Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-441

88 Az országgyűlés képviselöházáTtak 4.4,1. meddig kellene várni, amíg az állam erre képes lesz, s mi teljesen tudatában vagyunk annak, hogy ma az energiaszolgáltatás kérdése a magángazdaság útján oldandó meg — arra törekszünk, hogy ösztönözzük a tőkét s ha kell, bizonyos előnyt is biztosítunk neki, mert különben sohasem fopiuk elérni azt, hogy necsak a jó fogyasztóterületek láttassanak el energiával, hanem a többiekre is rákerüljön a sor. Ez nem ismeretlen fogalom. Méltóztassanak a világ törvényihozásait venni, ezt mindenütt megtalálhatják, sőt továbbmenőleg is. Hiszen tudnék államot idézni, amely a tőkének 50%-ával -ha nem-is egészen — járul hozzá, vagy kamatmentességet biztosít, vagy nem tudom, micsoda szolgáltatásokat nyújt, de minden állam arra törekszik, hogy ezt a kérdést minél gyorsabban és minél jobban oldja meg. T. Ház! Az az észrevétel is felmerült, hogy miért késett vele a kormány. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ezek a törvényjavaslatok, amelyek a gazdasági élet ilyen nagy terrénumát vagy egyetemét ölelik fel, sehol sem születtek meg máról-iholnapra és azok, akik ezt a megjegyzést teszik, mindig elfelejtik, hogy mi hová jutottunk a ibékeszerződés révén. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Elfelejtik, hogy át kellett formálnunk egész gazdasági életünket, hogy mi nem vagyunk azok, mint más államok, amelyek megtartották a maguk egész területét és szabadságát s könnyedén tudnak határozni a maguk kérdései felett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Merem állítani, hogyha megvolna Nagy-Magyarország, már régen elintéztük volna ezeket a kérdéseket. Már csak azért is elintéztük volna, mert ott a kérdés megoldásának nagyon természetes útja, a vizierők kihasználása állt volna és állana rendelkezésre, ami tulajdonképpen leghelyesebb útja is e kérdések megoldásának. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Csak annyit mondhatok, hogy elődeink ebben a miniszteri székben nagy munkát végeztek ezen a téren, úgy Herrmann igen t. képviselőtársam, (Éljenzés a, jobboldalonj mint Walko miniszter úr és kötelességem itt is a legnagyobb elismeréssel megemlékezni az ő tevékenységükről ezen a téren. (Éljenzés a jobboldalon.) En azok közé tartoztam, akik évek óta sürgetik ezt a törvényt és örülök annak, hogy ilyen hosszú vajúdás után idejutott és végre megoldásra visszük. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Rá akarok térni arra is, vájjon az energiaforrások szempontjából tulajdonképpen mi a jelentősége ennek a törvényjavaslatnak. Látják igen t. képviselőtársaim, hogy a törvényjavaslat preferenciát nyújt, jövő időkre gondolva, a vizierŐknek. Sajnos, ezek ma nem nagyon vannak meg, de végeredményben el lehet képzelni, hogy vagy nagyobb öntözési művelettel, vagy valami más megoldással mégiscsak hozzájuthatnak vizierőművekhez is, legalább is ott, alhol a lehetőség megvan rá, kisebb mértékben felhasználhatjuk a vizierőt ebben a tekintetben, A másik jelentősége ennek :a törvényjavaslatnak abba.n van, hogy azt a rendszertelenséget, azt a nem gazdaságos üzemfelépítésrfc, amely eddig mutatkozott, most már megszüntetjük és az egész dolgot helyes, egységes irányba tereljük a gazdasági élet elveinek figyelembevételével. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Én «cha nem tettem észrevételt' abból a szempontból, hogy a kis üzemek nem feleltek volna ^meg hivatásuknak. Az elektromos szolgáltatást sehol sem oldották meg úgy, ülése 1930 november 27-én, csütörtökön. hogy megszülettek a nagy centrálék. A kérdés megoldásának pionírjai mindenütt ezek a kis centrálék voltak. Ki kellett fejlődnie annak az időszaknak, amikor az energiaellátás általánossá vált és akkor oldja meg minden állam ezt a kérdést abban a formában, hogy ezeket a kis centrálékat, amelyek sokszor nagy tökebefektetéssel létesültek, s amelyek azon az alapon sincsenek a gazdaságosság elvei szerint elgondolva, hogy milyen energiaforrást használnak fel, nagyobb egységbe tömörítik össze. Nem akarok idézni, de éppen Gaal Gaston t. képviselőtársam adott nekem alkalmat a pénzügyi bizottságban a magam álláspontjának igazolására. Érvet akart ellenem felhozni azzal a vállalkozással, amely az ő községében van és viszont éppen iskolapéldáját találtuk meg ebben az esetben annak, hogy hogyan nem sza bad, hogyan nem kell vállalatot csinálni. Ez a vállalat, abban a hiszemben, hogy a fogyasztás földrajzi elhelyezkedése fogja eldönteni sorsát, valahol a Balaton közepén helyezkedett el, ahol pedig az energiaforrás nincs meg, hanem oda kell vinni a szenet. Olyan vállalat volt ez, amely nem rendelkezett megfelelő tőkeerővel és ennek következtében két-három év mulr tán (beszüntette működését. Azután folyton és folyton próbálkozásokon ment át, amíg ma végre kezd valami megoldás érvényesülni, máig azonban — azt hiszem — a legdrágább áramot szolgáltatta egész Magyarországon. De tudnék több ilyen példát is idézni. Az igen t. előadó úr is megmondhatná, hogy vájjon Sátoraljaújhelyen az a centrale gazdaságosan van-e építve, megfelel-e a maga hivatásának. (Malasits Géza: Véletlenül nem!) Kérem, én csak példákat hozok fel. Vagy kérdezem, a békés szentandrási megfelel-e a maga hivatásának, avagy több hasonló megfelel-e? Be ne menjünk messzire. A fővárosban — ne vegye a túloldal rossz néven, nem szemrehányás akar ez lenni — a kelenföldin kívül van-e még egy centrale, amely a maga hivatásának megfelel és nem kétszeres és háromszoros áron látja-e el a fővárost árammal? Ugyanakkor tiltakoznak azon olcsó áram ellen, amellyel milliókat van hivatva a főváros megtakarítani. (Ügy van! a jobboldalon.) Az energiaellátás gondolata ma mindig abból indul ki» hogy ezek az energiaszolgáltató telepek először is ott létesíttessenek, ahol . az erőforrások megvannak, másodszor úgy létesíttessenek, hogy ne az értékes energiahordozók használtassanak fel, mert azoknak más céljuk, más hivatásuk van. hanem azok az energiahordozók, amelyek különben más célt nem szolgálnak. Ezért, hogy még jobban meg legyen kötve a kormány keze ebben a tekintetben, szívesen fogok hozzájárulni ahhoz az indítványhoz, amely tétetni fog és amelynek célja az, hogy a vizierőkön túlmenőleg előnyben részesíttessék a földgáz, a lignit, a pala szén és a szállításra egyáltalán nem alkalmas energiahordozók, (Helyeslés a

r jobboldalon.) mert nekünk így kell szerves és egységes terv szerint megoldanunk a kérdést. T. Ház! Gaal Gaston igen t. képviselőtársam egy kérdést intézett hozzám : nyilatkozzam, hogy micsoda tárgyalásokban vagyunk a külfölddel, hogy tulajdonképpen olyasvalami készül-e, mint a gyufakölesönnél és mi ennek az ellenértéke. En nagyon örülök annak, hogy igen t. képviselőtársiam talán nem is emlékszik vissza, hogy annak idején, amikor ezt a gytufakölcsönt sikerült az ország részére megszerezni,^ milyen élesen támadott dtt engem. Merem állítani,, hogy ma bizonyos megelége-