Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-459
124 Az országgyűlés képviselőházának &59 kormány, a t. Ház és a közvélemény figyelmét felhívni a vidéki városok és falvak munkanélküliéinek sorsára. Bár a budapesti és környékbeli munkanélküli munkás sorsa is katasztrofális, mégis azt kell mondanom, hogy a vidéki városok és falvak munkássága egyenesen éhhalál előtt áll. Dante tolla gyenge volna annak a nyomorúságnak leírására, amelyen ma ezer és ezer becsületes dolgozó munkásember és munkásasszony s azok hozzátartozói végigmennek. A helyzet valóban katasztrofális és ha gyors intézkedés nem történik, akkor olyan kirobbanásokra lehetünk elkészülve, amelyek egyáltalán nem válnak ennek a kormányzati rendszernek dicsőségére és nem válnak az ország hasznára. Egyideig a vidéki városok és falvak munkanélküliéit azzal vigasztalták, hogy közmunkákat fog a kormány kiadni, azonkívül közmunkákat rendelnek el vármegyénként és városonként. A kormány által elrendelt közmunkák igen kevésnek bizonyultak. Útépítés volt az, amit a kor* mány kiadott, csakhogy ezeket az útépítési munkálatokat túlnyomórészt nagyvállalkozók végeztették gépi erők segítségével s csak igen minimális számban foglalkoztattak ott igen rosszul fizetett munkásokat. A nagy útépítések gépi erővel történtek s ott bizony a munka nagyságához és a vállalati összeghez mérten aránylag igen kevés munkás kapott munkát. A vidéki közmunkák, amelyeket egyes vidéki városok, vármegyék és falvak akartak végeztetni, szintén kevésnek bizonyultak vagy egyáltalában nem történtek meg. A vidéki városok kevés kivétellel olyan siralmas anyagi helyzetben vannak, hogy maholnap saját tisztviselőiket sem tudják fizetni. A függő dolgokat sem képesek befejezni s így sem építkezésre, sem közmunkák elrendelésére pénzük nincs. Ilyen körülmények között a kormánynak és hatóságoknak a munkanélküliek sürgetésére és jajkiáltására az volt a válaszuk, hogy amennyiben nem tudunk közmunkákat elrendelni, országos inségakciót fogunk rendezni és ennek az inségakciónak nyomán majd azután támogatni tudjuk az önhibájukon kívül munkanélkül levő munkásokat. T. Képviselőház! Az egész világon mindenütt, minden országban, amelyet a munkanélküliség és gazdasági válság sújt, gondoskodnak a munkanélküli munkásokról, mert minden államban tudják, hogy az a munkanélküli munkás a nemzeti vagyonnak egy része s hogy eme munkaerőinek épségbentartása, készentartása a nemzet egyetemes érdeke. Még abban az individuális Amerikában is gondoskodnak arról, hogy ha általában nem is, de egyes államokban bevezessék a kötelező munkanélküliség elleni biztosítást. Ahol nem tudják ezt megcsinálni, ott nagyarányú társadalmi akciókkal igyekeznek a munkanélküliségen enyhíteni. A legnagyobb keresztény egyháznak, a római katolikus egytíáznak a feje, a pápa, legutóbb kibocsátott enciklikájában felhívja a közvélemény figyelmét a munkanélküliség kérdésére s a munkanélkül lévő és keresetképtelenné vált munkások számára közsegítséget követel. A legkonzervatívabb államfő, a római pápa is, szükségesnek tartja tehát a munkanélkülieknek közsegélyben való részesítését. Nálunk is csináltak jótékonysági akciókat, amelyek azonban a gyakorlatban nem sokat jelentettek, különösen nem a munkanélkülieknek. Itt van a fővárosi jótékonysági akció. A fővárosi választások előtt, tehát karácsony előtt három négy nappal a nyomortanyákon megjelent a Wolff-párt és Kozma-párt egész sereg embere és ott ajándékcsomagokat osztott ki. Ezeknek az ajándékcsomagoknak fejében megkövetelték, hogy nekik átadják a választási bolettákat. Megköve. ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. telték, úgyszólván, hogy ezek a szerencsétlenek rájuk adják szavazatukat, annak fejében, hogy kaptak egy kg lisztet, két kg burgonyát és egy neeryed kg zsírt. A jótékonyság tehát a politikai agitáció jegyében folyt le. Ez az ajándékozás karácsony előtt történt, azóta sem a Wolff-párt, sem a Kozma-párt, sem senki a világon nem néz ezek felé a munkanélküliek felé, s őket semmiféle segélyben nem részesíti. A vidéken a helyzet még rosszabb e tekintetben. Állítom, hogy rosszabb és bizonyítani fogom, hogy rosszabb. A magyar vidéki társadalom többségének — csekély tiszteletreméltó kivételektől eltekintve, — halvány sejtelme sincs arról, hogy a munkanélküli munkás micsoda értéket képvisel az ország szempontjából. Halvány sejtelmük sincs arról,-hogy a munkanélküli munkaerejének épségbentartása nem lehet közömbös a közgazdaságra nézve. A segélyezés egyházi, politikai és egyéb szempontok szerint történik. Nem a munkanélküli részesül segélyben, — kevés tiszteletreméltó kivétellel — hanem a plébániákon, a paplakok körül lebzselő semmittevők. Konkrét eseteket tudok felsorolni annak igazolására, hogy a munkanélküli munkást azzal küldik el, hogy menjen a szociáldemokrata párthoz, ott kap segélyt és ha erélyesebben mer fellépni, lekommunistázzák, ellenben olyan egyéneket, akiknek családtagjai elég jó módban élnek és segélyre szoruló tagjaikat rendesen tudnák eltartani, segélyben részesítenek, úgy hogy ennek a helyzetnek következtében a munkanélküliek között a legborzalmasabb nyomorúság tapasztalható. T. Ház! Vannak esetek, mint pl. Pécsett, ahol összekötik a segélyezést inségmunkávalIlyen helyeken a munkanélküli magántisztviselőnek, a munkanélküli óráslegénynek, a (munkanélküli bútorasztalosnak cédulákat kézbesítenek, behívókat küldenek, amelyeknek végén ott áll, hogy csákánnyal és ásóval jelentkezzék munkára, ellenben a számlálási munkálatokat, amelyeket az az intelligens munkanélküli magántisztviselő a legjobban tudna elvégezni, a városi magisztrátus egyes benf entes embereinek nagyon gyakran teljesen analfabéta rokonaival végeztették el. Ügy is néz ki ez az összeírás. Nézzük, hogy a valóságban hogy fest az ilyen munkáltatás. Háromnapi ingyen hótakarítás után kap a munkanélküli Pécsett egy élelmiszercsomagot, körülbelül négy pengő értékben s ezért három napot dolgozott. Nyolcnapi munkáért és nyolc pengő ráfizetésért kap egy pár viseltes bakancsot. Tizenhat napi munkáért és öt pengő ráfizetésért kap egy pár csizmát. A kőbányában végzett ötnapi robotért kap egy bolettát, amelyet átadhat á háztulajdonosnak, aki ezért tizenkét pengő ellenértékkel egyenlő adót fizethet. Ha azonban az adóhivatal nem fogadja el ezt a bolettát a háztulajdonostól, akkor a háztulajdonos ezt visszaadja. Beszélhetnék a zirci inségakcióról, amely a jobb ágy korra emlékeztet. Ilyen inségakciók mindenütt vannak, de ha azt méltóztatnak hinni, hogy ilyen és ehhez hasonló középkorra emlékeztető inségakcióval fogják a nyomorúság kérdését megoldani, úgy azt kell mondanom, hogy az urak nem ismerik a magyar munkást, nem ismerik azokat a nyomorúságos r viszonyokat, amelyek között az a munkás él, és nena ismerik a munkaerőnek, az ország közgazdasági szempontjából való értékét, mert az olyan jótékonykodás, amely egy héten egy kis rőzsefát, egy kiló lisztet és félkiló zsírt ad, a munkanélküliek szörnyű helyzetén egyáltalában nem segít.
