Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

144 Az országgyűlés képviselőházának . ró« segítségét, hogy a főváros rendelkezésére bocsátja a magyar mezőgazdaságnak az ő intézményeit. Mi készséggel hajlandók vagyunk erről tárgyalni, s nagyon kérem Wolff Károly igen t. képviselőtársamat, (Friedrich István: Csináltunk közös üzletet a tétényi sertéshízlalóval!) aki tegnap a kartellek ellen nagy vehemenciával szállt síkra, hogy legyen szószólója a városházán annak a gondolatnak, hogy a vásárpénztári díjakat, a különböző illetékeket, városi vámokat, kövezetvámokat stb. szállítsuk le, és tegyük lehetővé annak a mezőgazdasági termelőnek, hogy közvetlenül és minél olcsóbban bejöhessen a fővárosi piacra, aminek jelentőségét ismerjük. Ha azonban ma összehasonlítom a vidéki termelői árakat és a budapesti fogyasztói árakat, s azt nézem, hogy ebben a kalkulációban mennyiben partieipáinak a főváros különböző intézményei, akkor arra a következtetésre kell jutnom, hogy itt súlyos adókat kell fizetni. (Ügy van! jobb felől. — Friedrich István: Reparálni kell!) Felkérem a mélyen t. képviselő urakat, hogy ebben a tekintetben méltóztassanak ^nekünk a főváros közgyűlési termében isegítségünkre sietni; mi mindig meg fogjuk egymást érteni, a főváros mélyen tisztelt vezetőségével. Mi a fővárosi piacot igenis, nagyjelentőségűnek tartjuk, ennek szolgálatában mi rendesen akarunk funkcionálni, azonban mindazokat a kinövéseket, amelyek úgy az illetékpolitikában, mint a városi vámpolitikában jelentkeznek, le kell nyesegetni, hogy a termelői árak és a fogyasztói árak gazdaságos, nemzetgazdaságilag megokolt kialakulását tegyük lehetővé. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) T. Képviselőház! Azzal a javaslattal szemben, amelyet most tárgyalunk, úgy a sajtóban, mint az ipari érdekeltség által kiadott különböző brosúrákban különféle indokokat kerestek, hogy ennek a javaslatnak beterjesztésére miért volt szükség. Hallottam azonban olyan suttogásfélét is, olyan beállításokat, hogy itt sokkal inkább másról is van szó, mint arról, hogy az árakat szabályozzák, s hogy az ipari kartellek életében előforduló visszaéléseket visszaszorítsák: itt^ arról van szó, hogy az állami omnápotenciát növeljék. En az etatizmus terjedésének nagy ellensége vagyok. En látom azt a veszélyt, lamelyet ez az irányzat magával hoz. Amikor a társadalom a maga önállóságát és Önálló gondolkodását elveszti, képtelen egy-egy, kezdeményezésre. Az etatizmus mindent elnyel és kényelmessé teszi a társadalmat, mert a társadalom a végén mindent az államtól vár. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem azonban, rá kell mutatnom arra, hogy amikor ez a javaslat a kormány erejét növeli s a visszaéléseket akarja kiküszöbölni, akkor a kormányzat erejében tulajdonképpen az államhatalom nyer kifejezést, amelynek védelme alá menekülünk és kell menekülnünk, ha a társadalmi rendet bármily oldalról veszély fenyegeti. Ez nem a szabadság kérdése. Mi nagyon mellette vagyunk és nagyon helyeseljük a szabadság gondolatának az érintetlenségét, azonban a szabadságot csakis egy nagy keretben tarthatom fenn, ezt a keretet pedig a közérdek, az általános állami és társadalmi érdek vonja meg. Csak ennek keretében érvényesülhet a szabadság, mert ha azon túlcsap, akkor már nem szabadság, hanem szabadosság, ez pedig megbontja azt a fundamentumot, lazítja azt az alapot, amelyen a magyar állam és ia magyar társadalom felépül és nyugszik. Arról is beszélnek, hogy ez a törvényjavas160. ülése 1931 január 30-án, pénteken. lat a pártpolitikai (hatalomnak a növelését szolgálja. Erre csak egyet válaszolhatok: bár minden párt úgy növelné a hatalmát, hogy a iszegényt védi, a gazdasági életben tapasztalható visszaéléseket üldözi és a társadalmi békének szegődik katonájává, ahogyan tulajdonképpen ez a törvényjavaslat ennek ,a gondolatnak a szolgálatában áll. (Meskó Zoltán: Attól függ, hogy jó lesz-e a végrehajtás?) Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, minden ettől függ, milyen lesz a végrehajtás, hogy azt a kardot, amelyet ebben a javaslatban megkovácsoltunk és amelyet a kormány kezébe adunk, ki veszi a kezébe. Azt hiszem, Skander bég utódjáról mondották annakidején, hogy örökölte Skander bég kardját, de nem örökölte Skander bég karját. En azt szeretném, iia a kormány Skander bég kardjával Skander karját is örökölné és mindig az igazságnak, a nemzetgazdasági céloknak szolgálatában élne minél energikusabban azokkal a felhatalmazásokkal, amelyeket mi ^ennek a javaslatnak keretében a kormányzatnak megadunk. Magam is (

azt vallom, hogy helytelen, ha a társadalom mindent az államtól vár. Nagyon helyesen mutatott rá Erdélyi képviselőtársam, hogy a társadalom másutt józan meglátással önmaga termelte ki a kartellek ellenszerét, főleg a szövetkezeti életben. Dániában, Ausztriában, Amerikában vagy másutt évek óta hatalmas szövetkezeti szervezkedéseket látunk azzal az elgondolással, hogy az ipari koncentrációval szemben a termelői koncentrációt a szövetkezeti élet alakjában megvalósítsák. Azt hiszem, ez a legegészségesebb elgondolás, amely a társadalmat ennél a törvénynél is jobban meg fogja védeni, ha a kizsákmányolókkal szemben oda fogjuk állítani a szövetkezetekbe tömörült társadalom morális erejét. Természetesen itt akkor a szövetkezti életben bizonyos reformra lesz szükség, (Ügy van! Ügy van!) mert a szövetkezet hivatása nemcsak az,, hogy kocsikenőcsöt, ostornyelet árusítson, hanem a magasabb szövetkezeti politikának jegyébe kell beállítani egy nagy rekonstruktiv munkát az egész szövetkezeti életünkben. A szövetkezetnek szerep jut magában a termelésben is. Pédául az egész mezőgazdasági rekonstrukciót a termelésben szövetkezetek nélkül el sem tudom képzelni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Éppúgy az értékesítést is kezébe kell vennie a szövetkezetnek, szóval necsak iparcikkekkel lássa el a falut, hanem a falu terményeinek értékesítésében is vegyen részt (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és a bevásárlási és kereskedelmi kartellekkel szemben a szövetkezet egészséges működést fejtsen ki. Ebben a szövetkezeti mozgalomiban óriási a morális erő, amellyel semmiféle más társadalmi vagy gazdasági alakulat nem rendelkezik. Ez a morális erő több, imint az alaptőke, több mint a hitel és nem tudom micsoda, ezt kell valahogyan fruktifikáltatni a gazdasági élet egészségessététele érdekében. Ennek azonban egy feltétele van: a magyar szövetkezeti életet igenis át kell vezetnünk ezekre a modern vágányokra. Nagyon helyes volt, amit a múltban cselekedett, ezt azonban itt a modern korral és a haladással kapcsolatban új óriási feladatok jelentkeznek, s a szövetkezeteknek meg kell fogniok ezeket a feladatokat és meg kell oldaniok a nemzet és ország érdekében. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) T. Képviselőház! Akárhogyan forgatom is azt a problémát, amely a kartellmozgalómban \ áll előttem, úgy érzem, hogy ezt az egész kar-