Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

78 Az országgyűlés képviselőházának 440. ság működése ahhoz a kautélához van kötve, hogy a belügyminiszter és a népjóléti miniszter kiküldötte ott legyen. Hivatalosan van módja tehát megállapítani a miniszter úrnak, ki volt az a kiküldött, aki résztvett azon az igazgatósági ülésen, amelyen nem hagyták jóvá a Lipótvárosban négyszer megtartott csoportgyűlésnek szabad elhatározását, hanem berendelték az urakat bizalmas konferenciára, hogy át kell alakítani a szövetséget a szerint, hogy tagjai hívek legyenek régi meggyőződésükhöz. Mélyen t. miniszter úr, ezek olyan dolgok, amelyeknek csak szimptómái szoktak megmutatkozni, ezeket tapétázott ajtók mögött szokták tárgyalni, de azért kiszivárog ez, kell tehát, hogy ebből meglássa a miniszter úr, hogy az az altruisztikus fenkölt felfogás, amelyet elvben vallunk, nem mutatkozik meg a gyakorlati életben is. Engedje meg a mélyen t, miniszter úr, hogy még egy dolgot, mint kuriózumot, különösen a figyelmébe ajánljak. Mindenütt az egész világon a hadirokkantaik elnöke a legérdemesebb hadirokkant, aki vitézül harcolt a frontokon és aki sebesülten, megrokkanva úgy áll előttük, miint mintakép. Magyarországon a hadirokkantak élén — úgy vagyok értesülve — olyan valaki áll, aki nem is volt a fronton: Ertl Kálmán miniszteri tanácsos úr. Mit gondoljon az a frontharcos katona, az a féllábú, félkarú rokkant, aki annyi szenvedésen ment keresztül, ha látja, hogy az ő ügyeinek intézése élén a kormány jóváhagyásával, a kormány együttérzésével olyan férfiú áll, aki lehet a legderekabb, lehet a legkülönb, lehet érzésvilágára nézve a legnemesebb, de mégsem hadirokkant. Az emberek azt szeretik, ha közülük való, ha primus inter pares vezeti, őket. (Hodossy Gedeon: A képviselő úr sem hadirokkant!) En nam vagyok a hadirokkantaknak sem elnöke, sem senkije, én csak egy érző ember vagyok, r aki képviselői kötelességem teljesítésében lándzsát török ezek mellett a szerencsétlenek mellett. Azonban aki elnök, aki irányítja az egyesületet, annak azok közül valónak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy nagy szeretettel nézzenek fel rá. A mélyen t. miniszter úr által kilátásba helyezett intézkedések olyanok, mint a ködfátyolkép, messze-messze látjuk, amint ott mutatkoznak azok a színfoltok, amelyekből elő akarja állítani azt a képet, amely a segélyezést megmutatja. Itt nem erre . van : szükség, itt eleven valóságra van szükség, késedelemnélküli intézkedésekre. Semmiféle olyan vigasztalással, semmiféle olyan kijelentéssel, hogy vigyázzunk az államra, vigyázzunk, hogy az államháztartásban baj ne legyen, indokolni a rokkantügy elintézését nem lehet. Mindnyájan vigyázunk az államra, vigyázunk a presztízsre, de a különbség köztünk azt, hogy mi nem tűrjük s nem vagyunk hajlandók tűrni, hogy addig, míg felesleges kiadásokra van pénz, a rokkantak ellátására ne legyen pénz. Ezért nem veszem tudomásul a (miniszter úr válaszát. Elnök: T. Képviselőházi Következik a határozathozatal. A népjóléti és munkaügyi miniszter úr Kéthly Anna és Gál Jenő képviselőtársaink interpellációjára együttes választ adott, de a válasz elfogadása felett a Ház külön-külön dönt. Először felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úrnak Kéthly Anna képviiselőtárülése, 1930. november 26-án, szerdán. sunk interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Méltóztassanak felállami -azok, akik -a választ tudomásul veszik. (Megtörténik.) Többség. A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul vette. (Kabók Lajos: Nagyon lefogyott már a többség! — Felkiáltások jobb felől: Elég az!) Most pedig felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úrnak Gál Jenő képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Bárdos Ferenc képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. A jegyző úr felolvassa az interpelláció szövegét. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz az iparfejlesztési szakosztály mulasztásai és a magyar ipar mellőzése tárgyában. Hajlandó-e a kereskedelmi miniszter úr tájékoztatni a Házat, milyen indokokból mellőzte az Állami Vas- és Gépgyár Igazgatósága 38 darab munkás ellenőrző óra beszerzésénél a magyar ipart és miért szerezte be szükségletét külföldről? Igaz-e, hogy a kereskedelmi miniisztérium iparfejlesztési szakosztálya azt a felvilágosítást adta az Állami Vas- és Gépgyár igazgatóságának, hogy Magyarországon ilyen órákat nem gyártanak? Hajlandó-e a miniszter úr megfelelő intézkedéseket tenni, hogy állam intézmények és üzemek szükségleteiket elsősorban a magyar ipar útján szerezzék be? Hajlandó-e a miniszter úr utasítani az iparfejlesztési szakosztályt, hogy állami üzemek beszerzései alkalmával megnevezze azokat a magyar cégeiket, amelyeknél a szükségletek beszerezhetők?» Elnök: Bárdos Ferenc képviselő urat illeti a szó. Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter úr bizonyára nagyon elfoglalt ember lehet és így talán nincs is tudomása arról, hogy Magyarországon is van gazdasági válság és pedig igen nagymértékű; (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ezt magától fogom megtanulni!) legalább is erre kell következtetni olyan eset kapcsán, amelyet itt ennek az interpellációnak megindokolásánál bátor leszek felemlíteni. Az Állami Vas- és Gépgyár igazgatósága, imifcént az interpelláció szövegéből is kitűnik, 38 miunkásellenőrző órát akart rendelni. Az igazgatóságnak ilyenkor a fennálló rendelkezések értelmében az a kötelessége, hogy a kereskedelemügyi minisztérium iparfejlesztési szakosztályát megkérdezze, vájjon az^ ilyen munkákat elkészítik-e Magyarországon, van-e olyan vállalat, amelynél ezt a munkát megrendelná lehet. (Kabók Lajos: Csak tudjon elég sokat rendelni!) Eltekintve attól, hogy én az Állami Vases Gépgyár igazgatóságát teljes mértékben menteni nem kívánom, mégis úgy vélem, hogy ha egy -magánvállalkozó valamit rendelni akar, abban van legalábbis annyi élelmesség, hogy először körültekint maga is és legalább kutatja azt, van-e ilyen gyár, amelynél ezt a munkát el^ lehet végeztetni. Eltekintve attól, hogy az állami gépgyár ezt elmulasztotta, nem mulasztotta el azonban azt, hogy az iparfejlesztési szakosztályhoz forduljon megfelelő felvilágosításért. Az Államii Vas- és Gépgyár igazgatósága a kereskedelemügyi miniszté-