Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

Az országgyűlés képviselőházának U59. ütköző kartelleket is, (Ügy van! Ügy van! a jobbold Ion.) másrészt alkalmassak arra, hogy azon kartellek ellen, amelyeknek kinövései veszélyeztetik a közjót és erkölcsöt, a kormány hatásosan járhasson el. Sokszor hallottunk úgy a bizottsági tárgyalásokon, mint itt a Házban is arról, hogy a törvényjavaslat csak a rossz kartelieket kívánja bántani, a jó kartelleket azonban nemcsak megtűri, hanem bizonyos fokig még támogatja is. Nehéz azonban éles határvonalat húzni a jó és a rossz kartell fogalma között. Jó kartellnek nevezném én azt, amelynek kartell politikája egybeesik az általános helyes és észszerű gazdaságpolitika szabályaival. (Ügy van ! a jobboldalon.) Sajnos, nálunk a kartellek, vagy azoknak nagy része, •amelyek az országot dominálják, nem követik ezt a politikát, mert úgyszólván mindegyiknek — tisztelet a kivételnek — legfőbb elve az : letörni a konkurrenciát ; ha valaki ellenáll, az illetőt igyekezni megpuhítani, ha pedig nem puhul, kizárni, megvonni tôle a vásárlási lehetőséget. Ha ez sem haszuál, akkor anyagilag tönkretenni. Ebben rejlik az oka annak, hogy az országban ma jogosan, vagy bizonyos fokig jogtalanul, hatalmas, nagy kartellellenes hangulat van. Ennek köszönhetjük azt, hogy ma nagy, szenvedő társadalmi rétegek nem disztingválnak jó és rossz kartell között. Ennek a törvényjavaslatnak fogjuk remélhetőleg köszönni a jövőben azt, hogy az országban csak azon kartellek fognak megmaradhatni, amelyek tudják kötelességüket a nemzettel szemben is, amelyek kisebb profittal elégednek meg és profitjuk egy részét a közjó érdekében hajlandók feláldozni. Bizonyos, hogy a kartelleknek egyetlenegy célja a nagy kereseti lehetőség, a nagy profit mellett, hogy az illető piacot uralják. És ez gyakran többé-kevésbbé sikerül is. Kurt Wiedenfeld lipcsei egyetemi tanár mondja, a világgazdasági konferencia, helyesebben mondva? Loucheur részére elkészített jelentésében, hogy a kartell célja mindig a piac uralma, a piac monopolizálása (olvassa): «Für die Kartell ist das letzte Ziel immer die Marktbeherrschung, wenn sie auch tatsächlich nur in seltenen Fällen erreicht wird im Grossen.» Ö bizonyára nem egy kis fogyasztóterületre, kisterületű államra gondolt, amikor ezeket leírta, hanem gondolt a nagy, hatalmas ipari államokra, különösen Németországra, ahol tudtommal körülbelül 4500, vagy 5000 kartell van ma, ahol hatalmas és nagy az ipar, ahol születnek és megszűnnek gyárak, úgyhogy egy-egy iparág teljes kartellizálása úgyszólván lehetetlen. Ott talán a kartellek ezt a célt nem tudják elérni, azonban milyen könnyen tudják ezt a célt nálunk elérni, ahol egy-egy iparágban alig néhány gyár dolgozik. Ha egyszer elérték a célt, a kartell már monopóliummá vált és azt teszi fogyasztóközönségével, amit akar, tetszése szerint emelve az árakat — hisz konkurrenciája nincs. Miután úgy érzem igen t. Képviselőház, hogy a törvénybe lefektetett elvek teljesen elegendők ahhoz, hogy az elénk kitűzött célt elérjék és meg is vagyok győződve, hogy ezt el is fogjuk érni, én a magam részéről a javaslatot szívesen fogadom, annál szívesebben, mert a javaslat 6. §-ának utolsó pontja is kielégít. Ebben a szakaszban látom én lefektetve az egész törvény lényegét, mert a szakasznak utolsó pontja módot ad arra, hogy az államhatalom nemcsak a kartellekkel, hanem még egyesekkel szemben is bizonyos körülmények között, ha szükségesnek látja, eljárjon. Az idő rövidségére való tekintettel (Halljuk ! Halljuk !) most már nem foglalkozom a javaslat többi részével, de ki kell térnem a 17. §-ra, arra, ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. 123 amely — mint Wolf Károly t képviselőtársam mondotta — nem illeszkedik bele a törvénybe, szinte kikiált a törvényből, nem a törvény kodifikátorai készitették azt, — hanem mint mondotta — valósággal ad hoc iktatták a javaslatba. Mélyen t. Ház! A kartellnek a lehető legkülönbözőbo alakjai lehetségesek. A kartell nincs formához, nincs időhöz kötve. A kartell fogalma alá lehet ennekfolytán vonni mindazon alakalatokat, amelyek akár csak bizonyos rövid időre is, akár írásba foglalva, akár szóbeli megállapodás alapján igyekeznek bizonyos célt elérni. Ha a kartell fogalmát így igyekezünk definiálni, akkor nagyon is helyesnek tartom a 17. § beiktatását, annak a mondatnak a kivételével, amely a nem vásárlást is bünteini kívánja. Aki a vidéki életet ismeri, az nagyon jól tudja, hogy egynéhány kereskedő, vagy néhány ügynök képes egy-egy hetivásáron az árak kialakulását teljes egészében lehetetlenné tenni, vagy a kialakult árakat teljes egészében lerombolni. Hányszor történik meg az, hogy a falusi gazda kilométerekről hozza be az áruját a piacra, s amikor el akarja adni, nem akad rá vevő, vagy csodálatos módon a vevők csak a piac zárórája előtt néhány perccel jelentkeznek és vásárolnak is, de olyan mély áron, hogy a gazda az áruját rendszerint csak azért adja el, nehogy újból haza kelljen cipelnie. Tudjuk nagyon jól, hogy a gazda ma sokszor miért adja el azokat a cikkeit is, amelyeket rendes körülmények között tartani akar. Szorítja az adó, az iparcikkek drágasága, a saját rongyossága. Ezt a rongyosságát a gazdának — legyen az kis-, közép- vagy nagygazda, mert ma minden gazda egyformán rongyos — használja ki a piacon kicsinyben az ügynök, kereskedő, nagyban a kartell. Ezért tartom én szükségesnek a 17. %-t, azért tartom helyesnek azt a rendelkezést, hogy a rendőri hatóság, ha valamely ilyen árletörést, vagy ár ki nem alakulást célzó megbeszélésnek nyomára jön, az illetőket haladéktalanul bírái elé vezesse, s elrettentő példaként ez az ítélet még a piac tartama alatt közhírré is tétessék. El sem méltóztatnak képzelni, milyen horribilis, milliókra menő károkat okoznak ezek a kis összebeszélések, a néhány órákra terjedő, kartelleknek minősíthető megállapodások a magyar gazdaközönségnek. Ezek után, miután időm lejárt, a javaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző : Biró Pál ! Biró Pál : T. Ház ! Tekintettel arra, hogy 10 perc múlva lejár a tanácskozási idő, kérem a t. Házat, méltóztassék holnapra haladékot adni beszédem elmondására. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni ? (Igen !) A Ház így határoz. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pénteken, d. e. 10 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen! Nem !) Malasits Géza képviselő úr jelentkezett szólásra. Malasits Géza : T. Képviselőház ! Az elnök úr napirendi javaslatával szemben indítványozom, hogy a Képviselőház holnapi ülésének napirendjére tűzessék ki Kéthly Anna és társainak a nyomor enyhítésére szükséges törvényhozási intézkedésekről szóló indítványának megokolása. T. Képviselőház ! Szükségesnek tartom a t»