Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-441
Az országgyűlés képviselőházának kkí> Ami a falut illeti, a falu a maga részéről kiveszi a teherből a maga részét olyan értelemben, hogy a városnak sok jövedelmet biztosít. Ha verejtékes munkájának^ gyümölcsét beviszi a városba, a vétel és eladás közötti nagy különbséget a város lakosságának biztosítja, a gyermekei taníttatásából eredő jövedelem a városban marad. Kövezetvámot a falu fizet, fogyasztási adóalanyokat a falu szállít a városnak; azonkívül keresetiadót is fizet s az iparnak és a kereskedelemnek is feltétlenül sok jövedelmet biztosít, mert abban a reményben, hogy ott olcsóbban kapja meg a szükséges cikkeket, viszi be a falu népe a pénzét a városba. Ezzel szemben elvárná a falu népe a várostól, de főképpen a hatóságtól, hogy ilyen törvény keretein belül, ha a város nem is akarná a falut magához felmelni, ne kössön a falu rovására ilyen aránytalan és igazságtalan szerződéseket. Precedensekért e kérdések eldöntésénél nem is kell a szomszédba menni, mert emlékezünk még arra az időre, amikor a falu verejtékes munkájának gyümölcsére, a kenyérre és élelmiszerekre lévén szüksége a városoknak, maximáltak és rekviráltak a város érdekében. Akkor elvették ezeket a falu lakosságától, kiszabták, hogy csak ennyit szabad és lehet fogyasztani, elvették tőle, nem tudom, hányszorosan az általános értéke alatt és a város közönségének vitték. Amikor ilyen adottságok vannak, hogy kellőkép nem tudja magát megvédeni, érdekeit körülbástyázni a falu közönsége, akkor — ismétlem — elvárhatnák úgy a várostól, mint a hatóságtól, hogy ilyen esetekben a falu védelmére siessen és annak érdekeit megvédelmezze. Akkor, amikor ezeket elmondom, nem elfogultságiból, nem felesleges kötekedésből és nem oknélküli zokszóként hozom fel ezeket, hanem azért, mert kötelességemnek érzem, hogy _ a falu nép© érdekében mindezeket elmondjam. Sőt, ha itt nem találnánk megértésre, úgy nemcsak én, hanem kisgazdatársaim is kénytelenek lennének a vidéken ezekre az aránytalanságokra és igazságtalanságokra rámutatni, mert tartozunk annyi kötelességérzettel és felelősségérzettel, hogy ezekre az aránytalanságokra és igazságtalanságokra rámutassunk a mi falusi népünk előtt, ha a törvényhozás nem kívánna közrehatni abban a tekintetben, hogy a falu népének érdekeit megóvjuk.. A miniszterelnök úr ő excellenciája pár héttel ezelőtt pártértekezletünkön kijelentette, hogy azok a gazdasági nehézségiek és mindazok a dolgok, amelyek ezekből a nehézségekből fakadnak, 80%-ban olyanok, amelyeket a mi erőinkkel rajtunk kívül eső okok miatt nem lehet megoldani. Marad tehát 20% olyan lehetőség, amelyet a mi erőinkkel, akaratunkkal és törvényeinkkel megoldhatunk, megkönnyíthetünk és igazságossá tehetünk. Ez a javaslat nedig olyan lehetőség, hogy a mi saj'át hatáskörünkön belül, a mi saját törvényeinkkel biztosítjuk az egyenlő elbánás elvét. A magam részéről, amikor ezeket elmondottam, szívemből kívánom, hogy mindazok a remények teljesedjenek, amelyek ehhez a törvényjavaslathoz, majd törvényhez fűződnek, és azt kívánom, hogy az necsak elektrotechnikai szempontból, necsak a magyar élniakarás szempontjából legyen nagy alkotás, hanem az igazságnak, az egyenlő elbánás elvének érvényesítése szempontjából is olyan eredményes és olyan nagy alkotás legyen, mint ahogyan mindnyájunk reménye fűződik hozzá. ése 1930 november 27-én, csütörtökön. 85 Ezeknek a panaszoknak és sérelmeknek idehozatalával azt a célt kívánom elérni, hogy ezek az illetékes tényezőknél meghallgatásra találjanak. Hiszen itt van, ugyebár, a kereskedelemügyi miniszter úr ő excellenciája, valamint itt vannak azoknak a vállalatoknak letéteményesei, akiktől várhatjuk a jövőben, hogy ezeket » létesítményeket fokozni, fejleszteni fogják, hogy adandó esetben a hatóság és a tőke részéről — hogy úgy mondjam — ne egyoldalú szerződéseket kössenek meg, hanem egyenletes, igazságos szerződéseket, hogy ezekből necsak az egyénre, hanem általában ä közre fakadjon a kívánt szükséges megelégedettség és vilásrosság. Abban a reményben, hogy <az általam felhozottak meghallgatásra találnak, magát a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául tisztelettel elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nincs senki sem feliratkozva. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Bejelentem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a házszabályok 142. §-a alapján Feyér Gyula miniszteri tanácsos urat és vitéz VináryVetter Ervin miniszteri osztálytanácsos urat a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára miniszteri megbizottakul bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy gazdasági törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, amely hosszabb vitát váltott ki a bizottságban és hosszabb vitát váltott ki itt a plénumban is. En ezt örvendetes jelenségnek tartom, mert hiszen éppen azok a gazdasági kérdések, amelyek ma mozgatják a világot, megérdemlik <azt, hogyha nálunk is felszínre kerülnek, mélyebb kutatás tárgyává tétessenek. Megengedem azokat a felfogásokat is, amelyek azt vitatják, hogy vájjon a mai nehéz időkben éppen ilyen törvényjavaslatokkal kell-e foglalkoznunk, amint azt Gaal Gaston igen t. képviselőtársam mondotta* Ez a szemrehányás helyénvaló volna akkor, ha a kormány nem tenne meg mindent, ami módjában és erejében áll, hogy a gazdasági válságot enyhítse. En csak arra iakarok rámutatni, hogy hiszen nem régen, napokkal előbb a pénzügyminiszter úr itt volt egy javaslattal, amely az építkezést akarta előmozdítani. A pénzügyi bizottságban most fejeztek be olyan javaslatokat, amelyeknek a célja az államháztartásban a takarékosságnak további előmozdítása. (Fábián Béla: Minerva autókra!) Mint méltóztatnak tudni, a közeli jövőben valószínűleg megint a búzakérdéssel fog foglalkozni a Ház. Nem régen, ha nem is jelezte a törvény a maga jelentőségét és horderejét, de foglalkozott ia mélyen t. Ház a márkázási javaslattal, amelynek célja a kivitelnek helyesebb, okszerűbb megszervezése és mentől erőteljesebb előmozdítása. De nem is folytatom ezt a felsorolást. Ilyen körülmények között azt a szemrehányást tenni, mintha a kormány a gazdasági válságot közömbösen nézné, nem találom indokoltnak, és ez ellen természetesen állást is kell foglalnom. Ami a szőnyegen levő törvényjavaslatot illeti, ha tulajdonképpen nem is úgy jelentkezik az, mint amelyik hatásaiban máról-holnapra ' nyilatkozik meg, aki látja a világ alakulását,