Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Ï62 Àz országgyűlés képviselőházának arra a Meggyőződésre vinne, hogy tüntetéseknél igenis nagyon jól használhatók ezek a fecskendők, gondoskodni fogok .arról, hogy ilyenek beszereztessenek. (Esztergályos János: De nem ez a lényeg! Munkát és kenyeret adjanak à népnek! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Szociálpolitika helyett új fecskendő! Kenyérre adja azt a pénzt, amit fecskendőre akar adni! Kenyeret vegyen belőle, ne fecskendőt! —- Ka bók Lajos: Előbb közmunkát Ígértek, most fecskendőt igér! — Zaj.) Mert ha fecskendővel ugyanazt a célt tudom elérni. mint karddal és esetleg golyóval, akkor azt hiszem, ez humánusabb és szociálisabb eszköz, mint a másik kettő. (Peyer Károly: Kenyérrel is, a munkával is meg lehet oldani ezt iá problémát! Nemcsak kard és tűzifeeskendő van erre a célra! — Esztergályos János: Felháborító ez! — Zaj. — Meskó Zoltán: Ide is kellene fecskendő! — Esztergályos János: Mindig golyóról, kardról és börtönről beszél a belügyminiszter, amikor kenyeret kérnek! — Jánossy Gábor: Nem arról beszél; rendről beszélnek! Rendnek kell lennie! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Kenyér és munkaalkalom kell! — Esztergályos János: Felháborító. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon, képviselő urak, különben kénytelen leszek a képviselő urakat rendreutasítani. (Peyer Károly: De ha a miniszter úr ilyeneket mond! — Malasits Géza: Könnyfakasztó gázbombák! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Kabók Lajos közbeszól.) Malasits Géza és Kabók Lajos képviselő urakat kérem, maradjanak csendben. Scitovszky Béla belügyminiszter: Ki j eléntettern felszólalásom elején, hogy csak azokkal a témákkal fogok foglalkozni, amelyeket képviselőtársam abban a vonatkozásban érintett, amely engem, mint belügyminisztert, mint a rendőrhatóságok fejét érdekel ebben a kérdésben. (Peyer Károly: En nem kérdeztem, hogy hány fecskendőt akar a miniszter úr beszerezni.) Elnök: Csendet kérek. Peyer képviselő úrnak nincs joga most beszélni. Scitovszky Béla belügyminiszter: A víz mindenesetre igen hasznos eszköz a rend fenntartására. (Peyer Károly: Azoknak a szolgabíróknak jó a hideg víz, akik dögleni küldik a munkanélküli munkásokat. Azokat kell hideg víz alá küldeni!) T. képviselőtársam Csongráddal foglalkozott elsősorban. Méltóztassék tehát megengedni, hogy a sorrendet én is ugyanúgy tartsam be, mint a képviselő úr. Rá fogok térni Szőke Sándor főszolgabíró úr esetére is, de mint ahogy a képviselő úr sem említette elsősorban, hanem csak másodsorban, én is majd csak másodsorban fogok erre a kérdésre rátérni, nem akarván ezzel azt mondani, hogy nem helyezek arra éppen olyan súlyt, mint az elsősorban megemlített kérdésre. Ezzel tehát a rendőrség a maga kötelességét teljesítette, mert a rendőrségnek elsősorban a rend és a béke fenntartása a kötelessége. (Peyer Károly: Nem volt veszélyeztetve a rend és a béke!) Itt jelentem M azt, hogy én nem vagyok az az ember, aki a rendet és a békét mindenáron és minden körülmények között csak úgy tartom fenn, hogy nem keresem az okokat is, amelyek előidézői és alapja 'lehetnek annak, hogy bizonyos helyeken, városokban, községekben vagy az országban a béke megrendül és zavargások állnak elő. Nagyon bölcsen méltóztatnak tudni, hogy éppen én mint belügyminiszter voltam az, aki indítványoztam a kor461. illése 1931 február 4-én, szerdán. many kebelében, hogy egy akció induljon meg éppen a munkanélküliség elhárítása érdekében. (Esztergályos János: Meg is látszik az eredmény!) Tettem ezt azzal'az erkölcsi indokolással, hogyha mozgolódás történik a rend és a béke ellen, a belügyminiszter lesz az és neki kell annak lennie, aki a békét ebben az országban minden erővel és teljes hatalommal kell, hogy fenntartsa). {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De hogy erre erkölcsi bázisa legyen és ilyet tudjon találni, ez indította a kormányt arra az eljárásra, amelyet a magam részéről is rhinden körülmények között elkövettem volna, hogy elvegye a lehetőségét annak, hogy ilyen zavargások előállhassanak. (Pakots József: Nagyon helyes!) A kormány a maga részéről mindent megtett az állam pénzügyi helyzetére való tekintettel, megtettek az autonóm testületek is (Egy ímng jobbfelől': A társadalom is!) és megtett a társadalom is mindent a maga anyagi helyzetének latbavetésével, amint az adott viszonyok és körülmények között megtehet; ezáltal nekem is nagyobb erkölcsi tőkém v>an arra, hogy a békét és rendet igenis, fenn tudjam tartani ebben az országban. (Rothenstein Mór: Szüntesse meg a panamákat! — Esztergályos János: Annakidején Trepov is így beszélt, ahogy Ön beszél! Egészen Trepov metódus!) Ennek a két kérdésnek helyes megoldása a munkásságnak is érdeke. Gondoskodni kell arról, hogy az állam anyagi helyzetéhez mérten munkával láttassák el, (Esztergályos János: De hol a munka?) de részükre is biztosíttassák a béke és a nyugalom, mert ők is olyan polgárai az országnak, akiknek szintén joguk van arra, hogy békét és nyugalmat élvezhessenek ebben az országban. Mármost áttérek ezzel kapcsolatban a mindszenti járás főszolgabírájának viselkedéséről t. képviselőtársam által mondottakra. Engedje meg nekem igen t. képviselőtársam, hogy amíg én magam bizonyságot nem szerzek arról, hogy a főszolgabíró tényleg ilyen kifejezéseket használt volna a munkanélküli munkássággal szemben, addig annak az öt, általa szavahihetőnek jelzett embernek szavában kételkedjem. De ha igaz, akkor mindenesetre indokoltnak látom, hogy a főszolgabíróval szemben szigorúbb eljárás követtessék. Ellenben ha nem igaz, akkor mindenesetre t. képviselőtársamtól fogom megkívánni, hogy részéről a főszolgabírónak megfelelő elégtétel adassék. (Helyeslés. — Peyer Károly: Ki fogja eldönteni, hogy kinek van igaza? —, Br. Podmaniczky Endre: Nem maga! — Peyer Károly: A vádlott a főszolgabíró! Az öt ember, az becsületes munkásember, akiknek nem áll érdekükben hazudni! A vádlottnak joga van tagadni!) Ebben a kérdésben méltóztassék megnyugvással fogadni az elrendelendő vizsgálat eredményét. Azt méltóztatnak tudni, hogy én a legnagyobb gondot fordítom arra, hogy a közönséggel szemben az összes közigazgatási hatóságok olyan magatartást tanúsítsanak, amely annak a hatóságnak tekintélyéhez méltó és illik. Sohasem tévesztem szem elől, hogy ne hívjam fel a hatóságokat arra, hogy ne feledkezzenek meg arról, hogy ők vannak a nagy; közönség érdekében és nem a nagyközönség Ő érettük. Kivizsgálom az összes vármegyéket és járásokat s az én kiküldött miniszteri biztosomnak is utasítást adtam abban a tekintetben, hogy a legszigorúbban járjon oitána annak, hogyan bánnak a hatóságok a nagykő-