Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

168 . Az országgyűlés képviselőházának kiépítésében adott? Mit tudtak felszívni az agrár proletariátusból, hány embernek tudtak kenyeret, hány embernek tudták megélhetését biztosítani, mennyivel csökkentették külkereskedelmi mérlegünk passzivitását? Ha ezt a mérleget felállítjuk, akkor vonhatjuk le a kartellkérdésben a konzekvenciákat. Mondottam már, t. Képviselőház, hogy amikor az európai válság első szellője megérintette^ a magyar nagyipart, az egy kegyetlen sablonnal válaszolt: üzemredukcióval. Azzal védekezett, amivel minden kis tőke nélkül vegetáló krejzleros, aki megijed a rossz konjunktúra lehelletétől és az első mentőötlete az a balhit, amely megmérgezte az egész magyar gazdasági életet.

r Ez a leépítés! Pedig, mint kifejtettem, minél nagyobb az üzemredakció, annál nagyobb a termelésben a drágaság és minél drágább a termelés, annál kisebb a fogyasztás. Hogyan áll ma a helyzet a munkanélküliség szempontjából? Ha a szakszervezeti mozgalom vezetői Budapestre vonatkozólag talán^ hivatalos és hiteles számokkal tudnak szolgálni, az én számításom szerint az utolsó évben 50 000 munkást bocsátottak el a gyárakból. (Malasits Géza: Tízezer munkahelyet szüntettek meg!) Azt hiszem, hogy ez a szám megegyezik a hiteles statisztikával. Milyen helyzettel állunk tehát szemben? A szőlőtermelés már eddig is több munkást foglalkoztatott, mint az egész magyar gyáripar, (Ügy van! a baloldalon.) és mit kapott ezért ez^ a legfontosabb mezőgazdasági ág ellenértékképpen? Semmit! (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A mérleg másik serpenyője a vámvédelemmel, a tarifális kedvezésekkel sok nyilt és titkos segítséggel, amelyek mind feltétlenül a prosperitásnak, a nyereségnek a biztosítására és fokozáséra szolgálnak, lehúzzák a mérleg serpenyőjét s mit látunk a másik serpenyőben? Egy év alatt 50.000 munkás elbocsátását. (Patay Gyula: Ötezer!) Nem ötezer, hanem ötvenezer, t. képviselőtársam, egy nullával téved. 50.000 magyar munkanélküli az ipari termelésben szerintem legalább 300.000 léleknek a kikapcsolódását jelenti a fogyasztásból! (Helyeslés a középen és a baloldalon.) r Azt mondják a túloldalon, mi ez a szám Németországhoz mérten, ahol 2,500.000 a munkanélküliek száma, de közben nem tesznek különbséget a német ipar gigantikus méretei és a magyar ipar aránylag törpe méretei között. Valami olyan különbség van a kettő között, mint a Társadalombiztosító felhőkarcolója és egy kis falusi Faksz.-ház közöt. (Derültség balról és a középen,) Sőt annyira elfogulatlan kívánok lenni, — bár mint publicista legnyiltabiban szembenállók a túlzott nagyiparpártolással egy tipikusan • agrár országban, mert ez az őstermelő lakosság kárára és veszélyére történik — azt mondom, hogy bizonyos mértékig erősen hendikepelték a nagyipart^ a legutóbbi éveknek rája tornyosuló szociális terhei. Talán nem érdektelen az a megáll&pítás, hogy mindíen egyes üzemben és a legkisebb iparban is egy munkás bérében csak a Társadalombiztosítónak fizetendő járulék 10'64%-ot tesz ki. tehát minden tíz alkalmazottja egy gyárnak vagy egy ipartelepnek 11 munkás bérébe kerül csak a Társadalombiztosító révén. A szociális terhek egyéb részleteiről nem kívánok ma szólni. Ez külön téma. Biró Pál t. képviselőtársam beszédének a gerince és a lényege volt az, hogy elmondotta, hogy a szociális indexszám mennyivel magasabb, mint a békében volt, elmondotta, hogy a szállítási in461. ülése 1931 február 4-én, szerdán. dexszám — 100 kilométert véve alapul — ma már 150 körül van, az adóterhek dupláján állanak. Ezt az érvelést el is fogadjuk tárgyilagosan és elfogulatlanul, csak azt tesszük hozzá* hogy ugyanígy van egyéb termelési és foglalkozási ágaknál is, melyek az államhatalomnak kevesebb rokonszenvét, kevesebb támogatását élvezik. Biró Pál t. képviselőtársam felvetette azt a kérdést, hogy van-e jussa az államhatalomnak, hogy a kartellkérdésbe nem az öklét, de csak az egyik ujját is beletegye! 40 év óta folyik ez a vita egész Európában, sőt a tőkének és a nagyiparnak gigantikus hazájában, Amerikában is, és mindenütt igennel válaszoltak. Ez a 40 év óta folyó vita legalább két évtizede úgy a jogi, mint a gazdasági életben eldőlt, a laissez faire, laissez passer elvének a gazdasági életben vége! Ez nem dogma többé! (Helyeslés a balközépen.) T. Ház! Az én felfogásom szerint a kartellek logikus következményei a modern ipar fejlődésének és éppen lázért mélyen belenyúlnak az államban szervezett társadalomnak életébe. Minél erősebb ütemben fejlődik az ipar, minél erősebben iparosodik el egy ország, annál indokoltabb a kartellek keletkezése, de annál nagyobb a veszedelem, hogy ellenőrző irányító és korlátozó hatalom nélkül, különösen olyan országokban, ahol az ipari nagytőke még fiatal, nincsenek tradíciói, hallatlanul mohó étvágyú és politikai hatalomra is kíván szert tenni. Ilyenkor az államnak nemcsak joga. hanem parancsoló kötelessége is, hogy a korlátlan, ellenőrizhetetlen ás túlhatalmais kartellek üzleti életének minden vonatkozásába belenyúljon. Az ilyen korlátlan, túlmagasra nőtt és ellenőrizhetetlen kartell-rendszer ugyanis nemcsak a fogyasztást teszi adófizetőjévé, de útját állja, ha az érdekeibe -ütközik, a termelés fejlődésének és növekedésének is. ftfav van! a jobboldalon. — Patay Gyula: A búzán még többet lebet keresni!) Nem értem t. képviselőtársamat, aki az állami beavatkozásnak ellenfelévé s a szabad kereskedelemnek és az orthodox gazdasási liberalizmusnak egyik apostolává szegődött. Vájjon miért nem emelték fel szavukat, — nem t. képviselőtársam, aki akkor még nem volt kénvisel ö — hanem a gyáriparnak érdekeltjei és oly vehemens védelmezői akkor, amikor az állami beavatkozásnak köszönhették létüket, amikor az államhatalom a kartellek iavára avatkozott be a magyar fogyasztók mindennapi életébe? Amikor a túlzott vámvédelem a mezőflrazdasáír és a fogyasztó érdekei ellen az ipari nyereség-kontókat mérhetetlenül felduzzasztottá, akkor a nas-yinar kénviselőinek ep-yetlen szavuk sem volt. (Zajos helyeslés a közéiwn és a baloldalon.) A vámvédelem fokozása vagy csökkentése ugyanolyan beavatkozás az ipari kalkulációba, mint a kartellek ellenőrzésp. Ha jogosult az egyik, akkor'méltányos a másik. Ne szegődiöu t. Patay Gyula képviselőtársam, aki vidéki' kerületet képvisel, azok közé, akik úgy tüntetik fel a magvar nasrvipart. mint e^v szegény kis Hamupipőkét, akit a sarokba állítottak, s ott kell neki >qi gonosz agrárius csizmáját kisubickolnia. (Derültség.) Nem így áll a helyzei, t. képviselőtársaim; nagyon jól tudja t. képviselőtársam, hogy a helyzet egészen más. De együgyűség volna szemethúnyni az előtt a tény előtt, amit mindannyian tudunk itt a Képviselőházban, amellyel már Griger képviselőtársam és Csik József képviselőtársam elég alaposan foglalkozott, hogy képmutatás a gyáriparnak, a nagyiparnak, a nehéziparnak és a.