Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

170 Az országgyűlés képviselőházának bizonyos. (Patay Gyula: ők tudják? — Zaj.) Csatlakozom (hozzájuk. (Helyeslés a baloldalon.) T. Képviselőház! Hogy a túlzott vámvéde­lem, tiílzott iparvédelem és ez az államilag tá­mogatott karte Upolitika mennyire anakroniz­mussá kezd válni egy agrárországban, annak bizonyságául szolgáljon az a tény, amely rész­ben magyarázza azt a nagytőke- és nagyipar­ellenes hangulatot, amelyről mint világjelenség­ről szólottam, hogy a t. nagyipar folyton ki­hagyja a maga számításaiból s a maga széles­körű publicisztikai, hangulatkeltő tevékenysé­géből azt a tényt, hogy a háború óta talán még a világháborúnál is nagyobb mozgalom zajlott le egész Európában és pedig az, hogy száz­millió a száma azoknak a földnélküli parasz­toknak és zselléreiknek, akik földhöz jutottak. (A klotürlámpa kigyullad.) Negyedórai meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak megadni! (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Lázár Miklós: Százmillió azoknak az euró­pai parasztoknak és zselléreknek a száma, akik önálló birtokossá lettek a különböző politikai és gazdasági földreformok útján. Magyarorszá­gon az a gyakran lekicsinyelt Nagyatádi-féle földreform több önálló földesgazdát létesített mint amennyi például Budapest székesfőváros szavazópolgárainak a száma, tehát 320.000 kö­rülbelül a Nagyatádi-féle reform folytán föld­höz jutott és önálló birtokossá lett földmíves. A t nagyipar és nagytőke elmulasztott egy históriai pillanatot, amikor Magyarországon valóban beilleszkedhetett volna a nemzeti élet egyetemességébe és hálára kötelezte volna az egész magyar népet % Ez akkor volt, amikor a földbirtokreform során földhöz jutottak itt áll­tak a termeléshez szükséges tőke, nagyon kis tőke, fundus instructus, termelési eszközök nél­kül és nem volt nagytőke és nem volt nagvipar, (Ügy van! jobbfelől.) amely ezt a nemzet életére perdöntő fontosságú pillanatot felhasználta volna arra, hogy valamiképpen finanszírozza ezt az óriási energiatömeget, ezt az óriási tar­talékerőt, amely akkor felszabadult és be kívánt a nemzeti termelési ágak legelsejébe, a mező­gazdaságba kapcsolódni. (Általános helyes­lés. — Jánossy Gábor: Még most is megteheti!) Elszalasztott egy jó üzletet és elmulasztott egy igen fontos, — mint mondottam — hazánkra históriai pillanatot, pedig ők sem tagadhatják azt; hogy egész társadalmi felépítményünk, egész intelligenciánk, egész szellemi kultúránk — igenis, teljesen beigazolódott — távolról sem őrajtuk, hanem legnagyobb részt a falusi lakos­ságon és a mezőgazdaságon nyugszik. Ha a ma­gyar kisgazda koldus és rongyos, ha a magyar kisgazda kiesik a termelésből, akkor tönkre fog­nak ímenni a gyárak is. A kartellek megeszik az ő tartalékaikat és tönkre fog menni a többi termelési ág, a többi foglalkozási ág is. S, ha végignézünk a mai Európán, akkor azt látjuk, hogy végig szaladt itt egy, a mi em­beröltőnk alatt példátlan gazdasági válság cik­lonja, a legnagyobb iparűző államok megren­dültek és meginogtak, csak azok az országok bírták el és állják még ma is majdnem^töretle­nül, amelyek széles r mezőgazdasági rétegekre építették fel gazdasági életüket. így Francia­ország, Dánia, a Skandináv államok és Finnország Nincs más út Magyarország számára sem. A magyar gazdát, a magyar falut kell elsősor­ban kiemelnünk mai nvomorűságából és mai kultárátlanságából, produkcióját meg kell ja­vítani, szövetkezetekbe kell tömöríteni és a nagytőke és a nagyipar szempontjából itt lá­tom' a további fejlődés útját, itt látom köteles­4.61. ülése 1931 február 4.-én, szerdán. ségét és itt látom egyúttal a nagytőke és a nagyipar igazi termékeny üzletét is. (Általános helyeslés.) Igen ám, de ezek mind csak szavak,, sza­vak, mint ahogy az agrikultúra mehanizálása, racionalizálása is valahogy papírmasé-jelszóvá süllyed, a jelszavak elfonnyadnak és lehulla­nak, mint a levelek ősszel a fákról, azután el­söprik őket és marad itt minden a régiben. A mai gazdasági helyzet mai vérszegény­ségéhez, leromlottságához, ahhoz a nagy re­ménytelenséghez, amely mindnyájunk aggodal­mára nőttön nő az országban, a közelkesere­déshez és a közelégületlenséghez, amely újabb és újabb repedéseket váj, a társadalom tala­jában, mint ahogy ma már a túlsó oldalról is mindnyájan bevallják és mea, culpázva han­goztatják, erős mértékben hozzájárult ennek a kormányzatnak hibás, gazdasági és pénzügyi politikája. Miért soroljuk fel újra^ ezeket, hi­szen már számtalanszor elmondották itt, már szinte gramofónlemezzé váltak, elmondották a túlzásba vitt adót, a termelés aránytalan meg­terhelését, a hirtelen nagyranőtt iparnak, a gyáriparnak, a kartelleknek túlzott favorizá­lását, a tűrését annak, hogy a legfontosabb alapcikkek árai, mint a jéghegyek a tengeren, úsznak tovább a magyar gazdasági életben, a fogyasztásnak gúzsbakötését, az etatizmus el­terpeszkedését, kultúrpolitikánk^ nyomasztó drá­gaságát, a szociális adóknak tűrhetetlen és el­viselhetetlen voltát, a bürokrácia elefántiázi­sát, a tervszerű gazdasági politika hiányát, a mezőgazdasági termelés rendszeres fejlesztésé­nek elhanyagolását, az állami és városi üze­mek, nagyranevelését... Percekig lehetne még megállás nélkül ezekről beszélni és felsorolni ezeknek a hübáknak és ibűnöknek a tömegét. Es mi tartozik a helyzet tragikumához? A helyzet tragikumához tartozik az, hogy nincs bizalmunk abban, hogy egy ilyen kar­tellmegrendszabályozó javaslat életbelépése után és alkalmaztatása során enyhíteni fog a mai helyzeten. Nincs meg bennünk a hit ' ct Jel vaslat végrehajtásának és alkalmazásának igazságosságában és eredményességében. Egyet­lenegy példával illusztrálom ezt. Hosszú évek óta folyik a harc az állami és városi köz­üzemek ellen, amelyek megrokkanttá tesznek egész termelési ágakat és elveszik a kenyerét dolgozó polgároknak, önálló exisztenciáknak. Ezt a felfogást három év óta magáévá tette a belügyi kormány is. Scitoyszky belügymi­niszter úr ismételten szembeszállt ezzel a nagy­üzemi politikával. S annak ellenére, hogy az államhatalom teljes súlyával a mi plattfor­munkra állott,, s ugyanaz a véleménye e te­kintetben, amiért mi ^itt is,és a,közélet egyéb fórumain is hosszú évek óta fáradhatatlanul küzdünk,, mégis három év óta semmi egyéb nem történt a nagyüzemek terén néhány Ígé­retnél és néhány hangzatos jelszónál. T. Ház! Miután úgy látom, hogy ez a kar­telleket megszabályozó javaslat egy olyan kard, amelynek se markolata, se pengéje nincs, amellyel se védekezni, se támadni nem lehet, tisztelettel bejelentem, hogy a javaslatot magamévá nem tehetem. Elénk helyeslés és taps a középen, a baloldalon és a szélső­baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik') Elnök: Szólásra következik? Pakots József: Erődi-Harrach Béla! Erődi-Harrach Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a közé­pen.) A napirenden levő kartellj avaslatot kí­sérő igen emelkedett vitában, úgyszintén ezt megelőzően azokon az értekezleteken, ahol

Next

/
Thumbnails
Contents