Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-441

Az országgyűlés képviselőházának UU1> déssel és büszkeséggel tekintek vissza erre, mert azzal, amit olyan rossznak találunk, egy nagy problémát oldottunk meg és ez átsegített bennünket a legnehezebb időkön. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) De ebben az esetben kijelentem és ebben a tekintetben leszögezett», hogy semmiféle ilyen tárgyalások nincsenek folyamatban, a kérdésnek ilyen monopolisztikus megoldását nem tervezem, nem tervezi a kormány. Itt tervek és elgondolások vannak bizonyos nagyobb centrálét létesítésére és örömmel kell látnom, hogy egyrészt a belföldi tőke, másrészt a legkülönbözőbb külföldi tőkék élénk érdeklődéssel vannak, ennek a kérdésnek megoldása iránt. r Es csak örülni fogok annak, ha ezt ,a kérdést sikerül megoldásra vinni, de azt is kijelentem, hogy ha ilyen nagyobb problémák megoldásra kerülnek, akikor nem fogom mellőzni a törvényhozást, a törvényhozás elé fogjuk hozni a dolgokat és a törvényhozás hozzájárulásával kívánom ezt a kérdést megoldani, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert a kérdés jelentősége megérdemli, hogy a törvényhozásnak alkalma legyen ebben a tekintetben megnyilatkozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Ha így végignézem a felszólalásokat, őszintén megvallva, egy felszólalástól eltekintve, úgy vettem észre

% hogy ez a törvényjavaslat általában egy régi óhajt teljesít, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Akik ellenzik is, nem azért ellenzik, mintha ez a törvényjavaslat nem volna szükséges, hanem egyrészt talán az ellenzéki^ szellem vezeti őket, másrészt az elvi álláspontjuk más. A szociáldemokrata képviselő uraknál megértem ezt, mert ők ezt a kérdést állami úton akarják megoldani, de éppen ennek alapján nekem is könnyebb &

r helyzetem. Még csak arra a pár szemrehányásra fogok kitérni, amelyet Gaal Gaston igen t. képviselőtársam tett. (Gaal Gaston a terembe lép. — Felkiáltások a jobboldalon: Éppen jön. Itt is van! — Mala sits Géza: Már reszket is a keze-lába! — Derültség!) T. képviselőtársam az egész törvényjavaslatot elsősorban abból a szempontból ítéli meg, hogy az talán az állami túlbeavatkozásnak ad teret, és — ha jól fogom idézni — újabb tenyésztem! ete'lesz . a bürokráciának. (Gaal Gaston: Bürokratatenyészde, magyarul mondva! — Derültség.) Ebbe is belemegyek, (Derültség.) de azt hiszem, a képviselő úr tenyészterületet mondott. A magam részéről igen t. képviselőtársammal teljesen találkozom addigiamig azt az álláspontot képviseli, hogy a hatáskörök túlcentralizálását le kell építeni. Teljesen aláírom. (Gaal Gaston: Méltóztassék megkezdeni!) Teljesen egyetértek t. képviselőtársammal abban, hogy az állam ne avatkozzék be ott, ahol erre szükség nincs. Amikor azonban nagy harcot indít a bürokrácia ellen, valahogy úgy állítja be a kérdést és abban a feltevésben van, hogy tulajdonképpen a kormányzat akarja ezt a bürokráciát fejleszteni, a kormányzat akarja folyton és folyton a hatásköröket kiszélesíteni. (Gaal Gaston: Uti figura docet!) Méltóztassék megengedni éppen ezért, hogy kissé rátérjek arra is, — most megismétlem magam — amit a bizottságban is mondottam, hogy vájjon a helyzetet a t. képviselőtársam ítéli-e meg helyesen, vagy azok, akik azt állítják, hosry a mai állami feladatkör homlokegyenest más és nem azonos azzal, ami volt a világháború előtt. A t képviselőtársam majdnem egészen odaviszi, — figyelemmel hallgattam tegnapi beszédét — hogy iaz állam szerepét majdnem ^teljesen a rendőrállam szerepére akarja szorítani. Tesz KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXII. ülése 1930 november 27-én, csütörtökön. 89 # egy engedményt: azt mondja, hogy még irányítania kell az államnak. (Gaal Gaston: Es igazságot szolgáltatni az ellentétes érdekek között! Ez az állam feladata! Semmi más!) Helyes, igen t. képviselőtársam, ezt az utóbbit annyira elfogadom, hogy ez ellen semmi észrevételem nincs, sőt ezt a meghatározást is elfogadom azzal a hozzátevéssel, hogy ezzel a mai állam szerepköre kimerítve nincs. Nem az állam, nem a kormány teremti meg, igen t. képviselőtársam, ezeket az új munkaköröket, az élet te* remti meg és az élet követeli meg, hogy olyan munkakörökkel foglalkozzék az állani, olyan munkaköröket vonjon be feladatkörébe, ame! lyeket azelőtt bevonni nem tartott szükségesnek és amelyeket ma majdnem parancsolólag kíván bevonni az élet. Végig tudnék menni a kérdések hosszú tömegén, amelyekkel azelőtt legalább is nagyon ritkán és csak röviden foglalkoztunk. (Gaal Gaston: Azok voltak a boldog idők!) Ügy van, teljesen aláírom, minél kevesebb beavatkozást! Ott vannak a mezőgazdaság problémái. A régi időkben egyszerű vámpolitikai intézkedéssel meg lehetett oldani a kérdést s ma azt látja az ember, hogy nemcsak nálunk, de az egész világon a kormányok legnagyobb feladatát, legnagyobb erőfeszítését ez a kérdés teszi szükségessé: az agrárkrízis megoldása. Itt vannak a hitelkérdések. Azelőtt meny nyiben kellett foglalkozni hitelkérdésekkel? A gazdasági élet a maga részéről ezeket jól, helyesen oldotta meg. Miért? Mert tőkefeleslegek voltak, bőségben volt tőke, örült, hogy el tudott valahol helyezkedni és most nemcsak nálunk, de a leggazdagabb államban, Franciaországban is méltóztassék megnézni, amely állam pedig a legkedvezőbb és majdnem irigylendő r helyzetben van, hogy ezek a kérdések nem éppen úgy foglalkoztatják-e a kormányt, mint olyan országban, ahol tőkeszegénység van. Igen t. képviselőtársam, • nem tudom* mennyire van tájékozva, de méltóztassék elővenni a mostani kormány beruházási programmját és tessék megnézni, mi különbség van az ottani állami és kormányzati teendők között és a mi teendőink között. Csak az a különbség, hogy ott a pénz bőségben van, jól, . gyorsan és helyesen meg tudják oldani a hitelkérdést, nekünk pedig, sajnos, még ezen is kell törni a fejünket és még ezzel is kell foglalkoznunk. (Gaal Gaston: Az a (különbség, hogy a francia külügyminisztérium személyzete ötöde a miénknek. Ez a különbség, többek közt!) Nem akarok vitázni, de azt hiszem, hogy itt is nagy tévedésben van a képviselő úr. (Gaal Gaston: Farkas Tibor számszerűleg kimutatta pár évvel ezelőtt.) T. képviselőtársam, merném állítani, hogy tévedésben van, de nem is lehet logice sem úgy. Ne méltóztassék rossz néven venni, de egy olyan nagyhatalomnak a külügyminisztériumi személyzete nem lehet egyötöde a miénknek. Irigylem azt, aki ezt el tudja képzelni, de én nem tudom elképzelni, őszintén megmondom. (Gaal Gaston: Kimutatta számszerűleg itt a Házban a francia költségvetésből, majd előhozom!) A szociális és közegészségügyi feladatok, a további problémák, a munkanélküliség kérdése, stb., ezek mind olyan kérdések, amelyek az államot új feladatok elé állítják. Ne méltóztassék tehát azt hinni, hogy itt bürokráciatermelés van, s a kormány éppen annyira küzd és fog küzdeni a túlzó bürokrácia ellen, mint a t. képviselőtársam. Én nem is kérek mást az igen t. képviselő úrtól, mint azt, hogy ebben a kérdésben is legyen szíves arra az objektív 12