Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

Az országgyűlés képviselőházának törvényeinek kikapcsolására gondolok, vagy hogy perhorreszkálom a világpiaci tendenciák érvényesülését. Én nem erre gondolok, hanem arra, hogy igenis a kereslet és kínálat nemzetgazdasági szabályai befolyástalanul érvényesüljenek a falusi piacokon és vásárokon is. Nem úgy, ahogyan ma van, amikor mesterséges árak alakulnak ki teljesen függetlenül a termelő termelési költségeitől, teljesen függetlenül a budapesti paritástól, teljesen függetlenül a kereslet ós kínálat mindenkori helyzetétől. Baracs MarceU t. képviselőtársam tepnapelőtt, erről a témáról szólva, bizonyos megjegyzéseket tett a mi felfogásunkra vonatkozólag. En azt hiszem, hogy ő téved, mert én ebben a vonatkozásban nem a piaci kofákra és nem a falusi szatócsokra gondolok, hanem másra. Méltóztassék idényben lejönni Nagykőrösre, Ceglédre, Kecskemétre, Halasra, Jánoshalmára, vagy Szabolcsba a krumpli hazájába, vagy Heves vármegyébe, és ott látni fogják az igen t. képviselő urak, hogy mi az a nagyobbstílű kereskedelmi kartell, és mi a kereskedelmi kartellek összebeszélése, és látni fogják, hogy mi ezeknek az árdestruáló hatása, mert egész vidékek, egész vármegyék, egész országrészek piaci áralakulását befolyásolják. (Sándor Pál: Ez túlzás!) En azt hiszem, hogy Sándor Pál igen t. képviselőtársam, aki a bizottsági tárgyaláson férfiasan vallotta, hogy^ az ipari kartellek életében előforduló kilengéseket ostorozza, ennek az álláspontnak konzekvenciáját is levonta és kijelentette, hogy amennyiben a^ kereskedelmi kartelleknél ilyen kilengések és elfajulások jelentkeznek, ő azoknak sem fog védelmére kelni. (Sándor Pál: Ügy van!) Azt hiszem a képviselő úr fenntartja ezt az álláspontját. (Sándor Pál: Természetes!) Kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék beszédidőmet egy félórával meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő úr beszédidejének félórával való meghosszabbításához hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Marschall Ferenc: T. Ház! Ezek forma szerint

: nem kartellek, azonban hatásuk teljesen^ ugyanaz, mint a különböző ipari f kartelleké. Arról én nem beszélek, — ezen már régen túl vagyunk — hogy a termelőt kint a vidéken egyáltalában nem kérdezik meg, hogy mi volt a termelési költséged, mennyiért tudod adni a tojást vagy baromfit. Ha én bemegyek egy kalapos üzletbe, megkérdezem a kalapkereskedőt, hogy mennyiért adja nekem a kalapot, s több-kevesebb alkudozás után a végén mégis alkalmazkodnom kell a diktált árhoz, és azon az áron kell elvinnem a kalapot, amelyet a kalapos rámerőszakolt. Kint a termelőnél nem így van. A kereskedő vagy a kereskedelmi kartell nem r kérdezi meg azt a parasztot, hogy mennyiért adod ide azt a tojást vagy baromfit, hanem, sajnos, a termelő odamegy és megmondja, hogy mennyiért veszi meg a tojást vagy a baromfit. Ez a gyakorlati helyzet. Nem akarom itt tángálni ezt a szempontot, csak egy dologra szeretném felhívni Sándor Pál t. képviselőtársam figyelmét. A kereskedelmi szindikátusokról és a hasonló alkalmi összefogásokról beszélek, amelyek a nyomorult termelőt a vidéken, a piacokon úgy megszorítják, hogy levegőhöz sem jut. Itt van t. képviselőtársam a pulykakartell- vagy a gyöngytyúk-szindikátus. Ezeknek állami ellenőrzésére gondolok valamiképpen, . KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. ülése 1931 január BO-én, pénteken. 143 Mi azzal a 17. §-szal nem a falusi kofát akarjuk megfogni, hanem ezeket a kereskedelmi szindikátusokat, amelyek a kereslet és kínálat nemzetgazdasági törvényének félretolásával, összebeszéléssel nagy közgazdasági és nemzetgazdasági kárt okoznak. (Kassa

y Károly: Kire vonatkozik ez?)^A 17. § ennek a kérdésnek valamilyen megoldásra törekszik. Nem kutatom, hogy szövegezése szerencsés-e, vagy kevésbbé szerencsés, de a magam részéről hozzájárulok Wolff Károly igen t. képviselőtársamnak tegnap tett ahhoz az indítványához, hogy ebből a 17. §-ból hagyassék ki az a megállapítás, hogy amennyiben a vételtől tartózkodik». Ez a negatívum maradjon ki ebből a szövegből. En magam is belátom, hogy egy ilyen negatívumnak a szakasz'ban való bennhagyása, félremagyarázásra ad alkalmat, részint pedig egyéb bajokat is okozhat. Magához a gondolathoz azonban, mint agrárius, igenis ragaszkodom. (Sándor Pál: De nem policiális intézkedésekkel! Nem statáriális intézkedésekkel!) Az eszközök tekintetében nagyon szívesen hajlandó vagyok tárgyalni, de nagyon kérem Sándor Pál t. barátomat, hogy éppen a bizottságban elfogadott nagyon méltányos álláspontjával szemben, hogy ahol ő visszaéléseket lát, nem törődik azzal, hogy az ipari kartell vagy kereskedelmi összebeszélés-e, hanem egyformán kívánja őket üldözni, — mondom, ennek az álláspontjának honorálásával méltóztassék nekem megengedni, hogy én mint agrárius, a gyakorlati élet jelenségeinek ismeretében ragaszkodjam ahhoz a gondolathoz, hogy a künn a vidéken, a piacokon és az országos vásárokon előforduló árdestruáló, árromboló törekvéseket valamiféle eszközzel igenis le kell törni. (Rassay Károly: Es az árakat jogosulatlanul emelő összebeszélésekkel mi lesz?) Bár tudnék példát arra, hogy termelők^ összebeszélnek! (Zaj. — Krisztián Imre: Bár tudnának összebeszélni! — Friedrich István: Hát beszéljenek össze!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Marschall Ferenc: Azt hiszem, Friedricíh István igen t. képviselőtársam tett említést az előbb arról, amikor az ásványolaj- és cukorkart elír ől beszéltem, hogy mi van az állami, kincstári részesedéssel és a különböző adókkal? (Zaj. ~ Halljuk! Halljuk!) Tárgyilagosságra törekedve, magam is meg akarom állapítani, hogy a kartelleknek egyes iparágak pozíciójának megalapozásában nem jut kizárólagos szerep, mert szerep jut ezenkívül — nagyon helyesen méltóztatott megjegyezni — az állami adópolitikának, az illetékpolitikának is. (Friedrich István: Elismerte a miniszter úr is!) Ez azonban budgetáris kérdés, mindenkor az állam pénzügyi helyzete állapítja meg azt az utat és irányzatot, amelyet ebben a tekintetben követni kell. En magam nagyon szívesen látnám, ha kincstári részesedésénél, az állam a maga részéről elsősorban járna elől jó példával. (Friedrich István: Nagyon helyes! Ez volna az első lépés!) Ez tudniillik hatásos eszköz arra nézve, hogy akkor a másik vonatkozásban az érdekelt iparokat is szorítani tudná, hogy a profit tekintetébent igényeiket mérsékeljék. (Friedrich István: Nagyon helyes!) De minket nemcsak az államnak fogyasztásiadópolitikája érdekel, hanean talán még jobban érdekel a főváros, illetékpolitikája s érdekelnek a főváros intézményei. Felkérem a mélyen tisztelt képviselő urat, aki helyet foglal a városházán, méltóztassék ezt a gondolatot oda bevinni. Felkérem erre Wolff Károly igen tisztelt képviselőtársamat is, aki tegnap — mint már annyiszor — felajánlotta a fŐvá22