Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

Az országgyűlés képviselőházának Ip60. telikérdést nem lehet és nem szabad csak a szimpátia vagy antipátia kérdéseként kezelni. Túlságosan alacsonyrendű szempontok volnának ezek egy olyan világgazdasági jelenség megítélésénél, amely a maga útján úgy halad előre, mint a történelmi végzet. Mert ahogyan én a rohanó vonat elé nem állhatok, úgy neon akadályozhatom meg a tömörülésnek azt az új világgazdasági rendjét sem, amely a kartellszervezkedéslben sistereg el mellettem, fölöttem és alattam. Egy követelést azonban útjába állíthatok, mégpedig azt, hogy építsen a kartellmozgalom és ne romboljon, szóval: hogy a konstruktív gondolat fundamentumán álljon és csatlakozzék azokhoz a nagy építő erőkhöz, amelyekből a társadalom és az állam a maga egészséges szervezetét kialakítja. Ebben az esetben, azt hiszem igazságos, tárgyilagos álláspontot foglalok el, ha azt mondom; a kartelleket nem kell megsemmisíteni, a kartellszervezkedést nem kell lehetetlenné tenni, hanem kívánni és követelni kell azt, hogy a kartellszervezkedés állíttassák be az építő nemzeti gondolat szolgálatába. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Amennyiben pedig ezt nem hajlandó tenni, ahol ettől a gondolattól eltér, ott igenis az államhatalom a maga erejével szálljon szembe és védje meg azt a társadalmat, amely önmagát megvédeni eddig nem tudta. (Helyeslés jobbfelől.) En ugyanis itt nem az állama omnipotenciától félek, én a társadalmi impotenciától félek, amely a maga kötelességét ezekkel a visszaélésekkel szemben eddig nem tudta teljesíteni. T. Képviselőház! Ezt a gondolatot variálja két olyan elsőrendű lucidus elméjű európai politikus, mint Lloyd George és Müller Hermann, volt német birodalmi kancellár. Ezeket csak azért hozom fel, mert például a Gyosz. kartellmemorandumából látom, hogy egész világirodalmat vonultattak fel álláspontjuk igazolására. Lloyd George-ra és Müller Hermannra is hivatkoznak a tekintetben, hogy milyen rettenetes dolog, micsoda devasztáló hatása lesz a kartelltörvény meghozatalának. Müller Hermann volt német birodalmi kancellár 1928-ban a Reichstagb an a következőket mondotta (olvassa): <<Az áralakulás befolyásolására szolgál a versenyképesség fenntartására irányuló kereskedelmi politikán kívül elsősorban az állam helyes beállítása a nagy kartellekkel, trösztökkel és hasonló monopolisztikus szervezetekkel r szemben. Ezekben az alakulatokban a gazdasági fejlődés irányában ható, a köznek használó és^ a ^ hozadékot növelő erőket fejleszteni, a hátrányosokat csökkenteni kell. Ehhez az államkormányzatnak meg kell szereznie a feltétlenül szükséges áttekintést a szervezetek működése fölött a végből, hogy ítéletet alkothasson magának működésük hatásáról és ennek megfelelően tehesse meg a maga intézkedéseit. Az államhatalom számára ezt a lehetőséget megteremteni e szervezetek saját jól felfogott érdekében áll, mert ezek akkor a közvéleményben a saját rendszabályaikkal szemben több megértésre és a kormánynál az együttműködéshez szükséges bizalomra találnak.» T. Képviselőház! Müller Hermann németbirodalmi kancellárnak ez olyan klasszikus megállapítása, hogy azt hiszem, ennek a kartelltörvényj avaslatnak élére lehetett volna odatenni, mert teljesen igazolja azt az elgondolást, amely a kormányzatot ennek a javaslatnak előterjesztésénél vezette. De hát jól van, ne hivatkozzunk a németekre, akikről utóvégre azt lehet mondani, a ülése 1931 január 30-án, pénteken. 145 németek sok kérdést l'art pour l'art kezelnek. Vegyünk egy nagyon rideg gondolkodású ángliust, mégpedig Lloyd George-ot, akire a Gyosz. memorandumában szintén hivatkozik. Lloyd George a következőket mondja (olvassa): «Amint, a jogrend vállalkozói szervezeteknek megengedi, hogy akár tagjaikkal szemben, akár kifelé szervezkedési kényszert gyakoroljanak s amint tehát áttöri a szerződéses lakaratmegkötés szuverenitása tekintetében egyébként fennálló jogelveket, úgy ennek a kedvezménynek másik oldala nem lehet egyéb, mint biztosítékok keresése arra nézve, hogy a szervezkedési kényszer nyomában járó gazdaságig hatalmi állással való visszaélés a közjó kárára meggátoltassák. Ahogyan ezek a nagy vállalkozói egyesülések az idők folyamán kinőttek a magánjog kereteiből a nélkül, hogy egyúttal belenőttek volna a közjogi szervezetbe: most már alá kell vetniök magukat legalább is annak a közjogi ellenőrzésnek és felügyeletnek, amelyet a közérdek megóvása szükségessé tesz.» (Meskó Zoltán: Ezt elfelejtették idézni!) Ezt ia Lloyd George-f éle idézetet nem olvastam semmiféle kartellellenes memorandumban vagy beadványban, ez azonban olyan nagyjelentőségű és annyira klasszikusan adja vissza azt az álláspontot, amelyet a kartellkérdésben nekünk el kell foglalnunk, hogy szükségesnek tartottam ezt itt a Ház nyilvánossága előtt felolvasni. T. Képviselőház! Köszöntöm ia magyar kormányt és különös melegséggel köszöntöm a mélyen t. igazságügyminiszter urat, aki nemcsak a maga nagy jogi tudását, hanem a gazdasági élet átfogó jelenségeinek is fényes ismeretét vitte bele ebbe a törvényjavaslatba. Köszöntöm azért, hogy a kartellkérdéshez hozzányúlt, mégpedig hozzányúlt • nesm fejszével, hanem a kertésznek gondosságával, aki csupán a vadhajtásokat nyesegeti le, az életerős hajtásokat ellenben érni és fejlődni engedi. T. Ház! Bárhogyan is lamentálnak odakint ez ellen a javaslat ellen a sirató asszonyok, esetleg fölfogadott jsirató asszonyok, ez a javaslat nem .a pusztulás, hanem az élet javaslata és ebből az élet törvénye lesz, amelynek nyomában rend, fejlődés, az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi életnek jobb atmoszférája fog kifejlődni. Ez a javaslat a társadalmi békének és a termelési összhangnak szolgálatában áll. Ezt az összhangot azért íhangsúlyozom, mert nem akarjuk azt, hogy a gazdasági életben győzők és legyőzöttek legyenek, hogy kizsákmányolók és kizsákmányoltak legyenek, hanem azt akarjuk, hogy a béke, a megértés és az engesztelékenység szelleme uralkodjék a gazdasági életben, mert ez a szellem fogja megtermékenyíteni az egész nemzetnek kulturális és gazdasági életét és ezen a nyomon fog eljutni az a nemzet abba a fejlődési fázisba, ahol az ő nagyobb európai és emberi kötelességeit teljesítheti. (Helyeslés jobbfelől) Miután nekem meggyőződésem az, hogy ez a törvényjavaslat becsületesen szolgálja ezt az intenciót, azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául készségesen elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Káinoki Bedő Sándor! (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Káinoki Bedő Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ezzel a törvényjavaslattal 22*