket, vagy egyéb, talán politikai okokból egyszerűen nem ad utasítást, hogy a pert indítsák meg a kartellbíróság előtt, akkor a magánpanasszá devalválódott közérdekű panasz soha eredményhez, soha igazsághoz nem juthat. (Griger Miklós: Így van szórul-szóra!) Hogy a vidéken miként vélekednek erről a javaslatról, nem kerületem mezőgazdáinak és agrárérdekeltségének, hanem kereskedelmi érdekeltségének hozzám intézett leveléből kívánok egy-két mondatot az elnök úr engedelmével felolvasni. (Sándor Pál: Nem kell engedély!) De a házszabályok szerint beszédet olvasni nem szabad. (Olvassa): «A Kamarától a napokban hozzánk érkezett törvényjavaslatból kitűnik», — írja a tokaji kerületnek kereskedőiből alakult bizottság, amely ezzel a javaslattal igen behatóan foglalkozott — «hogy abban megmaradt azon szerkezeti hiba, mely szerint a minisztérium akarata ellenére nem indulhat eljárás a kartellalakulatoknak a fogyasztásra káros árpolitikája miatt, és így nyilvánvaló, hogy azok a kartellalakulatok», — ez nagyon érdekes — «amelyek a kormánynak kedvesek», (Horváth Mihály: Van olyan isH) — de mennyire van — «a törvény életbeléptetése után is szabadon fogják érvényesíteni eddigi nyomasztó árpolitikájukat.» Ezek közé fognak tartozni a mezőgazdasági gépgyárak, mivel ilyennel a Máy. is rendelkezik, továbbá az Országos Szeszértékesítő Rt, amelynél az állam nagyrészvényes, ahogyan t. képviselőtársam is jól tudja, (Patay Gyula: A gépgyáraknál nagyon "sokat vesztett!) «a Gyümölcsszeszértékesítő Et, amely az Országos Szeszértékesítő Rt-nak a konkurreneiától való mentesítése céljából a termelők akarata ellenére lett létesítve.» (Jánossy Gábor: Megszüntetik!) Eddig még — fájdalom — illetékes helyről nem kaptam meg^ ezt a választ, amely engem is kielégítene. (Jánossy Gábor: Ügy hallom, agonizál!) Sajnos, nem t. képviselőtársam a pénzügyminiszter. Ha így volna, bizonyára régen beszüntette volna, mert velem együtt meg van győződve arról, hogy ez az államilag támogatott Gyümölcsszeszértékesítő mondhatatlan kárára van a gyümölcs- és szőlőtermelésnek. (Jánossy Gábor: Ügy van! — Barabás Samu: Nagy az elkeseredés!) Folytatom ezt az igen értékes levelet (olvassa): «Ha a miniszternek nem teszi kötelességévé az eljárás megindítását a javaslat és csak jogosítja őt erre, úgy minden részvénytársasági kartellalakulat azon fog törekedni, hogy az államot valamilyen formában részvényesévé tegye. Ezen alakulatok minden anyagi áldozatra készen lesznek ezen céljuk elérésére, mert siker esetén megszabadulnak — legalább félig-meddig —az eljárás veszélyétől, sőt újabb kartellalakulatok fognak létesülni kizárólag ezzel a célzattal. Hogy azon kartellalakulatok, melyeknek sikerülni fog e részvényjuttatás révén az államot valamilyen formában érdekkörükbe vonni, milyen árpolitikára lesznek kaphatók, szolgáljon ízelítőül az Országos Szeszértékesítő Rt jelenlegi árpolitikája, amelyről a szeszgyárak és bármely budapesti rum- és likőrgyáros és szesznagykereskedő megrendítő adatokkal szolgál. A fogyasztási szesz mai termelési költsége circa 60 fillér. A kartell beváltja 80 fillérért és eladja 2 pengő 50 fillérért.» Hogy a minisztérium a kartelltörvény ellenére nem fog a Szeszértékesítő ellen eljárni, ez az én derék, hazafias és értelmes tokaji kereskedőim meggyőződése szerint holt25*
