Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Àz országgyűlés képviselőházának Uú. nem lehet elhinni! — Malasits Géza: Nem az első ilyen eset! — Jánossy Gábor: Józanul ilyent nem mond seniki! — Peidl Gyula: A kollégák ne izguljanak!' — Esztergályos János: Ügy van, nagyon jó! A kollégák izgulnak!) lia ilyen hangot használnák, akkor természetesen a munkásoknak meg lehet a véleményük az ilyen hatóságról. Ne tessék kétségbevonni azt, amit én mondottam, mert ezt előttem öt becsületes magyar ember szavával megerősítette. Én magam sem akartam elhinni ezt, azonban meggyőződtem más polgári, szavahihető emberektől, újságíróktól, (Br. Podmaniczky Endre: Jó információ!) hogy ennek az úrnak ez a szavajárása. Ez az úr nem először tett ilyen kijelentéseket. Ennek az úrnak ez a modora. Nem tudom, hogy ez az úr azelőtt hol teljesített szolgálatot, nem tudom, hogy mi volt azelőtt a foglalkozása, hogy hol tanulta meg ezeket a szavakat, de egy bizonyos: hogy amikor én kérdést intéztem, feltételezhető-e az, hogy a főszolgabíró úr ezt mondta, ezt senki sem vonta kétségbe egy percig sem, mert mindenki azt mondta, igen, ez egy igen nyers, durva és nem tudom milyen ember. Ha pedig ilyen ember, akkor van még Magyarországon egy csomó foglalkozás, ahová az ilyen urat el lehet helyezni. (Egy hang jobbfelől: Hová? — Peidl Gyula: Gyógyintézetbe!) Igen, intézet is van, ahova el lehet helyezni, de semmiesetre sem alkalmas ilyen ember arra, hogy egy olyan járás élén legyen, amely járás lakosságának nagyrésze minden jövedelem nélkül van. A közigazgatási hatóságoknak ma kétszeres jóindulattal kell kezelniök az ügyeket (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és elnézéssel kell nozzányúlniok minden ügy elintézéséhez, nem durvasággal és nem brutalitással, hanem igenis atyai megértéssel, — ha ezt à rossz szóit keli már ihasználnom, aminek 'kevés tanújelét láttuk eddig, — kell a munkanélküliség problémáját megoldani próbálni. Azoík a munkások, akik együtt voltak az egyik helyen Csongrádon, ahol többszáz ember volt jelen, semmiféle olyan ténykedést nem követtek el, amely a hatóságnak ezt a brutális intézkedését kiváltotta volna. Békésen, nyugodtan együttlevő munkásokról volt szó, akik küldöttséget menesztettek a város vezetőségéhez azzal, hogy méltóztassék tudomásul venni, ennyi százan, ennyi ezren vagyunk itt, akik éhezünk. Erre lejön a társuk, kérdést intéznek hozzá, felelni akar, rendőrkard^ a válasz. A másik helyen még ennyi sem történt, csak pár ember jelent meg és a legdurvább módon utasították el őket. Szükségesnek tartottam ezeket az eseteket idehozni azért, hogy a kormánynak módot adjak arra, hogy nyilatkozzék ezekben a kérdésekiben. Semmi nem történt a munkanélküliség nagy kérdésének megoldása ügyében. A magyar munkásság képviselői jövő vasárnap újra foglalkozni kívánnak ezekkel a kérdésekkel, de ha ilyen esetek történnek, ha^ az egyik oldalon ilyen szélsőségekbe mennek át, akkor ne méltóztassék csodálkozni azon, ha esetleg a munkásság sem tudja tovább megőrizni nyugalmát és nem tudja tétlenül nézni, hogy napnap után hogyan pusztul, hogyan nyomorog, hogyan megy tönkre maga, családjával együtt. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! A napirend előtti felszólalással kapcsolatban annak csak azzal a részével kívánok foglalr

; ülése Ï931 február i-én, szerdán. Í61 kőzni, amely engem mint belügyminisztert közelebbről érdekelj amely különösen a rendőrhatóságok működésével foglalkozott volt. A többi kérdésről a népjóléti miniszter úr lesz majd szíves a Házat tájékoztatni. Csongrádon abban az időben, amelyet a it. képviselőtársam megemlített volt, tényleg egy nagyobb csoport hatolt be a városházára. Ott meglehetősen tágas városházudvar van és körülbelül 600—800 ember lehetett, akik ebből az alkalomból ott összegyűltek. Nem szabad szem elől téveszteni azt a körülményt, hogy azon a napon... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Scitovszky Béla belügyminiszter... hetipiac volt Csongrádon és így sem a polgármesternek, sem pedig a többi tisztviselő uraknak nem tűnt fel, bogy nagyobb számban jelentkeztek ezen a napon a városházán. A tömeg ellenben mindig jobban és jobban nőtt és mindig ihangosabb és hangosabb^ lett. Mert nemcsak az a kisebbszámú deputáció volt ott, aimely memorandumot óhajtott átadni a polgármesternek, hanem ehhez sokkal többen is csatlakoztak. Ebből már mindenesetre egy szimptomát észlelhetünk, ez pedig az, bogy ez a felvonulás és ez az összegyülekezése a lakosság eme részének — amely, nem tagadom, a legszegényebb néposztályból verődött össze — nem történhetett meg összebeszélés nélkül, (Br. Podmaniczky Endre: Izgatás nélkül!) megszervezés nélkül és buzdítás nélkül, ami azután később ki is tűnt, mert éppen azok ijedtek meg első pillanatra a legjobban, akik ezt a deputációt maguk szervezték volt (Zaj a jobboldalon.) és a rendőrséget éppen erről a részről figyelmeztették azután, hogy jó lesz közbelépni, inert a városháza udvasrán a tömeg már úgy viselkedik, hogy mindenesetre szükséges lesz a karhatalmi beavatkozás. (Esztergályos János: Jó lesz kardot köszörülni! — Greskovics József: Maguk a vezetők mentek a rendőrökhöz! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Csák Károly: Odavaló,. jobban tudja, mint maga! — Zaj. — Jánossy Gábor: Halljuk a miniszter urat!) Különösen szükségessé vált, bogy a tömeget szétoszlassák, mert a tömeg^ behatolt az alpolgármester hivatalos helyiségébe, mégpedig nem úgy, mint az rendesen szokás, hanem egyszerűen betörtek oda, úgyhogy feltétlenül szükséges volt, bogy a rendőrség közbelépjen. Felszólították a tömeget arra, hogy oszoljon szét, de mivel a felszólításra csak durvasággal válaszoltak, a közbelépés szükséges volt. (Esztergályos János: Adtak volna kenyeret a tömegnek. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Szükséges yolt, hogy a rendőrség kardot rántson, és a i nélkül, hogy bárki is megsebesült volna, sikerült a tömeget a városház udvarából kiszorítani és ugyanakkor igénybe vették a vizifecskendőket is, amelyek ez alkalommal igen jó szolgálatot tettek. (Peyer Károly: Magyar szociálpolitikai eszköz! — Esztergályos János: Kenyér helyet kard, munka helyett vizifecskendő! — Peyer Károly: Egészen modern eszköz. Másban legyenek ilyen modernek! — Jánossy Gábor: Rendfenntartó eszköz!) Ha jól emlékszem, Németországban rendszeresítve vannak a rendőrség részére ezek a vizifecskendők ós nem tudom, hogy csalódom-e, amikor úgy emlékszem, hogy azokban az időkben rendszeresítették, amikor éppen a szocialisták voltak példának okáért Berlinben uralmon. Különben is tanulmányoztatom ezt a kérdést és amennyiben a vizsgálatok és tanulmányok eredményé 24*