Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-441

Az országgyűlés képviselőházának UU1> nagy bajok, bonyodalmak, amelyekre később leszek bátor rámutatni. Ennél sokkal előnyösebb Pest áramfogyasztása, a magánosok részére nyújtott kilowattonkénti ár össze sem hasonlítható. Amelyik fogyasztó Pesten 2400 hektowattóránál kevesebbet fogyaszt, annak hektowattonként 3'5 fillért, kilowattonként 35 fillért kell fizetnie. Aki 2400 hektowattnál többet fogyaszt, annak 54 fillért kell fizetnie. Ha van valaki nagyfogyasztó, aki egészen 100.000 kilowattig fogyaszt, az 36 fillért fizet. Itt tehát valamely vonatkozásban érvényesül a szociális érzés, hogy amely fogyasztó aránylag szegényebb és kisebb tőkével rendelkezik, az kevesebbet fizet, amennyiben 35 fillért fizet kilowattonként és a nagyobb fogyasztóra áthárítja 54 fillérjével, s esak annak adja 36 fillérért, aki igen nagy fogyasztó, aki 110.000 kilowattórát fogyaszt. Ennél azután van előnyösebb szerződés is, amely esetleg később a törvény rendelkezésének megfelelően irányelvül szolgálhat a kiegyenlítődésnél. Egy ugyancsak a Mák által kötött szerződés egy pestmegyei községre így szól: Az általános kilowattonkénti díj 85 fillér, ha a község 10.000 kilowattórát fogyaszt. Ha 20.000 kilowattórát fogyaszt: 82 fillér, s ha 30.000-et fogyaszt: 75 fillér. Mindezekkel szemben a közfogyasztásra, középületek és utcák világítására felhasznált villamosáram alapdíjának csak a felét fizetik. Hogy mennyire egészségtelen és igazságtalan a közület és az egyének javára tett ez az engedmény, arra majd később fogok rátérni néhány mondattal. Legyen szabad f itt néhány számadatot is felsorolnom, hogy számszerűleg is kimutassam, mennyire előnyösebb szerződéseket kötnek a városok saját javukra és hogy a vállalat miként hárítja át a városnak tett engedményeket a falu népére. Heves vármegye fogyasztásánál úgy tervezik, hogy a megye 3,600.000 kilowattórát fog fogyasztani. Ebből Gyöngyös 1,500.000 kilowattot, Eger ugyanannyit, a többi 121 község fogyasztására 600.000 kilowattot terveznek, amelyből 300.000 kilowatt az utcák és középületek világítására szolgál és csak 300.000 kilowattórát vesznek számításba az egyének világítási céljaira. Ha azt vesszük alapul, hogy annak a szükséges tőkének, amelyet az engedményes a vállalatba befektetett, évi amortizációja, kamata és nyeresége mennyi tőkét igényel és hogy az miként oszlik meg a város fogyasztói és a falu fogyasztói között a falu terhére, arra nézve legyen szabad néhány számadattal rámutatnom. Magánfogyasztásra van szánva 30.000 kilowatt. Ha ezt 80 fillérjével beszorozzuk, akkor 240.000 pengő az eredmény. Hogy némi elfogadható magyarázatát nyújtsam annak, miként jön ki az 54.000 pengő alapdíj címén, ezt úgy vélem, hogy a vármegye területén 121 község van, ebből 21 a leggyámoltalanabb s feltehető, hogy nem fogja bevezetni községe területére a villanyt, marad tehát 100 község. Felteszem, hogy a 100 községből minden községben lesz olyan 75 egyén, aki be fogja vezettetni a villanyt és ha ezeknek az alapdíjat, a havi 60 fillért felszámítjuk, akkor kijön a 100 község területén 7500 olyan egyén, aki be fogja vezettetni és a kilowattonkénti 80 filléren túl évi hét pengő 20 fillért fog alapdíj címén fizetni. Ennek eredményeképpen jön ki az 54.000 pengő. Ha tehát, ismétlem, 300.000 kilowattot számítanak magánfogyasztásra, az 80 fillérjével 240.000 pengő, az alapdíjbevétel 54.000 pengő, együtt 294.000 pengő, a közfogyasztás céljaira szolgáló ése 1930 november 27-én, csütörtökön. 83 300.000 kilowatt ára à 60 fillér 180.000 pengő, összeadva 474.000 pengő az, amit a falu népe fizetne világítás címén. Ezzel szemben a két város az általa felhasznált hárommillió kilowattóráért 384.000 pengőt fizetne, tehát csak egyötödét az áramnak vennék a faluk igénybe és mégis 90.000 pengővel fizetnének többet 300.000 kilowattért, mint a két város együttvéve. Ezek azok az igazságtalanságok, amelyek a falu népére elviselhetetlen terheket jelentenek. Amikor panasz tárgyává tesszük illetékes tényezők előtt, hogy ez aránytalanság, t igazságtalanság, azt mondják, nem lehet másképpen csinálni, mert eddig is így szokták, egyéneknek és közületeknek, főként városoknak, ahol sok fogyasztó van, szoktak engedményeket tenni. Rendben van, viszont r jogtalan^ és igazságtalan, hogy ilyen nagy aránytalanságot visznek itt keresztül és fájlalom, hogy a javaslat erre lehetőséget nyújt, akkor egyik rendelkezésében ezt megengedi. Azt mondják, hogy a távvezeték drágítja meg főképpen a falu népe számára a világítást. Bocsánatot kérek, amikor a két szerződő fél leül és a maga kalkulációját a vállalat megcsinálja, akkor belekalkulálja mindazokat a kiadásokat, amelyek e téren felmerülhetnek, aminek végeredményeképpen a befektetett tőkének bizonyos százalékát évi törlesztésképpen megkapja. Szerintem egyre megy az, ha valaki egy kilométer, vagy hatszáz kilométer hosszú dróton, vezetéken át kapja az áramot, hiszen ez bele van kalkulálva, a baj az, hogy ezen túlmenőleg tesznek egyéneknek és közületeknek kedvezményt, míg a falunak nem, ami magára a vállalatra külön előny, külön jövedelem. Amikor a vállalat által beinstruált tőke évi részlete a jelen esetben például 850—860.000 pengő, akkor egészségtelennek és igazságtalannak tartom a terheknek azt az elosztódását, hogy az a terület, amely csak egyötödét veszi igénybe annak az árammennyiségnek, mint amennyit a két város vesz igénybe, mégis 95.000 pengővel fizet többet, mint azok. Ezekre az adatokra azt mondja a helyzetet nem ismerő ember, hogy ezeken a szerződéseken már nem lehet változtatni, mert ezt lehetetlenné teszi egyrészt a magántulajdonjog szentsége, másrészt pedig ezeket a szerződéseket a községek letárgyalták, elfogadták és így azokon változtatni nem lehet. Bocsánatot kérek, szeretném én azt látni, hogy amikor előzetes ismeretek nélküli képviselőtestületnek, községi bírónak, jegyzőnek kiadják ezeket a szerződéseket, ki az az egyén, aki e téren csak némi tájékozottsággal is bírjon, aki meg tudja mon, dani: ez vagy az reánk nézve előnyt, vagy pedig hátrányt jelent és ezért csak ilyen módosítással lehet elfogadni vagy egyáltalán nem fogadhatjuk el. Én részese voltam ezeknek a tárgyalásoknak a községi képviselőtestület keretén belül, de részese voltam a törvényhatósági bizottságban is, láttam, sohasem volt részletezve, hogy a város majd ennyiért kapja, a község annyiért az áramot. Ha pedig ott érintették volna is ezt, kérdem tisztelettel, ki tudja azt, — ismétlem — utánajárás és tanulás nélkül, hogy mi az a kilowattóra, hektowattóra, mi az ezzel járó költség stb., stb. (Br. Podmaniczky Endre: Azt nehéz is megtanulni! — Derültség.) E téren szorul támogatásra a falu, hogy az elkövetett egyoldalú igazságtalanságokat, hibákat kiküszöböljék, kiegyenlítsék. Erre való tekintettel az a kérésem, hogy a bizottságban benyújtott javaslatomat itt a plénumban a miniszter úr méltóztassék elfogadni. Habár erre W