Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

156 Az országgyűlés képviselőházának If.60. ülése 1931 január SO^án, pénteken. onektől kérik a folytonos újabb áldozatokat és az újabb terhek vállalását. Csak arra mutatok rá, hogy az elmúlt esztendőben végrehajtották a bolettapolitikát, történtek vámemelések, megdrágították a postát, megdrágították a dohányt, megpótlékolták a keresti adót és a múlt évi 20%-os általános^ tarifaemelést most követi bizonyos kedvezmények megszorítása, más kedvezményeknek pedig teljes megvonása. Mint mondottam, ezeknek t a kedvezményeknek megszigorítása a legszegényebb néprétegeket^ érinti, olyanokat, akiknek igazán nagy segítés még az a kedvezmény is, amely pénzben kifejezve naponként, illetőleg utazásonként csak pár fillért jelent. Az Államvasutak egyik igazgatója azt mondotta, hogy a kedvezményelvonás olyan, hogy csak pár filléres emelkedésről, a személyszállítási tarifáknak csak pár filléres emeléséről van szó; erről a pár fillérről beszélni sem érdemes, ezt a pár filléres emelést kifogásolni nem is volna szabad. Azok az urak, akik olyan erősen kiemelik azt, hogy csak pár filléres emelésről van szó és akik szinte indignálódva mutatnak rá arra, hogy nem szabad mégcsak szóvá sem tenni, ha például a rákospalota—budapesti vagy a szob—vác—budapesti vonalon a 12 filléres jegy árát 15 vagy 16 fillérre emelik fel, (Viczián István: Szakaszjegy árára!) akik indignálódva állítják, hogy ezt nem is volna szabad szóvá tenni, azok a legteljesebb érzéketlenséggel nézik az érdekelt emberek élettartását, küszködését, vergődését, mert nem tudják felfogni, hogy egy ilyen embernek háztartásában mit jelent a párfilléres naponkénti emelés, mennyire gyűl ez össze hetenként és hónaponként. Ha egy hónapban csak pengőkre duzzad fel, már akkor is a család érzi meg, annak a munkásembernek a háztartása érzi meg és pedig abban, hogy le kell szállítani a kenyéradagokat, mert nem tud annyit vásárolni, oda kellett adni a hiányzó összeget az Államvasutaknak. Pár filléres emelkedés, igen t. miniszter úr, ez az argumentum tetszetős az igazgatóság részéről, de az igazgatóság nem is veszi •• észre, hogy mennyire önmaga ellen argumentál. Ha csak pár fillérről van szó, az a pár fillér vajmi keveset segíthet az Államvasutak megbillent üzleti mérlegén. Ha csak pár fillérről van szó, amely az Allamvasutak számára nem jelent semmit, akkor nem szabad ezt az emelést megkockáztatni, amikor ez a pár fillér azoknak terhére, akikkel szemben a tarifadrágítás történik, igen sokat jelent, a kenyér letörését jelenti, ha ezt végrehajtják. Pár fillér nem jelent semmit az Államvasutak igazgatóságának, de jelent azoknak, akiknek zsebéből kiveszik, és akik viszonylag — akármilyen erőteljes állítólag ez a kedvezmény—mégis csak megfizetik az Államvasutaknak a menetdíjat és állandóan az Államvasutak publikumát alkotják, a forgalmat gyarapítják, és^ ha ez így megy az emelések terén, akkor még a szomszédos forgalom is csökkenni fog. A dolog másik részét szintén nem akarja észrevenni az Államvasutak igazgatósága és szintén fillérekre hivatkozik, amikor megvonja az élőállat és a burgonya szállítására eddig adott kedvezményt. Azt mondja, hogy kár erről is beszélni, mert a hús kilójánál ez csak pár fillért jelent, a burgonya kilójánál pedig nem is egész, hanem csak tizedfilléreket. Ezek az urak megint nem veszik tekintetbe azt, hogy milyen ma Budapest közélelmezése. Akármennyire is csak fillérekről van szó a hús kilójánál, és akármennyire is csak tizedfillérekről van szó a burgonya kilójánál, ez mégis drágító hatással lesz, mégpedig olyan időben, amikor — ezt a miniszter úr is bizonyára hallotta az iparfejlesztési törvényjavaslat tárgyaló bizottságban — Budapest húsfogyasztása a múlt évhez képest 25%-kai csökkent és Budapest kenyérfogyasztása ugyancsak 1929-cel szemben 1930-ban 14%-kai csökkent. Ahol ilyen nagymérvű az elsőrendű életszükségleti cikkek fogyasztásának csökkenése, hogyan szabad ott, ha mindjárt századfilléres drágításokkal is egy nagy »általános drágítás lavináját megindítani? Hogyan szabad olyankor, amikor a kenyérfogyasztás is ilyen erőteljes százalékban csökkent, megdrágítaná a burgonya árát és elősegíteni a burgonya árának emelését, ama tömegtáplálék árának emelését, amely a kenyérfogyasztás helyébe lépne, mert hiszen ha a szegény néprétegek kenyeret sem tudnak venni, a burgonyára vannak rászorulva. Igen figyelmesen elolvastam az Államvasutak igazgatóságának kommünikéjét, (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Igen helyes!) amelyben igen sok a védekezés a publikum felé, igen erőteljes a szándék, hogy valahogyan az indokolást elfogadtassa vagy megértesse. En az Államvasutak igazgatósága kommünikéjének indokolását, a tervbevett tarifaemelés és kedvezménymegnyirbálás indokolását nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogiadni már az előterjesztett indokoknál fogva sem, de különösen azért nem, mert nem szabad megkockáztatni a mai, gazdaságilag annyira szomorú időkben a fixkeresetre utalt tisztviselőknek és a munkabérből élő munkásoknak ebben az Ínséges, nyomorúságos helyzetében, hogy a háztartásukra szükséges összegekből akármilyen keveset is lenyirbáljanak egy közintézmény javára, amelynek kötelessége volna nem emelni, hanem a mai nyomorúságos, iszonyatos gazdasági helyzetben szolgáltatásának árát állandóan csökkenteni. En nagyon kérem, az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, fontolja meg azt a helyzetet, amelyben azok is vannak, akik ezt a kedvezményt — mondjuk — élvezik. Mert nagyon kevés élvezetről van szó benne. Ha nem is az én indokolásomat, de ezt a helyzetet fontolja meg az igen t. miniszter úr és haladéktalanul vonassa vissza ezt a rendelkezést, illetőleg gátolja meg azt, hogy ez a rendelkezés február 1-én életbelépjen. Az Államvasutak mérlegén ez semmit sem változtat, ellenben segít azokon, lakiknek rovására ezt az emelést végre akarják hajtani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Köszönettel veszem ezt az interpellációt, mert alkalmat fog nekem adni arra, hogy egyszer ezekkel a különböző vasúti kedvezményekkel gazdaságpolitikai és szociálpolitikai szempontból, de az Államvasutak helyzete szempontjából is itt a közvélemény előtt érdemlegesen foglalkozzam. Éppen azért, mert ki akarok térni mindezekre a kérdésekre, azt hiszem, a mélyen t. Ház helyeselni fogja, hogy válaszomat a legközelebbi ülésnapon adom meg. Egészen más megvilágítása lesz akkor a kérdésnek. Igen t. képviselőtársam is érezte, hogy maradt vissza még itt valami az inflációs idők, a háború és a forradalmak után. Így például az, hogy Váctól Budapestre aránylag olcsóbban lehet utazni, mint Budapesten egy villamos szakaszjeggyel, hogy 60 kilométer távolságban 24 fillérért lehet utazni. Ezek olyan érvek, hogy ezek mindent önmagukba megdöntenek. De mivel ennek a kérdésnek nagyon