Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

78 Az országgyűlés képviselőházának 440. ság működése ahhoz a kautélához van kötve, hogy a belügyminiszter és a népjóléti minisz­ter kiküldötte ott legyen. Hivatalosan van módja tehát megállapítani a miniszter úrnak, ki volt az a kiküldött, aki résztvett azon az igazgatósági ülésen, amelyen nem hagyták jóvá a Lipótvárosban négyszer megtartott csoportgyűlésnek szabad elhatározását, hanem berendelték az urakat bizalmas konferenciára, hogy át kell alakítani a szövetséget a szerint, hogy tagjai hívek legyenek régi meggyőződé­sükhöz. Mélyen t. miniszter úr, ezek olyan dolgok, amelyeknek csak szimptómái szoktak megmu­tatkozni, ezeket tapétázott ajtók mögött szok­ták tárgyalni, de azért kiszivárog ez, kell te­hát, hogy ebből meglássa a miniszter úr, hogy az az altruisztikus fenkölt felfogás, amelyet elvben vallunk, nem mutatkozik meg a gya­korlati életben is. Engedje meg a mélyen t, miniszter úr, hogy még egy dolgot, mint kuriózumot, kü­lönösen a figyelmébe ajánljak. Mindenütt az egész világon a hadirokkantaik elnöke a legér­demesebb hadirokkant, aki vitézül harcolt a frontokon és aki sebesülten, megrokkanva úgy áll előttük, miint mintakép. Magyarországon a hadirokkantak élén — úgy vagyok értesülve — olyan valaki áll, aki nem is volt a fronton: Ertl Kálmán miniszteri tanácsos úr. Mit gon­doljon az a frontharcos katona, az a féllábú, félkarú rokkant, aki annyi szenvedésen ment keresztül, ha látja, hogy az ő ügyeinek inté­zése élén a kormány jóváhagyásával, a kor­mány együttérzésével olyan férfiú áll, aki le­het a legderekabb, lehet a legkülönb, lehet ér­zésvilágára nézve a legnemesebb, de mégsem hadirokkant. Az emberek azt szeretik, ha kö­zülük való, ha primus inter pares vezeti, őket. (Hodossy Gedeon: A képviselő úr sem hadi­rokkant!) En nam vagyok a hadirokkantaknak sem elnöke, sem senkije, én csak egy érző ember vagyok, r aki képviselői kötelességem teljesítésében lándzsát török ezek mellett a szerencsétlenek mellett. Azonban aki elnök, aki irányítja az egyesületet, annak azok közül valónak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy nagy szeretettel nézzenek fel rá. A mélyen t. miniszter úr által kilátásba helyezett intézkedések olyanok, mint a köd­fátyolkép, messze-messze látjuk, amint ott mutatkoznak azok a színfoltok, amelyekből elő akarja állítani azt a képet, amely a segélye­zést megmutatja. Itt nem erre . van : szükség, itt eleven valóságra van szükség, késedelem­nélküli intézkedésekre. Semmiféle olyan vi­gasztalással, semmiféle olyan kijelentéssel, hogy vigyázzunk az államra, vigyázzunk, hogy az államháztartásban baj ne legyen, in­dokolni a rokkantügy elintézését nem lehet. Mindnyájan vigyázunk az államra, vigyázunk a presztízsre, de a különbség köztünk azt, hogy mi nem tűrjük s nem vagyunk hajlan­dók tűrni, hogy addig, míg felesleges kiadá­sokra van pénz, a rokkantak ellátására ne le­gyen pénz. Ezért nem veszem tudomásul a (miniszter úr válaszát. Elnök: T. Képviselőházi Következik a ha­tározathozatal. A népjóléti és munkaügyi mi­niszter úr Kéthly Anna és Gál Jenő képviselő­társaink interpellációjára együttes választ adott, de a válasz elfogadása felett a Ház kü­lön-külön dönt. Először felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úrnak Kéthly Anna képviiselőtár­ülése, 1930. november 26-án, szerdán. sunk interpellációjára adott válaszát tudomá­sul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Mél­tóztassanak felállami -azok, akik -a választ tu­domásul veszik. (Megtörténik.) Többség. A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul vette. (Kabók Lajos: Nagyon lefogyott már a több­ség! — Felkiáltások jobb felől: Elég az!) Most pedig felteszem a kérdést, méltóztat­nak-e a miniszter úrnak Gál Jenő képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a vá­laszt tudomásul vette. Sorrend szerint következik Bárdos Ferenc képviselő úr interpellációja a kereskedelem­ügyi miniszter úrhoz. A jegyző úr felolvassa az interpelláció szövegét. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz az ipar­fejlesztési szakosztály mulasztásai és a ma­gyar ipar mellőzése tárgyában. Hajlandó-e a kereskedelmi miniszter úr tájékoztatni a Házat, milyen indokokból mel­lőzte az Állami Vas- és Gépgyár Igazgatósága 38 darab munkás ellenőrző óra beszerzésénél a magyar ipart és miért szerezte be szükségletét külföldről? Igaz-e, hogy a kereskedelmi miniisztérium iparfejlesztési szakosztálya azt a felvilágosí­tást adta az Állami Vas- és Gépgyár igazgató­ságának, hogy Magyarországon ilyen órákat nem gyártanak? Hajlandó-e a miniszter úr megfelelő intéz­kedéseket tenni, hogy állam intézmények és üzemek szükségleteiket elsősorban a magyar ipar útján szerezzék be? Hajlandó-e a miniszter úr utasítani az iparfejlesztési szakosztályt, hogy állami üze­mek beszerzései alkalmával megnevezze azo­kat a magyar cégeiket, amelyeknél a szükség­letek beszerezhetők?» Elnök: Bárdos Ferenc képviselő urat illeti a szó. Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! A keres­kedelemügyi miniszter úr bizonyára nagyon elfoglalt ember lehet és így talán nincs is tudomása arról, hogy Magyarországon is van gazdasági válság és pedig igen nagymértékű; (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ezt magától fogom megtanulni!) legalább is erre kell következtetni olyan eset kapcsán, amelyet itt ennek az interpellációnak megindokolásá­nál bátor leszek felemlíteni. Az Állami Vas- és Gépgyár igazgatósága, imifcént az interpelláció szövegéből is kitűnik, 38 miunkásellenőrző órát akart rendelni. Az igaz­gatóságnak ilyenkor a fennálló rendelkezések értelmében az a kötelessége, hogy a kereske­delemügyi minisztérium iparfejlesztési szak­osztályát megkérdezze, vájjon az^ ilyen mun­kákat elkészítik-e Magyarországon, van-e olyan vállalat, amelynél ezt a munkát meg­rendelná lehet. (Kabók Lajos: Csak tudjon elég sokat rendelni!) Eltekintve attól, hogy én az Állami Vas­es Gépgyár igazgatóságát teljes mértékben menteni nem kívánom, mégis úgy vélem, hogy ha egy -magánvállalkozó valamit rendelni akar, abban van legalábbis annyi élelmesség, hogy először körültekint maga is és legalább kutatja azt, van-e ilyen gyár, amelynél ezt a munkát el^ lehet végeztetni. Eltekintve attól, hogy az állami gépgyár ezt elmulasztotta, nem mulasztotta el azonban azt, hogy az ipar­fejlesztési szakosztályhoz forduljon megfelelő felvilágosításért. Az Államii Vas- és Gépgyár igazgatósága a kereskedelemügyi miniszté-

Next

/
Thumbnails
Contents