Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-441

90 Az országgyűlés képviselőházának UU1 álláspontra helyezkedni, amelyet ez a kérdés megkíván. Ha már az energiajavaslatnál vagyok, úgy látom, végeredményiben, hogy a mai államelméleti meghatározása is lassan erre a térre terelődik át. Az állam is az energiák összetétele, nyilt és rejtett energiáké, olyan rejtett energiáké, amelyeket fel kell szabadítani, amelyeket kötve kell tartani, energiáké, amelyeket helyes irányba kell terelni és az energiák megsokasodása, amit a múlt nem ismert, és amelyek most kezdenek kibontakozni. Nem akkor teszünk jó szolgálatot, ha úgy állítjuk oda, hogy ezeket az energiákat ok nélkül bontjuk szét. Az állam feladata igenis, itt van: helyesen összefogni az energiákat, helyesen felbontani a rejtett energiákat és visszaszorítani azokat, amelyek csak károsan hatnak vissza az állam életére. Éppen azért óvatosnak kell lennük véleménynyilvánításunkban is, mert hiszen jóakarattal is sokszor többet árthatunk az ügynek, mintha másként cselekszünk. Ha észrevétel lehet is a bürokrácia ellen, mégis vigyázzunk és én nagyon kérem, legyünk óvatosak, mert megismétlem magamat: nehéz viszonyok között, nehéz megélhetésében a magyar bürokrácia, a magyar tisztviselői kar megtette a maga kötelességét. Ne próbáljunk egyes esetekből pálcát törni felette, hanem igenis ösztönözzük, hogy múltjának és régi hivatásának megfelelően teljesítse továbbra is a maga kötelességét. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Az igen t. képviselőtársam még három kérdést említett meg. Elsőül a kisajátítás kédését vetette fel és olyan túlzással állította be, hogy magam is megijedtem, vájjon nincs-e valami igaza az igen t. képvselő úrnak? Ha úgy volna a helyzet, amint igen t. képviselőtársam előadta, teljesen aláírnám azt, amit mondott, A képviselő úr azt mondotta, hogy minden tekintet nélkül keresztülgázolnak majd azzal a vezetékkel a belsőségeiken, majd kedves fákat letörnek stb. (Gaal Gaston: Bent van a javaslatban.) De t. képviselőtársam, én egyre figyelmeztetek. Nem láttuk az idők alakulását, nem láttuk a közlekedés havatfejlődését és vájjon, ha a képviselőtársam ülne most a helyemen és most kellene útépítéseket úgy csinálnunk, hogy egészen új utakat építünk, vájjon ezeket a rettenetes fordulatos és kacskaringós utakat építené-e meg? (Gaal Gaston: Bocsánatot kérek, ez közcél, nem a magánosok sajátítanak ki!) Méltóztassék elhinni, hogy az energiaszolgáltatás, az energiavezetékek elvezetése van olyan közcél, ha nem nagyobb, mint az útépítés. (Gaal Gaston: Magánérdek!) Ez van olyan közcél és sajnálom, ha nem tudom meggyőzni t. képviselőtársamat, aki nem volt itt, mikor mondottam, hogy a világ azért foglalkozik ezzel a kérdéssel, azért nem tud egyetlen államot sem felmutatni, amely ezt a kérdést nem szabályozta, mert magánérdeknek tekinti és nem azért szabályozza, mert közcélnak tekinti. (Gaal Gaston: Közönséges magánüzlet! Olyan üzlet, mint az enyém!) Ez nem olyan magánüzlet, mert abba az üzletbe senkinek semmiféle beleszólása nem lehet. De amikor azt akarjuk elérni, hogy igenis, az a beleszólás engedtessék meg, hogy a közérdekek itt megfelelően méltány oltassanak, hogy ne egyszerűen üzleti haszonra törekvés legyen ezeknek a vállakózásoknak célja, hanem egyetemes magasabb szempontokat elégítsenek ki, akkor ezt közcélnak kell tekinteni. (Gaal Gaston: Meglátjuk!) Ilyen körülmények között is azt mondom: méltóztassék az egész . ülése 1930 november 27-én, csütörtökön. világon körülnézni. Mi történik? Nem tudpm, akik Angliában jártak, látták-e, hogyan építik ma az autóutakat? Nyílegyenesen. Nem is beszélek arról, hogyha majd az úgynevezett Zeppelinvagón megjelenik, mi lesz a vasútépítkezés jövője. De bocsánatot kérek, ha azt akarom, hogy olcsón lássam el árammal az országot, akkor háromszoros vezetéket építsek, a helyett, hogy nyílegyenes vonalban oldanám meg a kérdést? A törvény úgy intézkedik, hogy a jogos magánérdekek meg ne sértessenek és min' dig a magánosok meghallgatásával történjék a vezetéképítés. (Gaal Gaston: Ki bírálja el?) Elismeréssel vagyok a gazdasági szervezetek iránt, amelyeknek módjuk volt ebbe a kérdésbe beleszólni és felismerték ezt a célt, mert ez az általános, ez az egyetemes gazdasági érdek. Az árszabás kérdésében megint egy kiragadott nézőpontot említett meg igen t. képviselőtársam. Ügy állította be egyoldalúan, hogy ha az anyagár és munkabér stb. változik, akkor az áramárakat meg lehet változtatni. Ez mind a két oldalra érvényes. Merem állítani, hogy ez a törvényjavaslat, ebben a részében, ahol az árszabást tartalmazza, minden kritériumot magába foglal, amelynek a fogyasztók érdekeit kell képviselnie. (Gaal Gaston: Nagyszerű! — Hódossy Gedeon: Ügy van, nagyszerű!) Igen, nagyszerű, t. képviselőtársam. — Zaj.) Elnök: Cseúdet kérek. Bud János kereskedelemügyi miniszter; És akkor nem fog megtörténni, — mint Balatonbogláron — hogy 1 pengő 40 fillérért szolgáltatják az áramot. Tessék megnézni ennek a törvényjavaslatnak hatását, ha majd öt év múlva fogunk egymással szembenállni. Garantálom és merem magamat kötni ehhez a kijelentésemhez, hogy feleáron fogjuk az áramot szolgáltatni és ma fel sem tételezett olcsó alapon a gazdasági célra szolgáló energiát, A bíráskodás kérdésében teljesen méltánylom igen t. képviselőtársam felfogását. Magam sem Vagyok híve a külön szervezett szakbíróságoknak, azonban ezek a kérdések olyanok, hogy rendkívül sok tehnikai tudást, sok tehnikai felkészültséget kívánnak meg és — ami a legfontosabb — gyors intézkedést. Ezeket nem lehet ugyanazon az alapon elbírálni, mint más kérdéseket. Ez a magyarázata a javaslat intézkedésének. Nem a bíróságok ellen irányuló intézkedés ez. Tessék az egész világon áttanulmányozni ezeket a törvényjavaslatokat. Mind ilyen elvet tesznek magukévá. E mellett gondoskodunk arról is, hogy elsőrendű bírák legyenek o szakbíróságokban, akik a jogi elvet és a jogi feladatot a legmesszebbmenőén képviselik. (Gaal Gaston: Láttunk már néhány ilyen bíróságot működni, a lakásbíróságot, stb!) Ez rendes bíróság volt. Mpst meg azt méltóztatik kifogásolni. Akkor nem tudom, hol keresi a megoldást, mert a lakásbíróság a rendes bíróságoknak külön tanácsa volt. Nem lehet örökké csak kritikával élni. Én a kritikának a legnagyobb kedvelője vagyok, de azt a kritikát, amely csak a non possumust mutatja meg és csak azt mutatja ki, hogy ezt nem lehet, ezt nem kell, nem tudom sokra értékelni. Annak a kritikának, amely megmutatja, hogy mit kell tenni és hogyan kell tenni, van helye, ennek a kritikának van jogosultsága T. Ház! Már így is hosszú időre vettem igénybe a t. Ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) j Összefoglalóim álláspontomat ebben a kérdésI ben. Ez a törvényjavaslat nemcsak a mának szól, ez hosszú időre szól, a jövőt akarja új ala-