Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

Az országgyűlés képviselőházának 460. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az elnöki napirendi indítványt, szemben Várnai képviselőtársunk napirendi indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház az elnöki napirendi indítványt fogadta el. (Kabók Lajos: Nem fogadjuk el! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek. Következik az indítványkönyv felolvasása. Minthogy abban újabb bejegyzés nines, felolvasását mellőzzük. Most pedig kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációskönyvet felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «1. Strausz István — a miniszterelnökhöz — a földbirtokreformnak végleges rendezését felborító és ezzel együtt a földbirtokrefonm. isikerét alapjában megrendítő helyzetnek sürgős orvoslása tárgyában. (Szóval.) 2. Strausz r István — a pénzügyminis Ííérhez — a vagyonváltságalap kezelése és a juttatott földek árának megállapítása ellen emelt panaszok mikénti intézése tárgyában. (Szóval.) 3. Lázár Miklós — a pénzügyminiszterhez^— egv harmincéves pesti trafikjog elvétele tárgyában. (Szóval.) 4. Tobler János — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a Nemzeti Színház telkének értékesítése ügyében. (Szóval.) 5. Kéthly Anna — a népjóléti és munkaügyi miniszterhez ;•*- a hadirokkant törvényjavaslat j benyújtása tárgyában. (Szóval.) 6. Esztergályos János — a pénzügyminiszterhez — a forgalmi adóhivatalokban történt visszaélések tárgyában. (Szóval.)» Elnök: Ezzel kapcsolatban bejelentem a t. Háznak, hogy a felsorolt képviselő urak interpellációjukat a legközelebbi interpellációs napon kívánják megindokolni. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Most pedig az ülés elején történt bejelentésnek megfelelően áttérünk Várnai Dániel képviselő úr sürgős interpellációjának meghallgatására. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Sürgős interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Máv. február 1-étől a havi 'bérletjegyek és a 30 jegyből álló jegyfüzetek árát 20%-kai felemeli, a hétvégi menettérti jegyek 50%-os kedvezményét. pedig 33%-ra szállítja le? Van-e továbbá tudomása arról, hogy ugyancsak február 1-étől a Máv. két fontos elsőrendű életszükséglet! cikknek, a húsnak és a burgonyának szállítási kedvezményét megszünteti? Amennyiben tudomása van a miniszter úrnak a Máv.-nak erről az újabb drágító rendelkezéséről, hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a Máv. igazgatósága ezt rendelkezését visszavonja, mert ez a drágítás részben Budapest közélelmezését támadja, részben pedig olyan munkás- és tisztviselőrétegeket sújt, amelyek nemcsak a nehéz gazdasági helyzet, hanem a Máv.nak időközben anár végrehajtott személy díjszabási drágítása következtében is igen súlyos helyzetbe jutottak? — Várnai Dániel, sk.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Az Államvasutak igazgatósága, — tegnapelőtt éjjel a lapok számára kiadott, a lapokban meg is jelent kommünikéje szerint — tekintettel az Államvasutak egyre csökkenő bevételeire, s tekintetülése 19

S1 január 30

J

án, pénteken. 155 tel ennek az egyre nagyobb mérvű csökkenésnek ellensúlyozására, tarifadrágítást jelentett he. Azt mondja az Államvasutak igazgatóságának kommünikéje, hogy a vasút olyan helyzetbe került, hogy kénytelen új bevételi források után nézni. A legnagyobb mértékben egyetértek az Államvasutak igazgatóságának azzal az álláspontjával, hogyha tényleg olyan a helyzet, hogy a vasutak bevétele egyre csökken, akkor az Államvasutak igazgatósága köteles olyan üzletpolitikát folytatni, köteles olyan új bevételi forrásokat keresni, amelyek ezt az igen szomorú csökkenést némileg ellensúlyozzák, ha egészen nem is egyenlítik ki. Ámde az Államvasutak igazgatósága arra a szellemiségre való tekintettel is, amely az egész kormányzatot áthatja, igen egyszerűen véli megoldhatni ezt a súlyos üzletpolitikai kérdést. Igen egyszerűen, igen közeli helyre megy, igen könnyedén, hogy új bevételi forrásokat nyisson, és éppen ott nyisson új bevételi forrásokat, ahol ezek ia források időközben már egészen kiapadtak, és amelyekben ha maradt is volna még valami, egy picinyke, kicsinyke, szociális érzékkel odanyúlni újabb terhekért, újabb áldozatokért már nem volna szabad. Keresett az Államvasutak igazgatósága új bevételi forrásokat már ez újabb drágító rendeletét megelőzőleg is. Ezt a kérdést nagyon egyszerűen vélte megoldani. Az új bevételi forrásokat megtalálta először a munkabérek csökkentésében. Ebben a tekintetben a helyzet időközben odáig fajult, hogy ma az Államvasutak szakmunkásai kénytelenek egy hónapban 70—75 pengővel megelégedni, mert csak ennyit kereshetnek a munkaidő csökkentésére vonatkozólag életbeléptetett rendszabályok és más rendszabályok következtében s beié vannak kényszerítve ezt tudomásul venni. De még jobbik eset a 70—75 pengős havi kereset, mert — szakmunkásokat gondolok mindig — van 60—65 pengős, sőt ezen aluli havikereset is. Az Államvasutak a maga igen finom szociális érzéke következtében már egy bevételi forrást nyitott, és nyitja a többieket is. Egy új bevételi forrás, amint önök: is igen jól tudják, bizonyos kedvezményeknek megszüntetése a személy- és áruszállítás terén. A személy díjszabásnál a díjszabásszerű havi bérletjegyek, a köztisztviselői havi bérletjegyek és a 30 napos jegyfüzetek árát a Máv. igazgatósága február 1-étől 20%-kai felemeli, a hétvégi menettérti jegyek eddigi 50%-os kedvezményét pedig 33%-ra csökkenti le. Az árudíjszabásnál több változás^ történik, de én csak egy-két igen fontos változásra kívánok rámutatni. Az Államvasutak igazgatósága az élőállat- és a burgonyaszállításra eddig érvényben volt kedvezményt egészen megvonja, hivatkozván arra, hogy új bevételi forrásokra van szükség. Amíg a külföldön majdnem hasonló bajokkal küszködő államokban, mint amilyenekkel mi is küszködünk, Németországban és Ausztriában azt látjuk, hogy a közszolgáltatások árának leszállítása . van folyamatban, a közszolgáltatások árának leszállítását ígérik és részben már teljesítik is, addig itt már az elmúlt esztendő folyamán egyebet sem láttunk, mint a közszolgáltatások árának felemelését és áldozatok kérését éppen a legszegényebb, leggyengébb gazdasági egyedektől, amelyektől nemhogy áldozatokat lenne szabad kérni, amelyekre nemhogy újabb terheket volna szabad rakni. Mondom, ilyen gazdaságilag gyenge ele-