Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

116 Az országgyűlés képviselőházának h59. ülése 19S1 január 29-én, ösütörtökÖn. ságügy miniszter: En hivatkoztam rá!) Kendben van, de ennek a hivatkozásnak konzekvenciája az, hogy mire valók az ülnökök a Kúrián. Ettől nem várok jót, szükségtelen kölöncöt látok a judikatúra egységességének kérdésében. Nem tartom szükségesnek, abszolút szükségtelen, hogy az ülnököket odaültessük Kúriánk tanácsába. (Egy hang \a középen: Tekintély rombolás!) Ezt igazán nem látom indokoltnak. Először is vitatom, hogy egyenértékű judiciummal állnának ott ebben a kérdésben. Ezt egészen joggal vitatom. Másodszor nem látom a célszerűségét annak, hogy vegyes rendszerrel intézzük el ezeket ia kérdéseket. (Gál Jenő: Egy Matlekovits nem ártott rvolna néha! — Egy hang a jobboldalon: Nem! Nem! De Matlekovitsok nem születnek minden nap! — Jánossy Gábor: Majd születik!) A bíráskodásról szólva, nagyon lényegesnek tartom az aktorátus kérdését, amelyről beszéltem a bizottságban és amelynél pártom megbízásából szólalok fel ebben a pillanatban is. Kifejtettem a bírói eljárásra vonatkozó aggályaimat és azt, hogy egyáltalában megelégedném közigazgatási intézkedéssel, hiszen a bírói eljárás — és is hivatkozom a német gyakorlatra — itt nem olyan nagyon jó és a közigazgatás kielégíti az érdekeket. Különben is a rendes bíróság hatósága amúgyis megvan itt (Sándor Pál: Nem ér semmit!) A nagyobb veszedelem a választott bíróságok rendszerében áll. A választott Bíróságok rendszere az, amely lehetővé tesz bizonyos visszaéléseket. Bár tisztelem a választott bírákat, nem akarom az ő személyi intaktságufoat bármely gyanúsítással érinteni, de nem bízom judieiiumukfoan. A választott bíróságok kérdésének megrendszabályozását indokoltnak tartom. Bizonyos vonatkozásban ezt keresztül is viszi a törvényjavaslat és ezt helyeslem. Ha azonban bevezeti a bírói eljárást ez a törvényjavaslat és közérdekű keresetet inaugurál, a közérdekű keresetnek kizárólagosan közigazgatási fórum kezében való meghagyását perhorreszkálom. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor nincs jelentősége a közérdekű keresetnek, mert a közgazdasági miniszter előbb is rendelkezik. Most rendelkezései dacára beadják a közérdekű keresetet. A közgazdasági miniszter a közérdekű kereset kérdését odaadja véleményezés végett ha közület vagy köztestület kéri, a kartellbizottságnak, de nincs kötve annak véleményéhez és elutasíthatja azt a javaslatát is, hogy közérdekű keresetet indítson. Ezt a megoldást pártom nem tudja elfogadni, nem is szavazom meg, mert ezt nem tartom jónak és helyesnek. Ha közérdekű keresetet statuálok, iákkor bizonyos fórumoknak meg kell engedrem, hogy a közgazdasági minisztertől függetlenül is odamehessenek a magyar bíróságokhoz. {Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: Bíró elé mindenki mehet, nemesak köztestület!) És ez a váltó. A miniszteri felelősség nekem elegendő a közigazgatási rész tekintetében. De ha a közérdekű keresettel megnyitom azt a lehetőséget egyes szervezeteknek, hogy ők is odafordulhassanak a bírósághoz, akkor ez a törvényjavaslat kielégíti az igényeket, akkor ez a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a

r közgazdasági miniszter eli ellen appellálhasson. De óvatosabbá teszi mas-át a közgazdasági miniszter is, mert ha a közgazdasági miniszter látni fogja, hogy itt^ megvan a lehetősége egy független bírói eljárásnak, mindenesetre még gondosabban fogja mérlegelni az indokokat. Emberek vagyunk és ha egyszer itt van a bíróság, azt nem skatulyázhatom be ultima ratioként a bürokrácia kezébe, hanem odaadom az egész köz rendelkezésére. (Helyeslés a középen. — Gál Jenő: Minden polgárnak oda kell adni!) Itt is számolok az aggályokkal.Hiszen mondottam, hogy a magyar királyi kormány nagy gondossággal nézi az iparfejlesztést nemzeti szempontból és nagy gondossággal és elővigyázattal kodifikál. Micsoda aggálya lehet azonban a magyar királyi kormánynak az ellen, ha én azt mondom, hogy a közérdekű keresetet egyes testületeknek megadom. Például én abban sem találnék valami különlegességet, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága a tejkérdésben miért ne fordulhatna közérdekű keresettel a kartellbizpttsághoz, ímert az meggondolja, hogy mikor forduljon oda és nem fog indokolatlan pereket indítani; mivel azonban ez lehetetlen, én maradok kizárólag a gazdasági szervezeteknél, testületeknél és egyesületeknél s elfogadom azt, amit a javaslat statuál, hogy a kartellbizotts ághoz kell kérelmet intézni és a miniszter nincs kötve a kérelemhez. Eddig még elmegyek az óvatosságban és honorálni akarom azokat az aggályokat, amelyeket a mélyen t. kormány előhozott, csak azt mondom, hogy az Oimge.-nek, a gazdasági egyesületnek, az ipari és kereskedelmi kamaráknak, a mezőgazdasági kamaráknak és a Szövetkezetek Országos Szövetségének megadom azt a jogot, hogyha a miniszter elutasította őket az iránti kérelmükkel, hogy a közérdekű keresetet megindítsák, úgy tizenöt napon bélül ők megindíthatják a közérdekű keresetet. Tessék megkérdezni a magyar mezőgazdasági érdekeltségeket, nem fognak-e csatlakozni ehhez az én kívánságomhoz kivétel nélkül. Milyen veszedelem van itt? A nagy költségeket iis mellőztem. A múltkor ugyanis azt mon-*

1 dottam, hogy a költségeket az állam előlegezze azért akartam ezt, mert ezeknek a szervezeteknek, így például a mezőgazdasági kamaráknak nagyon kevés anyagi eszköz áll rendelkezésükre. De jól van, hogy itt is fenntartsak egy biztosító szelepet, a költségeket is a perlekedőkre hárítom pervesztés esetén. Milyen vészedelem van ebiben? Egy mezőgazdasági kamara, egy kereskedelmi és iparkamara nem fog könynyelműen közérdekű keresetet indítani. Lehet, hogy éppen kereskedelmi érdek az, amit a Kereskedelmi és Iparkamara magáévá tesz; ha például a termelést abszorbeálja egy kartell, akkor a kereskedelmi kamarának kötelessége a termelés szabadsága érdekében megindítani a közérdekű keresetet. Éna magyar kereskedelem és ipar érdekét egyaránt szem előtt tartom, mert ez mindannyiunk érdeke, itt nem ismerünk semmi különbséget, tehát miért ne adjam meg a Kereskedelmi és Iparkamarának, a mezőgazdasági kamaráknak, az Omge.-nak vagy a Szövetkezetek Országos Szövetségének a közérdekű kereset indításának jogát. Nem elég komolyak talán ezek a testületek? Könnyelműen fogják a közérdekű kereseteket megindítani és majd csak szaporítják a Kúria munkáját? Amíg a költségeket előteremtik, amíg az argumentumokat összehozzák, az maga egy kolosszális nagy munka, s egy komoly testület elé megy ez a petitum, nem lehet tehátcsak úgy a levegőben keresetet indítani. Miért nem adják hát meg ezeknek a lehetőséget arra, hogy közérdekű keresetet indítsanak? A miniszteri felelősség ki lesz merítve. Meg kell adnunk ezeknek a komoly, szeriózus testületeknek ezt a keresetbeadási jogot. Ez az a váltó, amelyet prezentálok. Ilyen rendelkezés esetén megvan a lehetősége