Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

112 Az országgyűlés képviselőházának 459 hallgató megállapíthatja. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megengedem, Hogy a m. kir. kormány miként a bizottságban, úgy valószínűleg itt is a miniszteri felszólalásokban tiltakozni fog az ellen, hogy őt bármiféle hangulat, bármiféle dolog befolyásolta volna a törvényjavaslat kodifikálásánál, mégis el kell ismerni, hogy a gazdasági élet nagyon komplikált, szövevényes valami, amelybe lelkiismeretes kézzel kell belenyúlni és amely higgadtságra int. En a jogállam embere vagyok, de semmiesetre sem vállalkozom arra, amit Griger Miklós barátom említett, hogy a jogállam bakter'legyen, amely a külső keretek megóvásában lássa feladatának betöltését. Ma -már túl vagyunk azon, hogy az államhatalom megelégedjék a közrend fenntartásának szerepével. Különösen mi mondhatjuk ezt, magyarok, akik láttuk, hogy a közrend fenntartása nem biztosítéka az állam fennmaradásának, mert a lelkiség kérdése ma még gazdasági tényező is, a lelkiség kérdése pedig a közrend keretében nem elégíthető ki. Ezért, ig-enis, a közjó is fontos érdeke .az államnak, a közjó munkálása, szem előtt tartása és követése. Kétségtelen dolog, hogy amint a tőke és a munka viszonylatába én közbelépést tartok indokoltnak abban a pillanatban, amikor a szakszervezeti mozgalom veszélyezteti a munka szabadságát, éppen úgy közbelépést tartok indokoltnak akkor, amikor a tőke nem a nemzet érdekét, r hanem a kizsákmányolás útját követi és gátolja a nemzeti termelést. (Ügy van! Ügy van a jobb- és a baloldalon. — Gál Jenő: Es a felekezeti elfogultságot!) Abban bűnt követtek el törvényhozásaink, hogy a tőke viszonylatában a törvényhozási rendelkezések mindig óvatosak voltak, talán túlóvatosak voltak és nem tartották szükségesnek a tőke vétkes kihatásait eleve lenyesni és biztosítani a szociális jólétet. En az állam feladatát a kartell és a munka, a tőke^ és a munka viszonylatában abban definiálnám, hogy az állam kötelessége mindent elkövetni, hogy a becsületes munka becsületes ellenértékét megtalálja. Abban a pillanatban, amikor nem tudja megtalálni becsületes ellenértékét, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) felforgató körülmények és viszonyok léphetnek r föl, már pedig ezeket a felforgató körülményeket és viszonyokat az államnak orvosolnia kell. En nem indokolom tehát, hogy a kartellrendelkezést miért adták be és a parlamentben most ezt a bartellrendelkezést miért tárgyaljuk. Ebben a^kérdésben nem is simogatok... (Várnai Dániel: Fogalma sincs

1 a képviselő úrnak, hogy mi a tmunkaszfalbiadság! — Gál Jenő: Az is új gazdasági vonatkozás, hogy bizonyos zárdákban pálinkafőzéssel foglalkoznak? — Petrovácz Gyula: Melyik zárdában? — Gál Jenő: Ivott már a képviselő úr Benediktinert? — Petrovácz Gyula: Már régen nem gyártja, hanem egy részvénytársaság csinálja! — Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ez a nemzeti termelés biztosításának a kérdése. A belső fogyasztás kérdésében a belső piac terén a kartell jogosultsága problematikus. Nemzetközi viszonylatban a nemzeti termelés biztosítása érdekében van jogosultsága. Amenynyiben a vámpolitika egymagábanvéve, a megkötött szerződésekre való tekintettel, nem tudna elég oltalmat adni az állam kezébe, úgy ez esetben a nemzeti termelést bizonyos kartellszerü megállapodásokkal védeni kell a nemzetközi ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. betörésekkel szemben, (Helyeslés a jobboldalon.) mert kétségtelen dolog, hogy hiába beszélünk mi nagyon tapintatosan ebben a kérdésben, a kartellek szervezkedése sok vonatkozásban abszorbeálja az állam szuverenitását. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez vitán felül áll. Ha i nézem a hátterét egyes nagy mozgalmaknak, diplomáciai akcióknak, a világháborúnak, úgy látom, hogy ezek mögött kartellszerü érdekek lappanganak. Kartellszerü érdekek a sajtó kihasználásával egymás ellen uszítják a nemzeteket, a kartellszerü érdekek megrendezik a háborúkat. Tessék Amerika helyzetét nézni, ahol kartellszerü megállapodások egészen nyilt cinizmussal csinálnak nemzetközi bonyodalmakat, belső^ villongásokat és háborúkat. Abszorbeálják az állam szuverenitását, mert lehetetlen kereskedelmi politikát csinálni. Hogy miért adja be az állam ezt ia törvényjavaslatot? Hiszen különben logikai kontradikcióba kerülne az iparfejlesztés tényével. Iparfejlesztési javaslatot is adott be a magyar kormány. Márpedig az iparfejlesztéssel ellentétben áll az, ha nem gondoskodunk a kartellszerü kinövések orvoslásáról. Mert mi az iparfejlesztés? Egy zsenge virág beültetése a mi gazdasági életünkbe. Ha új iparágakat akarok teremteni, ha új iparágakat akarok fejleszteni, ez mind óvó rendszabályokat igényel. S miként tudom ezt elképzelni, ha én szabad utat engedek a kartelleknek, amelyek letipornak minden jószándékot a profit jegyében? Abban apillanatban ugyanis amikor a profit a döntő tényező a kartelleknél, a közjó érdekében máris be lehet avatkozni. Már pedig én !vitatom, (hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a kartellek a termelés eszközei lennének, mert a kartellek nem a termelés, hanem csiak a profit eszközeivé váltak. Igen ter; mészetes, hogyha a kartellek a profit eszközévé váltak, akkor indokolt, hogy az állam a közjó óvásának feladata érdekében beleavatkozzék ebbe a kérdésbe és^ törvényhozásilag biztosítsa a közjó érvényesülését. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Mélyen t. Ház! Valahány nagy koncepciójú terv felvetődött a székesfőváros életében, mindig egy-egy kartell volt az, amely meggátolta a nagy koncepciójú terv kiviteléi. Ha veszem az építkezések kérdését, araikor a lakásínség itt volt és a magánvállalkozás úgyszólván lehetetlenné vált, a székesfőváros építkezési akciót akart és enyhíteni akarta a lakásinséget, de beleütközött a kartellbe. Ott volt a cementkartell, ott volt a téglakartell. Ezek könyörtelenül megakadályozták a közjó érdekében szükséges intézkedéseket. Amikor a székesfőváros üzemeiről beszélünk és szándékunk volna esetleg a közszolgáltatások árát szabályozni, beleütközünk a szénkartellbe. A szénkartell a ' legbrutálisabb módon gátolja, hogy a közjó érdekében szükséges rendelkezéseket megtehessük. Amikor a székesfőváros közélelmezésének kérdésében összefogtam az agrárblokkal, — és ma is azon az alapon állok, hogy a székesfővárosnak össze kell fognia a vidék termelőivel — szembenálltam megint a tejkartellel, amely megbénította a gazdák akcióképességét, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) S itt nem tudom eléggé erős kitételekkel jellemezni azt a lehetetlen helyzetet, hogy közfunkcionáriusok ott üljenek ezeknek a karelleknek igazgatóságában^ (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) és gátolják a