Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

170 Az országgyűlés képviselőházának bizonyos. (Patay Gyula: ők tudják? — Zaj.) Csatlakozom (hozzájuk. (Helyeslés a baloldalon.) T. Képviselőház! Hogy a túlzott vámvédelem, tiílzott iparvédelem és ez az államilag támogatott karte Upolitika mennyire anakronizmussá kezd válni egy agrárországban, annak bizonyságául szolgáljon az a tény, amely részben magyarázza azt a nagytőke- és nagyiparellenes hangulatot, amelyről mint világjelenségről szólottam, hogy a t. nagyipar folyton kihagyja a maga számításaiból s a maga széleskörű publicisztikai, hangulatkeltő tevékenységéből azt a tényt, hogy a háború óta talán még a világháborúnál is nagyobb mozgalom zajlott le egész Európában és pedig az, hogy százmillió a száma azoknak a földnélküli parasztoknak és zselléreiknek, akik földhöz jutottak. (A klotürlámpa kigyullad.) Negyedórai meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak megadni! (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Lázár Miklós: Százmillió azoknak az európai parasztoknak és zselléreknek a száma, akik önálló birtokossá lettek a különböző politikai és gazdasági földreformok útján. Magyarországon az a gyakran lekicsinyelt Nagyatádi-féle földreform több önálló földesgazdát létesített mint amennyi például Budapest székesfőváros szavazópolgárainak a száma, tehát 320.000 körülbelül a Nagyatádi-féle reform folytán földhöz jutott és önálló birtokossá lett földmíves. A t nagyipar és nagytőke elmulasztott egy históriai pillanatot, amikor Magyarországon valóban beilleszkedhetett volna a nemzeti élet egyetemességébe és hálára kötelezte volna az egész magyar népet

% Ez akkor volt, amikor a földbirtokreform során földhöz jutottak itt álltak a termeléshez szükséges tőke, nagyon kis tőke, fundus instructus, termelési eszközök nélkül és nem volt nagytőke és nem volt nagvipar, (Ügy van! jobbfelől.) amely ezt a nemzet életére perdöntő fontosságú pillanatot felhasználta volna arra, hogy valamiképpen finanszírozza ezt az óriási energiatömeget, ezt az óriási tartalékerőt, amely akkor felszabadult és be kívánt a nemzeti termelési ágak legelsejébe, a mezőgazdaságba kapcsolódni. (Általános helyeslés. — Jánossy Gábor: Még most is megteheti!) Elszalasztott egy jó üzletet és elmulasztott egy igen fontos, — mint mondottam — hazánkra históriai pillanatot, pedig ők sem tagadhatják azt; hogy egész társadalmi felépítményünk, egész intelligenciánk, egész szellemi kultúránk — igenis, teljesen beigazolódott — távolról sem őrajtuk, hanem legnagyobb részt a falusi lakosságon és a mezőgazdaságon nyugszik. Ha a magyar kisgazda koldus és rongyos, ha a magyar kisgazda kiesik a termelésből, akkor tönkre fognak ímenni a gyárak is. A kartellek megeszik az ő tartalékaikat és tönkre fog menni a többi termelési ág, a többi foglalkozási ág is. S, ha végignézünk a mai Európán, akkor azt látjuk, hogy végig szaladt itt egy, a mi emberöltőnk alatt példátlan gazdasági válság ciklonja, a legnagyobb iparűző államok megrendültek és meginogtak, csak azok az országok bírták el és állják még ma is majdnem^töretlenül, amelyek széles r mezőgazdasági rétegekre építették fel gazdasági életüket. így Franciaország, Dánia, a Skandináv államok és Finnország Nincs más út Magyarország számára sem. A magyar gazdát, a magyar falut kell elsősorban kiemelnünk mai nvomorűságából és mai kultárátlanságából, produkcióját meg kell javítani, szövetkezetekbe kell tömöríteni és a nagytőke és a nagyipar szempontjából itt látom' a további fejlődés útját, itt látom köteles4.61. ülése 1931 február 4.-én, szerdán. ségét és itt látom egyúttal a nagytőke és a nagyipar igazi termékeny üzletét is. (Általános helyeslés.) Igen ám, de ezek mind csak szavak,, szavak, mint ahogy az agrikultúra mehanizálása, racionalizálása is valahogy papírmasé-jelszóvá süllyed, a jelszavak elfonnyadnak és lehullanak, mint a levelek ősszel a fákról, azután elsöprik őket és marad itt minden a régiben. A mai gazdasági helyzet mai vérszegénységéhez, leromlottságához, ahhoz a nagy reménytelenséghez, amely mindnyájunk aggodalmára nőttön nő az országban, a közelkeseredéshez és a közelégületlenséghez, amely újabb és újabb repedéseket váj, a társadalom talajában, mint ahogy ma már a túlsó oldalról is mindnyájan bevallják és mea, culpázva hangoztatják, erős mértékben hozzájárult ennek a kormányzatnak hibás, gazdasági és pénzügyi politikája. Miért soroljuk fel újra^ ezeket, hiszen már számtalanszor elmondották itt, már szinte gramofónlemezzé váltak, elmondották a túlzásba vitt adót, a termelés aránytalan megterhelését, a hirtelen nagyranőtt iparnak, a gyáriparnak, a kartelleknek túlzott favorizálását, a tűrését annak, hogy a legfontosabb alapcikkek árai, mint a jéghegyek a tengeren, úsznak tovább a magyar gazdasági életben, a fogyasztásnak gúzsbakötését, az etatizmus elterpeszkedését, kultúrpolitikánk^ nyomasztó drágaságát, a szociális adóknak tűrhetetlen és elviselhetetlen voltát, a bürokrácia elefántiázisát, a tervszerű gazdasági politika hiányát, a mezőgazdasági termelés rendszeres fejlesztésének elhanyagolását, az állami és városi üzemek, nagyranevelését... Percekig lehetne még megállás nélkül ezekről beszélni és felsorolni ezeknek a hübáknak és ibűnöknek a tömegét. Es mi tartozik a helyzet tragikumához? A helyzet tragikumához tartozik az, hogy nincs bizalmunk abban, hogy egy ilyen kartellmegrendszabályozó javaslat életbelépése után és alkalmaztatása során enyhíteni fog a mai helyzeten. Nincs meg bennünk a hit ' ct Jel vaslat végrehajtásának és alkalmazásának igazságosságában és eredményességében. Egyetlenegy példával illusztrálom ezt. Hosszú évek óta folyik a harc az állami és városi közüzemek ellen, amelyek megrokkanttá tesznek egész termelési ágakat és elveszik a kenyerét dolgozó polgároknak, önálló exisztenciáknak. Ezt a felfogást három év óta magáévá tette a belügyi kormány is. Scitoyszky belügyminiszter úr ismételten szembeszállt ezzel a nagyüzemi politikával. S annak ellenére, hogy az államhatalom teljes súlyával a mi plattformunkra állott,, s ugyanaz a véleménye e tekintetben, amiért mi ^itt is,és a,közélet egyéb fórumain is hosszú évek óta fáradhatatlanul küzdünk,, mégis három év óta semmi egyéb nem történt a nagyüzemek terén néhány Ígéretnél és néhány hangzatos jelszónál. T. Ház! Miután úgy látom, hogy ez a kartelleket megszabályozó javaslat egy olyan kard, amelynek se markolata, se pengéje nincs, amellyel se védekezni, se támadni nem lehet, tisztelettel bejelentem, hogy a javaslatot magamévá nem tehetem. Elénk helyeslés és taps a középen, a baloldalon és a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik') Elnök: Szólásra következik? Pakots József: Erődi-Harrach Béla! Erődi-Harrach Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) A napirenden levő kartellj avaslatot kísérő igen emelkedett vitában, úgyszintén ezt megelőzően azokon az értekezleteken, ahol