Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-460
142 Az országgyűlés képviselőházának az a tendencia, hogy az árakat lehetőleg emeljék és a magas árakat lehetőleg stabilizálják. (Friedrich István: Mit csinál az állami tejszövetkezet a szubvenciójávai? Legyen szíves a képviselő úr erre is válaszolni!) Ezt a szövetkezetet az állam- éppen azért hozta létre, hogy a tejkartell többi tagjaival szemben bizonyos árnivelláló hatást r hozzon létre. (Friedrich István: Na és nivellál?) Kérem, én nagyon szívesen megbíznám a tejszövetkezet vezetésével a képviselő urat, de ha a képviselő úrnak is olyan csekély eszközökkel kellene ott az országos tejpolitikát keresztülvinni, akkor azt hiszem, erre t. képviselőtársam is teljesen képtelen lenne. (Friedrich István: Miért csinálták, ha képtelen 1 ?) A tejszövetkezet nem kapta meg azokat az anyagi eszközöket, amelyeknek egy szövetkezet rendelkezésére kellene állani. (Friedrich István: Két és félmilliót adott abba a miniszter úr! Jobban meg kell fogni a dolgot!) ; Beszéltem már egyik-másik kartellről, a cukor- és tej kartellről. Most egy-két szót akarok csak a cementkartellről mondani. (Halljuk! Halljuk!) A cementkartellről, amelynek árai a háború előtt úgy alakultak, hog^ métermázsánként ab feladóállomás 2*10—2'50 aranykorona volt. Ma a cement ára 5*92—7 pengő, sőt ennél is drágább. Ugyanakkor Milánóban a híres bérgamoi cement ára 3'96, — a mi 6—7 pengős cementárunkkal szemben — Belgiumban ab Antwerpen 3*28, a lengyelországi cement ára 3'20, Cseh-Szlovákiában a cement ára 4 pengő. Méltóztatik tehát látni, hogy a körülöttünk levő államokban, ahol szintén folytának mezőgazdaságot és vannak építkezések, csaknem 100%-kal olcsóbb a cement ár, mint nálunk. A cementet ma a mi ipari vámtarifánkban körülbelül 30%-os vám védi (Sándor Pál: Egy fél aranykorona!) — igen, 30%-os vám. A Sándor Pál igen t. képviselőtársam által,. azt hiszem, két évvel ezelőtt előhozott adatok alapján (Sándor Pál: Két és fél évvel ezelőtt! — Friedrich István: Minden évben egyszer előhozza! — Zaj.) az áranalízis a cement tekintetében, azt hiszem, ma is folyik az ipartanácsban. (Sándor Pál: Most kezdték tárgyalni!) Most kezdték? Akkor nem tudom mikor lesz vége! (Erdélyi Aladár: Most tartanak a szilárdsági próbánál! — Rassay Károly: A kereskedelemügyi (minisztertől tessék megkérdezni! Ha én kereskedelemügyi .miniszter volnék egy •hét alatt analizálnám! — Friedrich István: Volt egy esomó cementankét is! Mi volt ott? Analizáltak ott is? — Zaj. — Elnök csenget.) Mindebből azt a konzekvenciát szeretném levonni, hogy mindezek az eszközök, amelyek a kormányzatnak máig rendelkezésére állanak, nem voltak eléggé hatásosak, nem voltak eléggé érvényesíthetők, (Ügy van! a jobboldalon.) úgyhogy nem marad más hátra, mint ahhoz .az egyedüli eszközhöz fordulni, hogy a kartellek árpolitikáját olyan korlátok közé szoríthassuk, amint ezt a most tárgyalás alatt álló javaslat lehetővé teszi. Ez t. Ház nem fenyegetés az ipari termeléssel szemben, nem egy másik gazdasági ág gyöngítésére irányuló törekvés. (Jánossy # Gábor: Úgyis tudja ő!) Egyesegyedül a termelési ágak között szükséges összhang biztosítására való törekvés, ( Ügy van! Ügy van! a jobboldalon,) amit ha másképpen nem lehet biztosítani, az állam eszközeivel és hatalmával kell elérni. Egy pillanatig sem ringatom magamat abban a hitben, hogy a kartelltörvény^ most már meg fogja oldani az egész ipari kérdést. (Friedrich István: Semmit a világon nem fog meg>Ö. ülése 1931 január 30-án, pénteken. oldani!) Az azonban 'kétségtelen, hogy e törvény józan és átgondolt alkalmazásával a mértéktelen és a közre káros profithajhászat jelensége, igenis, visszaszorítható lesz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Es ez a főcél: a mértéktelen *profit)hajihászat visszaszorítása; erre kell törekedni, ismételten hangsúlyozom, nemcsak az ország érdekében, nemcsak a társadalom békéje érdekében, hanem magának a kapitalizmusnak és iparnak érdekében is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert a mohóság, a túlságos profithajhászat a végén tönkreteszi magát a kapitalizmust is, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely felfalja önmagát. Látunk erre igen frappáns példát is. Az amerikai kapitalizmus finanszírozta a bolsevista mezőgazdaságot és elérte azt, hogy az orosz búzadumping visszavágott az amerikai termelőkre. A mértéktelen nyereség után való mohó vágyakozásában Amerika nem válogatta meg működésének terrénumát s ennek eredménye az, hogy az amerikai termelők és az amerikai tőzsdék megérezték annak hatását, hogy az amerikai kapitalizmus kirándult Oroszországba. T. Képviselőház! Mi változatlanul a magántulajdon és az individualista kapitalizmus alapján állunk, ezzel szemben azonban hangsúlyoznunk kell azt, hogy az egyoldalú profitra való törekvéssel a kapitalizmus a saját érdekeit a legrosszabbul szolgálja, mert azt az ágat fűrészeli el, amelyiken ül. Ebből a táborból kerülnek iki azok a kartellek, amelyeknél a nemzetgazdasági cél teljesen elhomályosul, amelyek mint öncél jelentkeznek és ononopolisztikus törekvéseinkkel minden más érdek legázolására irányulnak. Ilyen kartell sajnos nagyon sok van, nálunk Magyarországon is és nagyon kevés olyan kartell van, amely a Schmoller-féle értelemben a maga nemzetgazdasági misszióját teljesíti. (Friedrich István: Éljen a gyufakartell! Ezt mondottuk akkor, amikor a gyufakartellt csináltuk!) Ebben a vonatkozásban nagyon szerencsésnek tartom, hogy ez a javaslat óvakodik attól, hogy a kartell definicióját adja. (Rassay Károly: Ez helyes!) A forma itt valóban mellékes, a gazdasági kihatást kell r megfogni, akármilyen formában jelentkezzék is. Liefmann nagyon helyesen és praktikusan a gazdasági élet hatalmas ismeretével jegyzi meg (olvassa): «Wenn die Gesetzgebung sich darauf beschränken würde, die Erscheinungsformen zu regeln, dann würde sie damit die Kartelle einfach vor die Aufgabe stellen, die geregelte Form zu 9 verlassen und die nämliche Wirtschaftstätigkeit in einer anderen Form fort zu setzen. Und wir hegen keinen Zweifel, dass die Kartelle dieser Aufgabe gewachsen wären.» ö tehát nagyon jól látta, hogy itt nem a forma a lényeges, hanem a gazdasági kihatást kell megfognunk és mivel ez a javaslat ezen az alapon áll, ezért ennek a javaslatnak ilyen irányú beállítását a magáim részéről örömmel üdvözlőim. De mi eddig mindig csak az ipari kartellek ről beszéltünk. Vannak azonban kereskedelmi kartellek is és ne méltóztassék azt hinni, hogy ezeknek gazdasági vagy társadalmi kihatása alárendelt jelentőségű; ellenkezőleg, az ezen a téren jelentkező ármahinációk itt-ott szinte napról-napra dézsmálják meg a szerencsétlen termelőt, aki legtöbbször tehetetlenül áll ezekkel a kereskedelmi kartellekkel szemben. Itt is szükség van tehát valaminő állami beavatkozásra, valaminő állami ellenőrzésre. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én ebben a vonatkozásban a kereslet és kínálat nemzetgazdasági
