Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-441

M 'Az országgyűlés képviselőházának khl kevés a remény, mégis fenntartom, mert adandó esetben, ha majd lesz róla szó, hogy mik azok az inditékok, mik azok a hibaforrások, amelyek az egészségtelenség okai, akkor igazolást nyer, hogy ez a törvény nem terjeszkedett ki egészen azokra az árnyalatokra, amelyek megnehezítik a kitűzött cél megvalósítását. A bizottságban kisebbségben maradt indítványomat fenntartom a plénumban is. Az indítvány szövege a következő (olvassa): «Iktasson a bizottság a törvényjavaslatba olyan értelmű fejezetet, hogy egyénnek és közületnek olcsóbb energiát nem enged, az iparnak és egyénnek adott és adandó energia árai között lévő nagy különbséget minden körülmények között kiegyenlíti és a kilowattonkénti díjon kívül semilyen címen más felszámítást, követelést meg nem enged és ha van, eltörli.» Legyen szabad errevonatkozólag néhány szóval rámutatnom, hogy milyen egészségtelennek tartom azt, hogy a köznek adnak engedményt. Például <a mi szerződésünkben is az áram kilowattóránkénti díja közvilágítás céljaira 60 fillér, magánosoknak pedig 80 fillér. A köznek adott engedmény bizonyos szempontból előnyt jelent, bizonyos szempontból azonban aránytalan és igazságtalan. A középületek »alatt érthetünk ugyebár községházát, iskolát, utcát. Ezek világításának mindenki hasznát veszi, nemcsak az én gyermekem, aki iskolába jár, hanem annak a gyermeke lg* aki nem vezetteti be házába a villamos világítást. Az utcák világításának szintén nemcsak én^ veszem hasznát, aki 'bevezettetem a. villanyvilágítást, hanem a szomszédom is hasznát veszi, aki nem vezettette be. A 60 filléres ár és a 80 filléres ár közötti különbözetet a vállalatok megint csak azokra fogják áthárítani, akik fizetnek világítási díj címén. Hatvan fillér a közvilágításra szánt áram kilowattonkénti díja. Ennek a közvilágításnak hasznát veszi az az egyén is, aki házába nem vezetteti be a világítást, hasznát veszi az a gyermek is, akinek szülei nem vezettették be a villanyvilágítást, a községházán szintén hasznát veszi az is, aki nem vezetteti be és aki nem vesz részt abban a teherviselésben olyan mértékben, mint aki bevezette. Mert habár 20 fillérrel olcsóbban adja a vállalat az áramot, a közpótadóban akkor is fizetem, valamint a 20 fillérrel drágább világítási díjat mint magánember megint fizetem, tehát kétszeresen fizetem meg azt az előnyt, amit más élvez anélkül, hogy a világítást bevezettetné. Nem a község fizeti meg, hanem a közadót fizető polgárai és én kétszer vagyok megterhelve szemben azzal, aki nem fizet világítást. , Több esetben tapasztaltuk eddig is. hogy akadnak köztéren működő férfiak, — nem 'akarom a nevüket említeni, nehogy megsértsem őket — akiknek a vállalatok engedményeket adnak, pedig tehetős emberek. Már pedig bocsánatot kérek, ha én közfunkcionárius vagyok és engedélyt kapok, akkor a vállalatnak vagyok lekötelezettje, nem pedig a községemnek. Ugyanebből a községre kétszeres kellemetlenség háramlik, tudniillik annak köteles az illető inkább szolgálatot itenni, aki neki ilyen ajándékot ad, továbbá ezt a különbözetet nem annak taz egyénnek érdekében a már megállapított összegből engedi le az engedményes, hanem azt áthárítja az általános fogyasztókra. A bizottságban, amikor néhány szóval rámutattam arra, hogy nem egészséges dolog, hogy .az iparnak az általános fogyasztási díjon alul olyan aránytalanul olcsón engednek át energiát, akkor a miniszter úr volt szíves kiülése 1930 november 27-én, csütörtökön. jelenteni, hogy nem fogadhatja el indítványomat, mert minden körülmények között lehetővé kell tenni, hogy az ipar rentábilis legyen. Bocsánatot kérek, az eddigi ilyen értelmű gondolkodásnak isszuk ezidőszerint is keserű levét a kereskedelmi szerződések miatt, a kereskedelemnek és az iparnak vámvédelem címén nyújtott kedvezmények miatt. Most, .amikor az egyes szerződések idevonatkozó súlyosságát említjük meg, azt mondják, hogy nem lehet máról holnapra úgy módosítani, hogy ez^ a köz érdekében megfeleljen és a mostani nehézségeket megoldja. Amikor most előttünk fekszik egy ilyen törvényjavaslat, amelyet saját hatáskörünkön belül a köz érdekeinek megfelelően kell megoldanunk, illetőleg tető alá hoznunk, akkor nézetem szerint legalább is nem megengedhető dolog, hogy az ipar javára és a mezőgazdaság rovására ilyen igazságtalan elméleteket és gondolatokat fogadjunk el. Az alapdíj nemcsak Heves vármegyében csinált bonyodalmat, hanem másutt is. Hiszen annakidején nem is tudtuk, hogy mi az alapdíj és hogy az milyen terhet ró ránk. Csak annyit vagyok bátor erre vonatkozólag tisztelettel megjegyezni, hogyha két szobámba vezettetem be a villanyvilágítást és fizetem a kilowattok szerint számított díjat, a 80 filléres alapdíjnak megfelelően évi 7 pengő 20 fillért is fizetek ezentúl. Nem tudhatom tehát, hogy egy év alatt a két szoba világítására a 7 pengő 20 filléren túl még mennyit kell költenem, amikor a 80 filléres megterhelésen túl még 7 pengő 20 fillér alapdíjat fizettetnek velem. Ügy tudom, hogy ez .bonyodalomra adott okot Baranyában is, és nagyon sok barátunk visszalépett a korábban bevezetett Villanyvilágítástól azért, mert előzőleg nem mondták meg nekik, hogy alap díj fizetésük lesz, és hogy többet kell fizetniök annál, ami a szerződésben ki van. kötve. Szerény nézetem szerint nemcsak Baranyában, de bizonyosan az egész országban bonyodalmat okoz ez az alapdíj. Különösen is ez olyan tág fogalom, hogy ez módot és lehetőséget nyújt a vállalatoknak arra, hogy ezen túlmenőleg is biztosítsanak maguknak hasznot. T. Ház! Ha nem találna kérelmem meghall gátasra és idevonatkozólag nem venne be a Ház a törvényjavaslatba szigorúbb rendelkezésekot, akkor kétféle szerződés lesz. Lesz olyan szerződés, amelyet eddig kötöttek, az áramgj ártás es az értékesítés ismerete nélkül, s ha ezt nem változtatják meg, azok a szerencsétlen vidékek, 30—50 évig kénytelenek annak a szerződésnek igazságtalan következményeit viselni. Azután lesz egy újabb szerződés, amelyet ennek a törvénynek a keretein belül fognak megkötni, s amely a közre nézve sokkal kedvezőbb ,és igazságosabb lesz a terherelosztás szempontjából. Tehát ennek a kétféle .szerződésnek az eliminálására, illetőleg a korábban kötött szerződésekben foglalt igazságtalanságok és aránytalanságok kiegyenlítésére van szükség, s módot és lehetőséget kell találnunk arra, hogy a most megalkotandó törvény keretei között a korábbi szerződéseket meg lehessen változtatni. En nem vagyok egy pillanatig sem elfogult és nem kívánok a város rovására aíalu javára eredményeket, sikereket elérni, de viszont kívánatos, hogy a város javára és a falu terhére ne köttessenek olyan szerződések, amelyek külön megterhelést jelentenek a községekre nézive. (Helyeslés jobbfelől.) Annyit beszélünk a falu és a város egymásrautaltságáról, hogy nincs rá eset, hogyha öt vagy tíz ember összejön, ne beszélne énről, amikor ilyen dolgok előadódnak.