Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-459
Az országgyűlés képviselőházának 459. ülése 1931 január È9-én, csütör\ 125 T. Ház! Váry Albert t. képviselőtársunk az elmúlt hét pénteki ülésén, amikor Kéthly Anna és Kabók Lajos t. képviselőtársaim ezt a kérdést itt szóvá tették, nagyon élesen kifakadt az ellen a hang ellen, amelyet a szociáldemokraták t használnak a kormánnyal szemben, mondván, hogy a kormányt tesszük felelőssé a mostani válságért és azért, hogy ebiben a gazdasági válságban nem tud a munkásoknak munkaalkalmat teremteni. Mi sohase a kormányt tettük felelőssé a gazdasági válságért, (Élénk, ellenmondások a jobboldalon) mert tisztában vagyunk azzal, hogy ez a gazdasági válság világválság és a kormány akaratától függetlenül történt. (Br. Podmaniczky Endre: De hányszor tették felelőssé!) De hogy az általában az egész világon tapasztalható gazdasági válság itt Magyarországon ennyire kiélesedett és hogy a munkások ezrei és ezrei e miatt ilyen szörnyű nyomorba jutottlak, ezért igenis a kormányt tesszük felelőssé, (Br. Podmaniezfoy Endre: Nahát, megvan!) mert a kormánynak módjában lett volna közgazdasági, közrendészeti és egyéb intézikedésekkel odahatni, hogy ez a nyomor ne legyen^ olyan égbekiáltó, mint amilyen égbekiáltó ma, mert a nyomor idejében mindenkinek kell szenvedni, nekünk munkásoknak csak úgy, indnt a kapitalistáknak, a szegény földmunkásnak csak úgy, mint az ezerholdasnak. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a nyomor minden kínját, minden szenvedését a dolgozók szenvedik végig, a városi szegényebb sorsú fogyasztók, ellenben a társadalomnak felsőbb rétegei a nyomorból legfeljebb annyit éreznek, (Graeffl Jenő: Hogyne!) hogy ilyenkor a templomi prédikációk hatása alatt nem szabad annyira hivalkodni azzal, ami van, mint egyéb időkben. Ha tehát nagy a munkanélküliség és nagy a gazdasági válság, akkor miért nem rendelte el a kormány azt, amit a német kormány elrendelt, például, hogy gazdasági válság idején a munkaidővel takarékoskodni kell és gondoskodni kell arról, hogy minél több munkás nyerjen foglalkoztatást még akkor is, ha ez a vállalatot kevéssé rentábilissá teszi. Magyarországon évek óta követeljük a kormánytól a nyolcórai munkaidő bevezetését és a kormány a mai napig nem mutat hajlandóságot arra, hogy a nyolcórai munkaidőt bevezesse. (Zaj jobbfelöl.) Budapest munkásainak 53%-a többet dolgozik, mint nyolc órát. A vasműveknél, még az állami vasműveknél iSj 12 órai a napi munkaidő, a szeszgyáraknál, a vegyészeti műveknél, a cukorgyáraknál a kampány alatt 12 órai a munkaidő. Ha nincs munka, ha a munkások ezrei vannak munka nélkül, akkor miért nem tett a kormány intézkedést például arra, hogy a cuko'rkartell, amely rettenetes hasznot vág zsebre egy esztendőben, az elmúlt kampány alatt kivételesen nyolc órát dolgoztasson, hiszen ezzel egy műszakkal több munkást tudott volna beállítani. Es itt van a szeszkartell, amelynek urai nem panaszkodhatnak, hogy még ebben a nyomorúságos világban is nem kereshetnek eleget. Jutott a kormánynak eszébe ráparancsolni a szeszkartellre, hogy a mai válságos helyzetben 12 óra helyett nyolc órát dolgoztasson, hogy egy műszakkal több munkás nyerjen foglalkoztatást? Vagy jutott-e a kormány eszébe, hogy a textilgyárakban, amelyek a kormány vámpolitikája következtében, amint azt a kartellj avaslatnál bizonyítani fogom, 10 év alatt megkeresték a vállalatba befektetett egész tőkét, felemelje az ifjú munkások alkalmaztatási korhatárát, hogy 14—15 éves korukban ne dolgoztassák őket 10—12 óráig a textilgyárakban, hogy ezáltal felnőtt munkások nyerjenek foglalkoztatást? Hol volt a kormány, amikor a textilgyárak egymásután bevezették a Bedeaux-rendszert? Egyetlenegy mondata, gesztusa nem volt a kormánynak ez ellen a gyilkos rendszer ellen, amely a munkások százait teszi munkanélkülivé. A sütődékben ma az a helyzet, hogy minden iparos egy tanult segéd mellett 10—12 tanoncot alkalmaz, amennyit csak tud és ezek a tanoncok naponta 10—12 órát dolgoznak. Menjenek el az urak akármilyen autógarázsba, ahol életveszélyes a munka, mert benzinnel és motorral dolgoznak és ott fognak találni két segéd mellett 30 ifjú munkást. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Malasits Géza: Rögtön befejezem. A kormánynak tehát módja és lehetősége van arra, hogy a munkanélküliség kérdésén segítsen. Kérem a t. Házat, hogy napirendi javaslatomat szíveskedjék elfogadni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobb felől: Szavazzunk.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az elnöki napirendi indítványt, szemben Malasits Géza képviselő úr napirendi indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják az elnöki napirendi indítványt, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnöki napirendi indítvánvt fogadta el. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Kérdem, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 5 perckor.) Hitelesítették : Vanczák János s. k. Flandorffer Ignác s. h. naplóbiráló-bizottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI XAPLÓ. XXXIII.. 19
