Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-459
Az országgyűlés képviselőházának 459. haladást szolgálná, alapoka az általános elszegényedésnek (Meskó Zoltán: Ügy van!) és dekadenciának; amely nem hajlandó elismerni, hogy a legnyomorultabb embernek is joga van kenyérhez, ruhához, otthonhoz, családhoz és élethez. Ezt a nagytőkét, igenis, lehet, sőt kell egyszerre emlegetni a bolsevizmussal, mert rendszere, kegyetlensége, (Meskó Zoltán: Előidézi^ a bolsevizmust!) önzése: a bolsevizmus baktériumainak élesztője. * A minap jelent meg Kor dac prágai érsek cikke, amelyet, nézetem szerint, a világ minden parlamentjében fel kellene olvasni; én csak itt tehetem meg és csak befejező szavait idézem (olvassa): «Egy történelmi fordulat korszakában élünk, aminő a népvándorlás óta, amely a görög-római korszakot eltemette, nem volt. Akkor a rémes vérözön a kereszténységet szülte. Nagy események csak vértengerből fakadnak. Es az ilyen véröntés előfeltételei az emberi társadalomban megvannak, mihelyt az kulminációs ponthoz ért. Ez az, amü a szovjetek különös éleslátással felismertek és mindent megmozgattak, hogy a katasztrófát elindítsák... Jaj a nemzeteknek, melyeknek államférfiai a katasztrófát előre nem látják! Jaj a nemzeteknek, amelyek államférfiai e veszedelmet látják, de figyelmükre nem méltatják! Az idő érett egy világforradalomra. Es ha a hatalom urai és a kapitalisták a kereszténység törvényeit el nem ismerik, egy vörös tűztenger fogja elhamvasztani a világot». így a cikk, egy nagyszívü, az idők szavát, tehát az Istennek szavat is megértő főpásztornak a nyilatkozata. Ilyen főpapunk nekünk is volt, szegény és bús magyaroknak az egész világtól irigyelt büszkesége, Prohászka Ottokár, aki már jóval a prágai érsek előtt a következőket írta (olvassa): «A koncentrált tőke az az újkori mammon, az a 'borzasztó hatalom, amely a keresztény társadalom egére ráborítja, ha nem is az utolsó, de bizonyára egy világtörténeti ítéletnek éjjelét; feltornyosítja egén a sötét, ólmos vészfelhőket, melyekből villámok cikkáznak le, hogy összezúzzák az Önzés bálványait, s megbosszulják a mammon áldozatait, de amelyekből egyszersunind kivillan az Ember Piának, az eltévedt keresztény társadalom alapítójának dicsőséges keresztfája, jelezve az utat a visszatérésre.» T. Ház! Mivel e törvényjavaslat amaz evangéliumi, ama szociális gondolatnak jegyében született, hogy az államnak kötelessége a kicsit a nagy ellen, a dolgozó tömegeket a nagytőke kizsákmányolása ellen megvédeni, mivel e gondolat realizálására fegyvert ad a kormány kezébe, s végül mivel mint törvényhozónak módomban áll e fegyver használata dolgában a kormányt felelősségre is vonni, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) a törvényjavaslatot, mint keveset a soknak, mint a kezdetet a folytatásnak reményében — általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a joobés a baloldalon. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam és barátom nagyon értékes, érdekes és mélyreható fejtegetéseiben indokolta azt a tételt: mennyiben találja ő szükségesnek az állami beavatkozást és a törvényhozás (beavatkozását a kartellkérdésbe. Jogi, gazdasági és érzekni argumentumokkal indokolta állásfoglalását. Az ő állásfoglalása egyébként abból a keresztény elgondolásból ered, amelyet ő minülése 1931 január 29-én, csütörtökön. 111 dig vall és amelyet végakkordként (beszédében is kifejezésre juttat. En nem is veszek fáradságot magamnak, hogy az állami (beavatkozás szükségességét ebben a kérdésben különlegesen indokoljam. Ha figyeljük a szociális mozgalmakat a múltban, úgy látjuk, hogy a törvényhozások, a tőke és a munka harcába micsoda tétovázással nyúltak bele és igyekeztek ebiben a küzdelemben tételes rendelkezésekkel bizonyos egyensúlyt teremteni. Sajnálattal állapítom meg, hogy ebben a kérdésben a törvényhozások a tőkével szemben mindig nagyobb tartózkodással jártak el, mint a munkával szemben. Lehet, — emberek hozván a törvényeket — hogy a tőkének rendelkezésére álló hatalmas eszközei is befolyásolták ezt a jelenséget. De ha valaki azt hiszi, hogy a magántulajdon tételének merev fenntartásával biztosítani lehet a nemzetek jólétét, haladását és a szociális békét, úgy az nagyon csalatkozik. En feltétlenül a magántulajdon elvi alapján állok. Fejtegetéseimben nem is akarok tőkeellenes lenni, mert hiszen a magántulajdon elvi alapja természetszerűleg magával hozza ezt az objektivitást, de soha sem osztom azt, hogy a magántulajdon és .a tőke Öncél lehet egy nemzet életében és minden olyan institúciót, mely a tőke öncélúságát mozdítja elő, a szociális béke jegyében igenis szabályozás alá akarok vonni. A tőkének alá kell rendelnie magát a nemzet öncélúságának. A nemzet érdeke mindenek felett! Es hogyha a tőke a nemzet érdekével ellentétbe kerül, úgy habozás nélkül a tőke megrendszabályozásának álláspontján állok. (Helyeslés.) De nem veszek indokokat azokból az elkeseredett hangulatokiból sem, amelyek természetszerű folyományai a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetnek. Egy nyomorgó nemzet, vagy mondjuk egy nyomorgó nemzedék áll ma a porondon, csupa könnyel és csupa szenvedéssel telítve, eltolódások vannak az életstandard kérdésében, a legnagyobb viszontagságok, a nemzet létének problematikus volta bizonyos nehézségeket teremtettek: ha ilyen hangulatban erősebb kitételekkel élnek és erősefbh fegyverekkel akarnak hozzányúlni bizonyos rendszabályokhoz, ez lélektanilag igen érthető. Ha figyelem a parlament hangulatát, amely hű tükrözője ennek a közhangulatnak, megállapítom, hogyha ez a hana-ulat kodifikálna, amely itt pártkülönbség niélikül megnyilvánul, úgy a kormányzópárt, mint az ellenzék szavaiban és az a hangulat kodifikálna, amely odakint észlelhető s amely minden népgyűlésen tapasztalható, akkor bizonyára erősebb jelenségként üdvözölhetném a törvényjavaslatban a kartellszabályozást. T. Ház! Ez a javaslat az első törvényhozási munka, amely megjelenik a magyar törvényhozás előtt és bekebelezésre vár a magyar Corpus Jurisba. En ki fogom fejteni pártom nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, az állásfoglalásomat és Griger Miklós t. barátomnak a szavait egészítem ki, amikor egy váltót is prezentálok pártom megbízásából abban a hitben és reményben, hogy ezzel a váltóval kiegészítve biztosítani fogjuk azt a célt, amelyet szem előtt tartunk. Csak magának az előadó úrnak igen értékes, mélyreható fejtegetéseire utalok. Egész beszédében küzdött az ő lelkének elgondolása az előadói szék kötelezettségével. Erezni ^ehetett szavadból, hogy ő látja azokat a mélyreható gazdasági igazságtalanságokat, amelyek ezt a kérdést itt is felszínre hozták, de a józan meggondolás féket adott lelke érzéseinek. Az ő premisszái végeredményben más konklúziókat is igényeltek volna. Ezt minden figyelmes ír
