Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-460
Az országgyűlés képviselőházának 460. ülése 1931. évi január hó 30-án, pénteken, Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A közgazdasági, a közlekedésügyi, valamint a pénzügyi bizottságok benyújtják együttes jelentésüket az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslat tárgyában. — A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Biró Pál, Marschall Ferenc, Káinoki Bedö Sándor. ~- A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs-könyv felolvasása. — Várnai Dániel sürgős interpellációja az államvasút! kedvezmények megvonása tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, Zsituay Tibor, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Fitz Arthur jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Pakots József jegyző úr. Bejelentem a t. Háznak, hogy Várnai Dániel képviselő úr a Máv. drágító rendelkezései és fontos életszükségleti cikkek szállítási kedvezményének megszüntetése tárgyában sürgős interpelláció előterjesztésére kért tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő úrnak megadtam és így az interpelláció előterjesztésére a napirend tárgyalása után térünk át. A bejelentést a Ház tudomásulveszi. Temple Rezső képviselő úr mint a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi együttes bizottságok előadója kíván jelentést tenni. Temple Rezső előadó: T. Képviselőház! Tisztelettel van szerencsém a közgazdasági és közlekedésügyi, yalamint pénzügyi bizottságok együttes jelentését beterjeszteni az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem annak kinyomatása, szétosztása és napirendretűzése iránt intézkedni. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, a Ház tagjai között szétosztatja; napirendretűzése iránt annakidején fogok a t. Háznak jelentést, tenni. Napirend szerint következik a gazdasági versenyt szabályozó törvényjavaslat (írom. 1106, 1107) folytatólags tárgyalása. Szólásra következik Biró Pál képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. A szó a képviselő urat illeti. Biró Pál: T. Képviselőház! Teljesen tudaKÉPVISELÖHÁZI XAPLÓ. XXXIII. tában vagyok szerepem nehézségének, amikor az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben álláspontomat ki akarom fejteni, mint ahogy azt már az egyesített bizottság tárgyalásain úgy általánosságban, mint részletekben megtettem. Ha mégis a plénumban is szót kérek és a tJHáz figyelmét kérem fejtegetéseim irányábam úgy ezt azért teszem, hogy a szóban lévő igen fontos és igen komplex gazdaságpolitikai kérdést, szemben a tegnapi vita első szónokával, aki a kérdést saját bevallása szerint is a hangulatkeltés szempontjából tárgyalta, én a gazdaságpolitikai realitások előtérbe helyezésével világítsam meg. Kizárólag a gyakorlati közgazdasági politika és annak szükségletei szempontjából kívánok a javaslathoz hozzászólni és azért kerülni fogom az elméleti fejtegetéseket. Minden tiszteletem az igazségügyminiszter úrral és az igazságügyminisztérium kodifikáló osztályának tagjaival szemben, de meg kell mondanom, hogy a jogászi elgondolás engem ebben a tekintetben igen kevéssé kellene hogy érdekeljen, ha nem tapasztalnám azt és nem az volna a nézetem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatban egy kicsit praevaleál a jogi és háttérbe szorul a gazdaságpolitikai koncepció. Hogy mi ennek az oka, arra nem kívánok bővebben kitérni, de mindenesetre hozzájárul ehhez az az utóbbi években sajnálatosan tapasztalt folyamat, amely a kereskedelemügyi minisztériumnak a maga természetes ügykörét mindinkább szűkíti, onnan elvon olyan kérdéseket és olyan ügyeket, amelyek pedig a kereskedelmi politikának — bel- és külkereskedelmi vonatkozásban — és a termelési politikának is fontos tényezői. Ez a folyamat úgy látszik még tovább tart, mert hiszen ebben a törvényjavaslat is azt állapíttatja meg, hogy a kartellpolitika, amely pedig fontos, szerves része az általános kereskedelmi és iparpolitikának, ezután nem a kereskedelmi miniszter hatáskörébe fog tartozni. Nem kívánok elméleti fejtegetéseket folytatni abban a tekintetben, hogy a kartellek jogosultak-e vagy nem. Elnézést kérek ezért a véleményemért, de én valahogyan ezeket a fejtegető