Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

122 Az országgyűlés képviselőházának 1*59 . ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. kat rayonírozzák. Másnak mint tagnak nem szállítanak. A kőszénbehozatal vámmentes ugyan, a Máv. tarifapolitikája azonban az ő malmukra hajtván a vizet, sikerült nekik 1929-ben — Sándor Pál képviselőtársunk felszólalásából tudjuk — még a szénimportot is kartellizálni és sikerült nekik keresztülvinni azt is, hogy a külföldi szén árát 1928 vagy 1929-ben 1*20 pengővel ezek felemelték. Miről van itt szó 1 A külföldi szén árát azért emelték fel, hogy minél magasabbra srófolhassák fel a belföldi szén árát, illetőleg hogy mentesüljenek azoktól a vádaktól, amelyek itt a belföldi szénár alakulását illetve Sándor Pál részéről elhangzottak. A cement- és mészkartellről nagyon sokat beszéltek már a t. Házban. (Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Maguk a kartellisták is elismerik, hogy a cement indexszáma 176, Sándor Pál szerint 200. Magyarországon az összes cementgyárak kartellben állanak, a termelés kontingentálva van a kartellszerződésben, többet nem gyárthat egy gyár sem, mint amennyit a kartellszerződés megenged. Ilyen módon diktálják az árakat. Miután a kartell a piacot teljesen kezében tartja, sikerült is elérni, hogy egész Európában Magyarországon a legdrágább a cement. Ha a szén, a cement és a mész drága, akkor hogyan várhatjuk, hogy az építőipar fejlődhessék 1 Hiába ad ily körülmények között az állam kis exiszteneiáknak építési kölcsönöket, hiába csinálunk Faksz.-akciókat, ha az építtető — rendszerint igen tőkegyenge emberekről van szó — képtelen a rendelkezésre bocsátott kölcsönösszegből házát fel is építeni. Itt van a bőrkartell. A három nagy budapesti gyár már 1927-ben kartellben volt. 1929 augusztusa ban ez a kartell bizonyos hatások alatt színleg felbomlott, de a kondícióegyezmények és a kartellinegállapodások továobra is érvényben vannak. Az 1929 november 1-én még fennállott kereskedelemügyi minisztériumi nyersbőrkiviteli tilalom folytán a gyárak hihetetlen alacsonyan szabják meg a nyersbőr árát. Mi ennek a következménye 1 A nyersbőr ára esett ugyan, de a mészárosok, mert nem kapják meg a nyersbőr megfelelő árát, a differenciát a fogyasztó közönségre hárítják. így tehát a bőrkartell kétszeresen drágít, mert azért a kidolgozott bőr ára .semmivel sem csökkent. Hála Istennek, a magyar gazdaközönségnek végre kinyilt a szeme és nem dől be többé, mint ahogy azt éveken át tette, a műtrágyakartellnek. (Halljuk ! Halljuk !) Mi, akik a vidéken élünk, évek óta tapasztaljuk, — igaz ma már kisebb mértékben — mily hihetetlen agitációs eszközökkel, mondhatnám bizonyos fokig ajándékokkal igyekezett a műtrágyakartell a magyar közönséget rávenni arra, hogy termékét a műtrágyát vásárolja. Sikerült is, úgy tudom, 1927. vagy 1928-ban talán 17.500 vágón műtrágyát elhelyeznie. Tény, hogy a trágyázás eredménye ott, ahol a műtrágyát a földnek megfelelően használták, ahol nem vettek műtrágyát derűre-borúra a nélkül, hogy a földet, a föld minőségét, geológiai képletét előzőleg meg vizsgálták volna, terméstöbbletet hozutt. A legtöbb helyen azonban az eredmény nulla volt. A műtrágyakartellnek ez tökéletesen mindegy. Neki egyre volt csak szüksége: minél többezer. vágón műtrágyát ráakasztani a magyar gazdaközönség nyakára; hogy azonban a műtrágya meghozta-e hozadékát, vagy sem, azzal nem törődött. Azért mondom ismét, hála Istennek, mert ma már a kartell sokezer vagonnal kevesebbet ad el, mint azelőtt, de bizonyos, hogy amíg a magyar gazdaközönség rájött arra, hogy tévedésbe ejtették, — nem akarom azt az erősebb kifejezés használni, hogy becsapták — milliókat és milliókat vesztett, nemcsak azokban az összegekben, amelyeket a műtrágyakartellnek elfizetett, hanem azáltal is, hogy nem kapta meg azt a terméstöbbletet, amelyet a műtrágyázástól várt. A műtrágyaiparban a magyar, a jugoszláv, a cseh és osztrák gyárak vannak kartellben. Minden egyes gyár termelése kontingentálva van. Rayonok vannak kiielölve, amelyekbe másik ország gyárai nem szállíthatnak. A konkurrenciának még a lehetőségét is kiküszöbölte tehát a kartell. Nem akarom tovább fárasztani adataim felhalmozásával az igen t. országgyűlést, de ha még ezekután is van valaki a Házban, aki nem látja be, hogy a kartellek igen sok esetben milyen mérhetetlen károkat okozhatnak illetve okoznak a gazdasági életnek, az vagy vak, vagy rosszhiszemű. Az előttem felszólalt összes képviselő urak beszédéből egyet látunk, azt, hogy mindnyájan tudatában vannak annak, hogy nem a kartelleket kell törvényen kívüli állapotba helyezni, hanem vissza kell őket szorítani abba a mederbe, amelyben a közjónak, gazdasági életünknek hasznára válnak. (Helyeslés.) Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, ha a kartellek árpolitikáját nem rendszabályozzuk meg, ha a mammut kartelleknek szabadon engedjük meg a külföldi nagy kartellekkel való egyesülését, tönkretesszük nemcsak önmagunkat, hanem azt a kicsi magyar ipart is, amely még függetlenségét bizonyos fokig megtartotta és az ország a főbb cikkek tekintetében rövid időn belül semmi más nem lesz, mint néhány nagy nemzetközi kartell egyszerű gyarmata. Nekünk ez nem kell. Mi az iparunkat, különösen a szabad ipart meg kell, hogy védjük. Meg kell pedig védenünk azért, mert a magyar föld hozamképességét magasabbra fokozni már alig lehet. A magyar földművesség egy része, azok, akiket a föld eltartani már képtelen, minthogy ki nem vándorolhatnak, a városokban az iparban keresi a maga elhelyezkedési lehetőségét- Békében a kivándorlás természetes szelekciót csinált 40—120.000 főnyi tömeg vándorolt ki Magyarországról és kereste meg idegenben a kenyerét és ez nemhogy hátrányára lett volna a nemzetnek, hanem ellenkezőleg. Akik külföldön el tudtak helyezkedni, óriási összegű, külföldi valutát küldtek haza és kevés kivétellel mindegyiknek az volt a gondolata mikor kivándorolt : kimegyek, dolgozom, de csak addig, amíg annyit összegyűjtők, hogy néhány holdnyi földet, házat vásárolhatok idehaza. Nem kellett tehát félni attól, hogy a magyar nemzetre nézve elvesznek azok, akik az országot ideiglenesen elhagyták. (Ügy van ! a jobboldalon.) Ma sajnos, ez nem lehetséges. Ma a kivándorlás nem lehetséges, mert idegenek ré>zére ipari munka vállalása a legtöbb államban tilos. Ma az emberek kénytelenek itt maradni, de legtöbbször képtelenek elhelyezkedni. Kötelességünk tehát a becsületes ipart védeni és fejleszteni. Védeni védővámokkal, nevelővámokkal, tarifaszerződésekkel, megfelelő kereskedelmi szerződésekkel, hogy minél nagyobb magyar munkástömegnek kenyeret biztosítsunk, nehogy az a hihetetlen munkanélküliség, amelynek sajnos, az utóbbi esztendőkben tanúi vagyunk, mégjobban elharapódzzék. Emellett gondoskodnunk kell arról is, hogy az iparpártolás és fejlesztés mellett az ipar ne fajulhasson el, ne lehessen munkásnak, fogyasztónak kizsákmányolója. Ne keletkezheseijek oly kartellalakulatok, amelyek államot játszanak az államban. Azt t hiszem, hogy azok az elvek, amelyek a törvényjavaslatban, amely remélhetőleg rövidesen törvénnyé is fog válni, le vannak fektetve, alkalmasak arra, hogy egyrészt megvédjék a becsületes ipart, beleértve a közjó és közerkölcsbe nem