Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

110 Az országgyűlés képviselőházának £59. ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. kijelentésektől. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez is gyanúsítás? Ez tény!) Csendet kérek! Az elnökkel ne tessék vitába bocsátkozni! Tessék folytatni beszédét, képviselő úr. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Tiszta kimondott szó volt! — Pakots József: Nem is kétértelmű!) Griger Miklós: Es ezért a legszigorúbb, legdrákóibb kartell törvénynél is nagyobb garanciát jelentene, megnyugtatóbban hatna, ha a legilletékesebb tényező — nem mondom meg, hogy kicsoda, mert nem >akarok rendreutasításban részesülni (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) — a következőket jelentené ki: «Köztudomású tény, hogy eddig a választásoknál döntő szerepet játszott a pártkassza; hogy ezt a titokzatos kasszát nagyrészt a nagybankok és a nagyipari vállalatok töltötték meg, (Farkas István: Azért készül a kartelltör vény. Most is azok fogják megtölteni. — Propper Sándor: Most még többet kapnak!) azért a kormány és a többség a szükséges erkölcsi bátorság hiányában tehetetlen volt velük szemben. Kijelentem, hogy ezzel a rendszerrel szakítok és hogy pártom uralmának fenntartását nem a nagybankok és a nagyipari vállalatok támogatásától, hanem tisztán a választópolgárok bizalmától várom.» (Sándor Pál: Irtózatos kritika!) Nem tudom van-e a i Háznak olyan álmodozója, aki ennek az eseménynek bekövetkezését remélné. (Jánossy Gábor: En igen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az örök álmodozó, az örök optimista!) Pedig méltóztassék elhinni, hogy az ilyen férfias kiállás nem volna politikai naivitás, hanem pártpolitikai szempontból is okos, bölcs, a közvéleményt, a közhangulatot megnyerő és a választási győzelmet biztosító politikai cselekmény volna. (Simon András: Csakhogy együtt dolgoztunk eddig!) De nem kaptunk együtt! (Derültség. — Simon András Hát, ha együtt dolgoztunk!) Ha ezt megtenné, — és most olyasmit mondok, ami, azt hiszem, a t. túloldal tetszését is megnyeri, bár én sem jobbra, sem balra nem keresek tetszést, hanem megmondom jobbra is, balra is a véleményemet — megmondom, ha ezt megtenné Bethlen miniszterelnök, akkor, tekintve azt a népszerűséget, amely külpolitikai tevékenysége révén övezi és azt a tiszteletet, amelyben a külföldön is részesül (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Jánossy Gábor: Méltán!) és amely minden magyar embert jogos büszkeséggel tölt el, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) valóra válnék, ha jól tudom: a Pesti Hírlapnak ama rajzban megjelent jövendölése, hogy még 1980-ban is ez a kormány fogja intézni az ország ügyeit és a iminisztertanácsban Bethlen fog elnökölni. (Derültség. ~ Jánossy Gábor: En kívánom, de nem érem meg! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez volna az első feltétele a sikernek, garanciája annak, hogy az érdekeltek a kormány hatalmi akaratának megszületését ne fojthassák meg már csírájában, a második pedig, hogy az érdekeltek az állami kényszerítő rendszabályok érvényesítése elé ne emelhessenek láthatatlan kínai falakat. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Az utóbbira pedig csak egy út van: az Összeferhetlenség elvének a legszigorúbb alkalmazása, (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) az összeférhetlenségi törvénynek abban a szellemben való revideálása, amelyet itt Csik József t. képviselőtársam hangoztatott. (Propper Sándor: A zsüri-beh mindenkit felmentenek. — Zaj. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Jönni fog, mert jönnie kell! — Propper Sándor: Nincs összeferhetlenség a zsűri szerint! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, engedjék a szónokot is beszélni! Griger Miklós: Mert amíg fennáll annak a lehetősége, hogy egyes törvényhozók inkább a nagyvállalatokat képviselik, mint a választókat és az ország érdekét, amíg egyes vállalatokban azért biztosítanak zsíros igazgatósági tisztségeket közéleti férfiaknak, politikusoknak, hogy adott esetben, szükség esetén, a közérdek nevében fellépő közhatalomnak, szigorúságát megszelídítsék, addig a közérdek mindig ki lesz szolgáltatva néhány gazdasági nagyhatalmasságnak és addig a legjobb kartelltörvény is csak papirostörvény marad. Ha ezek az előfeltételek nincsenek meg, ha a kormány és a parlament nem független a nagybankoktól, a nagyvállalatoktól, a kartellektől, akkor nem lehet a kormány őre a közerkölcsöknek, a közjónak és a közrendnek, márpedig a javaslat indokolása azt mondja, hogy ez a javaslat is ezt a három célt szolgálja. Mivel én azt tapasztalom, hogy a kormány főleg a közrend fenntartását ambicionálja, szíves figyelmébe ajánlom azt a tényt, és

# ezzel be is fejezem felszólalásomat, (Halljuk! Halljuk!) hogy semmi^ sem fenyegeti a közrendet, a szociális békét és a társadalmi rendet annyira, mint a kizsákmányolás, (Meskó Zoltán: Ügy van!) a jelen esetben tehát a kartellek árdágító politikáj milliók kiuzsorázása. Kleinwächter

t a kartellektől jobb^ szociális viszonyokat remélt, azzal argumentálva, hogy a szociális bajok forrása nem annyira a magántulajdon rendszerében, mint inkább a^ gazdasági élet szervezetlenségében rejlik és éppen ezért a viszonyok javulása nem annyira a tulajdonközösségtől,^ mint inkább a. termelés és a fogyasztás arányosításától várható. Nos, t. Ház, a kartellek megerősödtek, de a szociális béke nem erősödött meg, sőt a dologtalan tőke hízik a munkások verejtékén, kevesen elrabolják milliók keresményét; az éhség gyomorkorgást idéz elő és ha száz- meg százezer gyomor korog, mennydörgés lehet belőle; az elkeseredés olyan, mint a puskapor, amely apró, piciny szemekben pereg lefelé a társadalom mélységeibe, ott gyülemlik föl rakásra és ha szikra éri, felrobbant mindent, ártót és ártatlant. Hegedűs Lóránt volt miniszter egyik cikkében elítélőleg nyilatkozott ama r kormánypárti képviselőről, aki egy Nagyatádi-ünnepélyen azt mondotta, hogy: «Kettő ellen küzdünk: a bolsevizmus és a nagytőke ellen.» Hegedűs Lóránt tiltakozott az ellen, hogy a kettőt valaki egyforma ellenségnek tekintse. Nos, én annak a kormánypárti képviselőnek kezet nyújtok... (Meskó Zoltán: Köszönöm! — Egy hang jobbfelől: Hiszen nem te voltál!) — íme, vannak esetek, amikor megvan a testvériség —... (Meskó Zoltán : Unokatestvérek vagyunk! — Derültség jobbfelől. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: ... feltételezve azt, hogy nem a nagytőke, hanem annak bűnei és égbekiáltó visszaélései ellen hirdetett harcot, az erkölcstelen tőke ellen, a terméketlen tőke ellen, a lomha tőke ellen, a nem mozgó tőke ellen, a sztrájkoló tőke ellen, amelyet kizsákmányolók és spekulánsok, egyesek és testületek, bankok és kartellek felhalmoznak, amely munkáskezek és tisztviselőagyak produktív munkájának gyümölcse és amely a helyett, hogy a