Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-455
4 Az országgyűlés képviselőházának À úgynevezett bizalmasnak minősített titkos instrukciókat is adott ki, amelyek 1930. október 16-án küldettek el a szlovenszkói tartományi elnökséghez. Ezek a titkos instrukciók nemzetpolitikai jelentőségűeknek vannak minősítve s 42 pontot tartalmaznak. Csak néhány pontot olvasok fel ezek közül annak igazolására, hogy központi utasításra jártak el a népszámlál óuiztosok. (Halljuk! H álljuk! ) Azt mondja a 4. pont, hogy: «A népszámláló funkcionáriusok kinevezésénél az irányítóelvnek annak kell lennie, hogy államhűségi szempontból teljesen megbízható és csehszlovák nemzeti szempontból is megbízható egyének kapjanak megbízást». Az 5. pont azt mondja, hogy: «Különösen nagy gond fordítandó azon járásokra, amelyekben kívánatos a csehszlovák elem megerősödése. Ahol kisebbségi nyelvet is beszélő biztosok nevezendők ki, ott olyan alkalmas csehszlovák nemzeti egyénekre fordítandó a figyelem, akik a kisebbségi nyelvet bírják.» Itt megjegyzem, hogy ezt úgy hajtották végre, hogy például Rimaszombaton, ahol a lakosság 90%-a magyar, 22 számlálóbiztos közül egyetlenegy magyar nem volt, és csak öt tudott valamit magyarul. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Pakots József: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását! Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a kért megíhosszabbítást megadja. Pakots József: T. Ház! Ennek a különösen bizalmas instrukciónak a 6. pontja így hangzik: «A járási hivatalok a biztosok lajstromát hivatalos titokként kezelik mindaddig, amíg a tartományi elnök rendelete értelmében a biztosok névsorát az egyes községi elöljáróságokkal közlik.» Most jön a legjellemzőbb pont, a 12. pont: «Általános elvként állapíttatik meg a népszámlálás kontinnuitása, vagyis őrködni kell azon, hogy az 1921. évi és a jelenlegi népszámlálás nemzetiségi adatai között feltűnő eltolódás ne mutatkozzék.» (Nagy zaj, — Sándor Pál: Ez nem hamisítás? — Farkas Elemér: Utasítás a hamisításra ! — Igaz! Ügy van!) A népszámlálóbiztosok, akik Magyarországon csak azzal a kritériummal nevezhetők ki, amit a magyar belügyi kormány rendelete állapít meg, hogy kötelesek az itt élő nemzetiségi kisebbségek nyelvét is ismerni, hogy az összeirottaknak saját nyelvükön adják fel a kérdéseket. Csak Szlovákiában egyáltalában nem ismerték az ott élő nemzetiségi kisebbségek nyelvét. Kik voltak ezek a népszámlálóbiztosok 1 ? Nem is közigazgatási szervek, hanem, egyes olyan egyének, akiket az ott létesült soviniszta cseh és tót organizációk ajánlottak kinevezésre a tartományi főnöknek (Zaj.) Csehországban, Morvában és Sziléziában a Jednota, a Felvidéken pedig a Slovenska Liga ajánlottai kerültek be népszámlálóbiztospknak, tanítók, írnokok és cseh telepesek. Ezek természetesen ismervén feladatukat, minden eszközt megragadtak arra, hogy a csehszlovák nemzetiségi rovatokat minél bővebb számadatokkal lássák el. T. Képviselőház! Gondoskodott a cseh belügyi kormány rendelete arról is, hogy más módokon is igazítsa ki az ottani népességi viszonyok szerint a magyarság és a németség arányszámát. A csehszlovák belügyi rendeletnek van egy pontja, a 9. §, amelynek második bekezdése^ kimondja,^ hogy (olvassa): «¥ényleges szolgálatban levő olyan katonai személyek, akik magánlakásokban laknak, ott iratnak be, 55, ülése 1931 január lU-én, szerdán. i ahol laknak, nem pedig azokban a laktanyák! ban, ahol szolgálatot teljesítenek». E rendelkezés célját megvilágítj M £iZ ti különös körülmény, hogy 1930 december 1-én, a népszámlálási napon Csehországból egész katonai ezredeket szállásoltak el magyar- és németlakta felvidéki városokban a magyar lakosokhoz, úgyhogy ezeknek az ezredeknek cseh nemzetiségű katonái úgy számláltattak el, mint a Felvidéken lakó csehszlovák nemzetiségű állampolgárok. Efajta mesterkedések mutatkoznak a rendeletnek további vonatkozásaiban is. A 21. § kimondja azt az általános elvet, hogy a nemzetiség rendszerint az anyanyelv alapján jegyeztetik be, de ennek a szakasznak utolsó mondata már megtagadja ezt az anyanyelvteóriát és t illuzóriussá teszi, mert kijelenti, hogy: «zsidók azonban zsidó nemzetiségűeknek mindig vallhatják magukat». A cseh kormány ezen intézkedései és mesterkedései folytán a cseh népszámlálással a külföldi sajtóban is foglalkoztak, még a csehszlovák lapok is foglalkoztak vele és meg kell emlékeznem arról, hogy maga a Prager Tagblatt azt írja erről a népszámlálásról, hogy a felvételi lajstromot oly kerületekben is használták, aihol a népesség elég intelligens ahhoz, hogy maga is kitölthesse a számlálóíveket. Nitsch szepességi német képviselő a népszámlálási visszaélésekről interpellált a prágai parlamentben és többek közt kifogásolta, hogy a németeket fenyegetés által is arra akarták bírni, hogy megtagadják nemzetiségüket és hogy a Szepességiben a 14 éven aluli gyermekeket, akiknél például az apa. német volt, az anya tót vagy lengyel, a szülők akarata ellenére tótoknak írtak be, a cigányokat, akik pedig a Szepességben németeknek akarták magukat feltüntetni, egyszerűen csehszlovákoknak írták be. A Bohemia «A statisztikai hivatal és népszámlálás» című vezércikkében rámutat arra, hogy a magyar kritikusnak nincs igaza, amikor az állami statisztikai hivatalt támadja, azonban abban igaza van, ha kételkedik a népszámlálás eredményének helyességében. T. Képviselőház! A Bohémiának ez a tiltakozása, hogy ne támadja meg senki a cseh állami statisztikai hivatalt, egészen felesleges. Bár a csdh kormány félhivatalos orgánumai ebben a vonatkozásban már tettek hasonló nyilatkozatot, de felesleges megtámadni a csehszlovák állami statisztikai hivatalt, mert ez tudományos intézet, amely bizonyára óvakodni fog attól, hogy tudományos tekintélyét, amellyel belekapcsolódik a nemzetközi statisztikai tudomány konszernjébe lejárassa ilyen hamisítással. Erj*e nem is volt szükség, mert a hamisítást elvégezték a népszámlálóbiztosok, akik derüre-borura irtották ki a számlálólapokon a németeket és a magyarokat. Az eddigiekben nagy vonásokban ismertettem a csehszlovák népszámlálási eljárásnak visszásságait, a visszaéléseiket. Ki kell jelentenem, hogy ez a kérdés nem tisztán presztízskérdés, hanem nagyon fontos jogi kérdés, mert a magyar nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában súlyos joghátrányt szenvednek azzal, ha arányszámuk leszállíttatik. A csehszlovák nyelvi rendelet ugyanis azt a megállapítást tartalmazza;, hogy olyan helyeken, ahol a nemzetiségi arányszám a 20%-ot nem éri el, az illető nemzetiség nem élhet a maga nyelvi jogával sem a bíróságnál, sem a közigazgatási hivataloknál, azonkívül a maga iskoláit sem tarthatja fenn, sőt továbbmenőleg ezen a téren az illető nemzetiség minden vonatkozásban
