Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

6 Az országgyűlés képviselőházának 1>55. ülése 1931 január U-én, szerdán. kozó szerződésekkel kapcsolatos eljárási szabályok bárkinek jogot adnak arra, hogy olyan tényeket hozzon a Népszövetség tudomására, amelyek a megkötött kisebbségi szerződésekkel ellentétben vannak és azoknak sérelmét jelentik. Joga van tehát a magyar kormánynak is, hogy a Népszövetséghez forduljon minden egyes olyan esetben, ahol meggyőződése, felfogása szerint ezek a kisebbségig szerződések nem respektáltattak, illetve oly tények követtettek el, amelyek ezeknek a szerződéseknek sérelmére és rovására írhatók. Ha a jelen esetben a magyar kormány mégsem fordult panasszal a Népszövetséghez, úgy ennek indoka ebben az esetben nem az, mintha nem tartaná helyénvalónak, hogy ilyen panasszal forduljunk a Népszövetséghez, hanem tisztán és kizárólag az a körülmény indította -# magyar kormányt eme magatartásában, hogy maga a felvidéki kisebbség fordult a Népszövetséghez panasszal a népszámlálás miatt és így a Népszövetség máris abban a íhelyzetben van, hogy ezzel a kérdéssel komolyan és behatóan foglalkozhatik. Az, hogy van-e panasznak helye egy adott esetben, két körülménytől függ. Az egyik az, hogy az inkriminált tények valóban előfordultak, valóban elkövettettek-e; a másik körülmény pedig abból áll, hogy vájjon az inkriminált tények, cselekmények konstituálnak-e olyan ténykörülményt, amelyből kifolyólag a kisebbségi szerződések megsértése állapítható meg? Ami magát a ténykérdést illeti, Pakots mélyen t. képviselőtársam bőven ismertette a maga információit. En a kérdésnek ehhez a komplexumához hozzászólni nem kívánok, mégpedig azért nem, mert hiszen nem is áll módombaii, hogy megállapítsam azt, vájjon ezek a tények valóban úgy követtettek-e el, mint ahogy azt itt t. képviselőtársam felhozta. Nem a magyar kormánynak, a Népszövetségnek hivatása megállapítani, (Ügy van! a jobboldalon) hogy tényleg előfordultak-e azok a visszaélések, tényleg elkövettettek-e azok a cselekmények, amelyekre t, képviselőtársam /hivatkozott. De a jogkérdésre, arra a kérdésre, hogy amennyiben ezek a tények elkövettettek, ezek a cselekmények végrehajtattak, ebben az esetben a kisebbségekre jogsérelmet jelentenek-e, erre a kérdésre kitérni kívánok és a magam álláspontját röviden precizírozni kívánom. (Halljuk! Halljuk!) Mélyen t. Ház! A kiselbíbségi szerződésekben sehol nincs egy szó sem a népszámlálásról. Valaki tehát azt a következtetést vonhatná ebből le, hogy a népszámlálásnak semmi köze a 'kisebbségi, szerződésekhez és a kisebbségi jogvédelemhez. Ha azonban közelebbről nézzük a kérdést, akkor igen hamar ellentétes 'meggyőződésre kell, hogy jussunk. A kisebbségi szerződések bizonyos jogokat biztosítanak a kisebbségeknek. Megállapíthatjuk példának okáért azt, hogy mindenki szalbadon használhatja saját anyanyelvét, amely jogban az én felfogásom szerint benne foglaltatik az a jog, hogy mindenki saját magát valamely kisebbséghez r tartozónak tekinthesse és valamely kisebbséghez tartozónak deklarálhassa, (Ügy van! Ügy van!) amely jog további jogokat von maga után, mert ez a deklaráció teszi lehetővé az illetőre nézve, hogy azoknak a kisebbségi jogoknakaz élvezetébe lépjen, amely jogokat a kisebbségi szerződések részére biztosítanak. (Ügy van! Ügy van!) Ezt a jogot tehát kötelessége minden egyes államnak respektálni. A kisebbségi szerződések általaiban kétféle jogot állapítanak meg: egyéni jogokat es kollektív jogokat. Egyéni jog például az, amelyre máris hivatkoztam, kollektiv joga a kisebbségnek például az, hogy mint kollektivitás különféle kulturális, szociális és vallási intézményeket, iskolákat tartson fenn és gyermekeit azokba küldje. Különösen azokban az államokban, amelyekben még az egyéni jogok gyakorlása is az állam egyes részein a kisebbséghez tartozók bizonyos létszámától van függőivé "téve —mint például Csehszlovákiában, ahol ki van mondva az, hogy csak azokon a területeken élhetnek a kisebbségek a kisdbibségi szerződésekben részükre biztosított nyelvhasználat jogával- a közigazgatásban s a bíróságok előtt, ha azon a területen létszámuk a 20% -ot eléri — mondom, ezekben az államokban maguk az államok saját törvényhozásukkal kötik az egyéni jogokat is bizonyos kollektivitáshoz, amely kollektivitás számának megállapítása tehát lényeges ^kellék a kisebbségi jogok élvezete szempontjából. Nem irreleváns tehát, hogy ennek a kollektivitásnak létszáma miként állapíttatik meg. A velünk szomszédos államok igényt formálnak arra. hogy ez a létszám ne egyéni bevallás alapján, hanem általuk objektiv módszerrel — az én felfogásom szerint nagyon is szubjektív módszerekkel (Ügy van! Ügy van!) — felállított kritériumok alapján állapíttassék meg. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy ennek a követelésnek és az ehhez a joghoz való ragaszkodásnak volt a következménye az összes szomszédos államokban az la divatos névelemzés, amely névelemzésnek lett a folyománya az, hogy olyan magyarok, akik .semmiféle más nyelven nem is tudnak beszélni, mint magyarul, csak azért, mert német, vagy szláv hangzású nevük van, gyermekeiket nem küldhetik magyar iskoláiba. (Ügy van! Ügy van!) Ennek a; következménye, hogy például a népszámlálásnál vallási viszonyokat is figyelembe vesznek, (Ügy van! Ügy van!) hogy például az izraelita vallásuakat nem regisztrálják a magyarok között, iha ők magukat magyaroknak vallják, vagy például Erdélyben a görögkeletieket és a görögkatholikusokat nem számítják a magyarok közé, akik pedig magyarok voltak ősi időktől fogva r és magúikat- magyaroknak vallják. Miután azonban egyes államok közegei az objektiv kritériumok alapján kizárják a görögkatholikusokat és görögkeietieket a magyarok, közül, ezek, mint magyarok, a népszámlálási lajstromban fel nem vétetnek. Mélyen t Képviselőház! Ez az eljárás a legnagyobb veszélyt és a legnagyobb sérelmet jelenti a kisebbségi jogok élvezete tekintetében, (Ügy van! Ügy van!) mert hiszen ha az egyes államok kényétől-kedvétől függ az, hogy egyeseket olyan nemzetiséghez soroljanak, amelyhez ők nem tartoznak és nem kívánnak tartozni, ezen a kapun keresztül az egész kisebbségi jogvédelmet illuzóriussá-tehetik, (Ügy van! Ügy van!) úgy az egyesekre^ nézve, mint a kisebbségek kollektivitására nézve. Az a veszély forog fenn, hogy, ha ez a szisztém ti» a vélt jognak ilyen formáiban való felállítása a Népszövetség részéről honoráltatnék, akkor a Népszövetség nem a kisebbségi jogvédelem garánsa lenne, hanem utat mutatn cl cLITcl* hogy a kisebbségi jogvédelem miképpen játszassák ki. (Ügy van! Ügy van!) Itt egy nagy prinicipiális kérdésről van szó, és ha a magyar kormány az adott esetben nem is fordult petícióval a Népszövetséghez, miután a felvidéki kisebbség a saját nevében ezt megtette, azonban imégis őrködnie kell a magyar