Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

Az országgyűlés képviselőházának 455. elveszti a maga nyelvi jogait, így pl. kereskedéseik cégtábláin magyar felírás nem szerepelhet, stáb., stb., Most ebből az a veszedelem származik, hogy mivel ez a népszámlálási aktus igyekszik leszállítani a magyarság létszámát 20% alá, ennélfogva a magyar nyelvet fogják kiirtani az egész Felvidéken. Azok a hírek, amelyek eddig tudomásunkra jutottak, arról szólanak, hogy Kassán és Pozsonyban^ már 18'5%-ra sikerült leszorítani a népszámlálás alapján az ottani magyarság arányszámát, amiből az következik, hogy az ottlevő magyarság már nem élhet a maga nyelvi jogával és így siílyos joghátrányt szenvednek ott a magyarok. Ez az ok, amely miatt idehoztam ezt a kérdést a magyar parlament elé, (Elénk helyeslés.) hogy élő tiltakozás legyünk azon művelet ellen, amellyel kisebbségi jogaitól akarják megfosztani minden rendelkezés és törvény ellenére, ott élő magyar testvéreinket. Errenézve van egy jogalan. amely a nemzeti kisebbségi védelem formájában jelentkezik s amely a nemzetközi jognak egy egészen iij eletme. Ez a jogikultúrániak olvan új formája. amelyet megteremtett a világháború utáni helyzet, amely helyzetet Európa legyőzött államaira éppen a nagyhatalmak kénvszerítettek. Ezt a kisebbségi védelmet ki kell fejleszteni a mag-a igazi, nagy jelentősége szerint. A nemzeti állam gondolata, amely a XIX. században elindult a maga diadalmas útjára és amely ma szentség, annak presztizse, erkölcse megköveteli, hogy a nemzeti állam keretén belül levő nemzeti kisebbségek számára minden jog, nyelvi, kulturális és gazdasági jog biztosíttassék. (ügy van! ügy van!) A csehszlovák visszaélések nem állnak példa nélküL hasonló esetek nélkül, mert hiszen Romániában is a népszámlálással kapcsolatban hasonló súlyos jelenségek merültek fel. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarok most ezekkel részletesebben foglalkozni. Ezek ugyanolyan tipikus jelenségek, mint amilyenek Csehszlovákiában fordultak elő. Nem beszélek most a nagykárolyi magyarirtásról, a szatmári svábtermelésről, ahol sváb nemzetiségűnek igyekeztek feltüntetni a magyar nemzetiségűeket; nem beszélek most arról, hogy Marosvásárhelyt egész <utcasorokat kerültek el a népszámlálóbiztosok, hogy ezzel a magyarság létszámát csökkentsék; nem beszélek Arad és más városok helyzetéről. De beszélek arról, hogy Romániában már a központi statisztikai hivatalt is be akarják állítani egy korrigálás műveletébe, amiről egészen nyiltan beszélnek. Azt mondják, hogy Bukarestben majd úgy fogják megváltoztatni a népszámlálási statisztika adatait, ahogy az éppen szükségesnek mutatkozik. Odáig mentek ott. hogy megfenyegették a kisebbségi lapok munkatársait. Amikor az ottani kisebbségi magyar lapok szóvátették a visszaéléseket, Moldovan Valér erdélyi tartományfőnök a Keleti Újság munkatársának kijelentette, hogy amennyiben ez tovább így fog folyni, akkor ki fogják űzni a magyar újságírókat Erdély területéről és mindenféle retorzióról gondoskodnak. En mélyen megrendült lélekkel állok ez előtt a jelenség előtt. Hát nem szenvedett már eleget ez a magyarság? Nem szenvednek eleget a mi magyar testvéreink idegen impériumok alatt, ihogy még tovább kell végigtűrniök ezt a lelki gyötrelmet és kisebbségi jogaiknak ilyen megcsorbításához kell eljutniokî ' ülése 1931 január 14-én, szerdán. 5 Az a mély megrendülés él lelkünkben, amely nemzeti tragédiánik nyomán végigkísér itt minden^ magyart. Elvették ezeréves hazánk legszebb részeit. iÜgy van! Ügy van!) Idegen szellem, t idegen nyelv, idegen kultúra lett az uralkodó a Felvidéken, azon a földön, ahol Jókai, Tompa Mihály, Rákóczi, Munkácsy Mihály, Mikszáth, Madách, Irányi Dániel született. Idegen szellem terpeszkedik a bérces Erdélyben^ a magyar függetlenségi harcok fejedelmi végváraiban, Bethlen Gábor szülőhelyén, azon a földön, ahol a nemzeti Himnusz költője, Kölcsey, ahol Arany János, Mátyás király, Hunyadi János, Dávid Ferenc és a két Bólyay született. Milyen fájdalmas a magyarságnak az az érzése, hogy ezek a drága földdarabok el vannak tőlünk szakítva. En, mint az egész magyar nemzeti lélek élő tiltakozása, fordulok most a mélyen t. kormányhoz. Tudom, hogy nagyon szűkre szorított az a hatáskör mód, amellyel élni tud a kormány a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt a nemzeti kisebbségek védelmének kérdésében. De nagyon kérem a mélyen t. kormányt, hogy az erkölcsi jog alapján, de tiszta jogi alapon is, amely megvan konstruálva a kisebbségi szerződésben, amelyet Saint-Germain-iben 1919^ben kötöttek, és amely kötelezi a csehszlovák államot, hogy biztosítsa minden nemzetiség számára nyelvi, faji és vallási jogait,, ezen kisebbségi szerződés alapján keressen módot és lehetőséget arra, hogy a megszállt területen élő -magyarok kisebbségi jogai és ezek a sérelmek kellő képviseletet nyerjenek. Nagyon kérem a t. kormányt, hasson oda, hogyha máskép nem lehet — mert erre is mód van — a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, amely a kisebbségi jogok kérdését igen kényes kérdésnek tekinti, s amely eddigi működése alatt körülbelül 900 kisebbségi ügyből, petioiós ügyiből csak 118-cal foglalkozott és nem mer a kérdéshez hozzányúlni, ragadja meg valamilyen formában azt a módot, amely rá nézve_ a törvényben kínálkozik, amely alaptörvény-jellegű, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróság döntése alá kerüljenek ezek a kérdések, vagy pedig ha nem, legalább e bíróság véleménye^ kéressék ki. Lehetetlen, hogy Európa szeme előtt egy ilyen meghamisítás folyjék, hogy egy nemzetnek u vei vi, kulturális és gazdasági jogai így csorbíttassanaik, hogy egy régi, ezeréves nemzet elszakított magyarjai a imaguk régi, ősi nyelvéneik jogaitól is megfosztassanak. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Kérem a t. kormányt, méltóztassék a maga lehetősége szerint azzal a komoly méltósággá], amely bennünket ennél a kérdésnél eltölt, ebben a kérdésben állást foglalni. (Általános élénk helyeslés és taps.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nyilatkozatomban, amelyet a Pakots t. képviselőtársam által felvetett kérdésben tenni^ óhajtok, gondosan kerülni kívánom azt a hibát, amelyet szomszédaink gyakran elkövetnek. Gondosan kerülni kívánom még a látszatát is annak, minttha egy szomszédos állam belügyeibe beleavatkozni akarnék, jóllehet olyan kérdésről van szó, amely a kisebbségi kérdéssel áll összefüggésben, tehát egy olyan kérdéssel, amelyben a nemzetközi szerződések a magyar kormánynak fellépési jogot biztosítanak egyes cselekményekkel szemben a megfelelő nemzetközi fórum előtt. A Párizsban megkötött és a nyelvi, faji és vallási kisebbségekre vonat-