Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

130 Az országgyűlés képviselőházának £i kedett a munkanélküliek száma — késztette az államot bizonyos beavatkozásra abban az irányban, hogy miután a mezőgazdaság hatályos védelmére még igen horribilis élelmiszervámokat is léptetett életbe, — hiszen méltóztatnak tudni, hogy a búza vámja kétszere annak, ami például minálunk az eladási érték, mert 30 pengőn felül van maga a vám — hogy egyrészt az 'élelmiszer detailkereskedelmi ára mérséklődjék, másrészt, hogy a túlhajtott és túlmagas munkabérek csökkentessenek. Az, ami eddig az iparcikkek árcsökkentésében megnyilvánult, ennek a két tényezőnek összetétele. Körülbelül ugyanabban a százalékban csökkent Németországban az iparcikkek ára, mint amennyire sikerült a legutóbbi évben a munkabérek lecsökkentése. Beszédem későbbi folyamán ará fogok majd térni arra, hogy mennyiben lehetséges ez minálunk Magyarországon vagy mennyiben nem lehetséges. Azt kell azonban mondanom, hogy nálunk — és én teljesen magamévá teszem a kormányzatnak ebbeli intézkedését — a bolettának behozatala, tehát az a természetes igyekezet, hogy a, mezőgazdasági termeivényeknek belföldi eladási árait mentesítsük a nemzetközi áraktól, a kereseti adó pótlékolása elementáris szükséglete volt költségvetési helyzetünknek; abban a tekintetben is egy véleményen vagyok és magamévá teszem a kormánynak idevonatkozó intézkedéseit, hogy ezek tulajdonképpen már az ipari termeivények árainak olyan lényeges és fontos tényezői, hogy ezek az intézkedések tulajdonképpen azt jelentették, hogy az állam bizonyos mértékig inkamerálta és a maga részére vette igénybe azokat a lehetősé-, geket, tamely lehetőségek szintén az iparcikkek árszínvonalának csökkentésiére irányultak. Mármost vizsgáljuk az árszínvonal magasságát, mert hiszen azok között a tényezők között, amelyek létrehozták ezeket az iparellenes hangulatokat és támadásokat, elsősorban áll az

f ár kérdése. Ha vizsgáljuk az iparcikkek árának magasságát nemzetközi vonatkozásokban is, 'akkor az egyes államok hivatalos statisztikai adatai alapján — mindenütt 1913-ból, mint százból kiindulva — meg lehet állapítani a ^kö vetkezőket: Németországban 1930 novemberében a békével szemben az árnívó 145 volt, ami azt jelenti, hogy 45% -kai magasabbak az árak, mint békében, Ausztriában 134, tehát 34%-kai magasabb, Csehországban októberben 124, Magyarországon pedig a novemberi statisztika szerint 120, tehát 20% az emelkedés. Ne méltóztassanak félreérteni; nem azt akarom ezzel bizonyítani, hogy nálunk az iparcikkek olcsóbbak, mint külföldön, csak azt akarom konstatálni, hogy a békével szemben az emelkedés milyen mérvű volt. 1930-ban — mert ez volt az esztendő, ahol a csökkenés bekövetkezett — milyen volt a csökkenés? Németországban novemberben lecsökkentek az árak 155-ról 145-re, a csökkenés 7%, Ausztriában — október végéig áll rendelkezésre a statisztika — 147-ről 134-re, a csökkenés 7'1%, Csehországban október végéig 142-ről 124-re, a csökkenés 12%, a magyarországi hivatalos statisztika szerint 132-rol 120-ra, a csökkenés 9%, úgyhogy azt lehet mondani, hogy Közép-Európában az 1930. év folyamán az ipari cikkek árcsökkenése körülbelül egyforma mértékben következett be. Az igazság kedvéért megemlítem, hogy Németországban november óta újabb lényeges árcsökkenés következett be, mint folyománya azoknak a imunkabércsÖkkenéseknek, amelyeket igen súlyos szociális nehézségek árán sikerült december végén vagy január elején 0. ülése 1931 január 30-án, pénteken. életbe léptetni, amikor is 6%-os újabb általános munka'bércsökkenés következett be. Mi a baj tulajdonképpen? A baj tulajdonképpen az, hogy az agrártermények árcsökkenése sokkal magasabb mérvű volt. 1927 vége óta Magyarországon az agrártermények ára 37%-kal csökkent, míg az iparcikkeké csak 15%-kal, 1930 tizenegy hónapjában az agrártermények ára csökkent 17'5%-kai, az iparcikkeké pedig csak 9%-kai. Itt van a nagy probléma. Nagyon könnyű azt mondani: ha ez így van, most már ipar, te folytasd. En azt mondom, hogy addig a mértékig, amíg egyáltalában lehet és amíg az ipari termelés fennállása csak megengedi, ez meg kell, Ihogy történjék, de a lehetőségek szerintem igen szűkek. (Buday Dezső: El kell kezdeni a szénnél!) Mindenütt, ahol lehet, meg kell kezdeni. (Jánossy Gábor: Az a legfontosabb!) En azonban felteszem a kérdést, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy a magyar gazdaságpolitika szempontjából mi fontosab'b és mi döntőbb: vájjon ezeknek az ipari termelési áraknak néhány százalékkal való további lenyomása, — amire, mondom, újból törekedni kell, amennyiben erre mód van — vagy pedig nem kellene-e mégis minden erőt elsősorban arra koncentrálni, hogy legalább a belföldi fogyasztásban az agrártermékek árai továbbra is feljavíttassanak. (Jánossy Gábor: Mind a kettő!) Az én meggyőződésem szerint ebben az irányban még sokat lehet tenni, s a kormánynak ebben az irányban tovább kell folytatnia azt a politikát, amelyet .a legutóbbi évben folytatott. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Griger Miklós: Megterhelni a fogyasztókat! — Malasits Géza: Alacsony fizetések, magas gabonaárak, magas krumpliárak: ez kellene az uraknak! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Méltóztassék csak elgondolni: milyen nagy jelentősége van ennek a mezőgazdaság eladósodásának szempontjából. A mezőgazdaság eladósodása Konkoly Gyula legutóbbi statisztikája szerint, kétmilliárd körül .mozog. Az 1929. év végén bekebelezett és előjegyzett tartozások összege 1570 millió pengőre rúgott, és pedig az ötven katasztrális holdnál nagyobb birtokok területének 39'4 százalékán volt már teher^ bekebelezve. Ha pedig a kisebb birtokkategóriákat is nézzük, akkor a •becslés szerint a magyar földbirtokok területének 36%-ára volt .már teher bekebelezve. (Jánossy Gábor: Micsoda kamatteher ez!) Az 1929. évben az eladósodás csak 9%-ot tett ki, ami azt jelenti, hogy az eladósodás bekövetkezett sokkal magasabb terményárak mellett. (Neubauer Ferenc: Csak a mellett következhetett be!) Méltóztassék elképzelni, micsoda rettenetes veszélyt jelent a magyar agrártársadalomra nézve a 30 pengős búzaár melletti eladósodás és az adósságnak 15 pengős vagy 13 pengős búzaár melletti letörlesztése. (Griger Miklós: Es ráadásul a kartellek garázdálkodása!) Ez a kisexisztenciák ezreit teheti tönkre, (Jánossy Gábor: Mégis tette már!) Ez nem a nagybirtok speciális érdeke. Itt tulajdonképpen a kisbirtok még erősebben van érdekelve (Ügy van! a jobboldalon.) és pedig miért? Mert a kisbirtok csak sokkal kisebb mértékben iképes és volt képes nálunk is arra, hogy adósságait törlesztéses adósságokra változtassa át. A Konkoly Gyula-féle statisztika szerint az 50 holdon aluli birtokok adósságainak esak 11.4%-a volt törlesztéses kölcsön; az 50—100 holdas birtokoknál ez körülbelül 21%, a középbirtokoknál 30% s a nagybirtokoknál 46% volt. Ha tehát valakinek, elsősorban a kisgazdatársada-