Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-440
Az országgyűlés képviselőházának UUO. vesszük, akkor miár olyan túlmessze megyünk, hogy nincs hatalom a kérdés megoldására. Ami elsősorban a teljesen szülőtlen hadiárvákat illeti, ezekre vonatkozólag mondom, hogy ezt a kérdést úgylátszik, a lehetőség szerint teljesen szépen, teljesen méltányosan meg lehet majd oldani. Ami azt illeti, hogy a rokkantak a legsilányabb földeket kapták volna, az lehet véletlen, de, hogy ezt úgy mondják, minthogyha ez tendencia vagy törvény lett volna, ez abszolúte nem helytálló, erről méltóztassék meggyőződve lenni. (Mozgás jobb felől.) Arról sem tudok, hogy bent, a minisztériumban szállítják le a rokkantsági százalékokat. (Fábián Béla: Ezt én is állítom, miniszter úr!) Szeretném, ha a képviselő úr ezt jobban bizonyítaná be, mert ezt én nem tudom elhinni. Folyton-folyvást rajta van a szemem és látom, hogyan intézik az üp^eket. (Fábián Béla: Főszolgabírák jöttek hozzám panasszal!) Lehet, hogy jöttek főszolgabírák panaszkodni, de ebből nem következik, hogy ez történik a minisztériumban. A tendencia egészen ellenkező és nem abba az irányba halad, hogy leszállítsák ezeket a százalékokat. Ami a Németvölgyi-úti tüdőszanatórkimot illeti, az még nincs teljesen föloszlatva, de átviszik és átszállítják az egészet Debrecenbe, az új kórházba, amely teljesen és tökéletesen készen van és ez fogna a betegeket ellátni. Méltóztatnak látni, hogy az én tárcám körében is micsoda feladatokat kell ellátni részint a kórházak körül, amelyeknél méltóztatnak látni, hogy az utolsó tíz esztendőben milyen nagy mértékben emelkedett a férőhelyek és az ágyak száma és hogy külsejük is mennyire szépült, annyira, hogy már szinte azon gondolkozom, hogy túlságosan fényesek ezek a kórházak. (Jánossy Gábor: Ez igaz!) Méltóztatnak látni a haladást az én tárcámnál például a gyermekvédelem terén. Méltóztatnak látni, hogy a hadiikölesönösökkel sem lehet rosszul bánni, hanem, amennyire képes rá az állam, meg kell tennie mindent. Azt is méltóztatik továbbá látni, hogy a Társadalombiztosító Intézetnél, amelv szintén az én hatáskörömbe tartozik, hasonlókérjnen óriási feladatokat kell megoldani és mindezekhez óriási összegű pénzekre van szűksé» 1 . Ezeknek melyikét vegyem el és melyikét emeljem ki elsősorban és főképpen 1 ? Valamennyi feladat, ahány van, mind ronpant súlyos, roppant nagy és sokmilliós költséggel jár. Nagyon kérem, méltóztassék mindezeket és az állam jelenlegi helyzetét tekintetbe venni. Ez örökké nem marad ilyen, mint amilyen most, ma azonban a magyar államnak elsősorban mégis kötelessége arra gondolni, hogy tönkre ne menjen pénzügyileg és el ne pusztuljon. ÍGál. Jenő: Énpen a rokkantakon megy tönkre?) Nem a rokkantakon, hanem avokon a feladatókon, amelyeket felsoroltam. Ha a kórházat valahol becsukom, azt fognák kifogásolni: ha a gyermekvédelmi intézetek valamelyikét (becsukom, és a gyermekvédelemmel nem törődöm, akkor azt fogják a szememre vetni, ba a rengetee 1 munkással, a félmillió vagy hétszázezer munkással nem fogok törődni, ezt fogják felhozni. Ezek mind-mind óriási jelentőségű dolgok. ÍGál -Tenő: Adják el Lillafüredet a rokkantak javára!) T. képviselőtársam, ha eladják Lillafüredet a rokkantak javára, ezzel még nem segítünk a dolgon. En Lillafüreden sohasem voltam, nem tudom, hogy milyen, de tudom, hogy ezzel nem segíthetünk a doleron. Es én nagyon kérem a mélyen t. képviselő urakat s nagyon kérem az ülése, 1930. november 26-án, szerdán. 75 olyan komoly politikust, mint az előttem szóló képviselőtársam, hogy méltóztassanak komolyan venni a magyar állam mai helyzetét, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") méltóztassanak komolyan venni a magyar állam gazdasági helyzetét, mert ez a legfontosabb, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha mi rossz helyzetbe, deficitbe és túlnagy bajokba jutunk, akkor nem fogunk segíthetni mindazokon a problémákon, amelyek előttünk vannak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) pedig ezek mind roppant súlyos problémák. Másrészről minden képviselőben kell, hogy éljen az a legfontosabb meggondolás, hogy a magyar államot zavarokba juttatni pénzügyileg nem engedhetjük. (Taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ezek a problémák mind együtt vannak s nem lehet egyikre vagy másikra azt mondani- hogy ez, vagy az egyedülálló. (Gál Jenő: A Társadalombiztosítóra mennyi ment el? Hány rokkantat lehetne felruházni abból, amit ott elvesztettünk?) A Társadalombiztosítóról nem egészen objektíve méltóztatik beszélni. En a Tásadalombiztosító Intézet költségvetésével azóta, mióta helyemet elfoglaltam, óráikon át foglalkozom állandóan s konstatálom! először azt, hogy a Társadalombiztosító abszolút nincs veszélyben; másodszor konstatálom azt, hogy sokkal jobban áll, mint akárhány más állam hasonló intézete. (Fábián Béla: Mennyibe kerül az adminisztrációja?) Nem egészen 9 millió pengőbe. (Fábián Béla: Dehogy! 20%-ába kerül a bevételnek!) Ne tessék ilyet mondani ! Ismétlem, neon egészen 9 millió pengőbe kerül az adminisztrációja. (Fábián Béla: Majd idejövök a jövő héten, s meg fogom mutatni, hogy a bevétel 20%-ába kerül! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Nekem hiába beszél ilyet a képviselő úr, úgy áll jelenleg a dolog, ahogv én mondom. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget.) T. Ház! Tessék azt venni, hogy nekünk természetesen itt is roppantul kell vigyáznunk az egyensúlyra, vigyáznunk kell a pénzügyi egyensúlyra, hogy az egészséges legyen és nekem nagyon erős reményem van arra, hogy igenis ez az intézmény teljesen egészségessé fog válni. (Gál Jenő: A rokkantak legyenek egészségesek!) Ami a rokkantakat illeti, ismételve mondom, hogy 75 és 100%-os rokkantak érdekében mindent el kell követnie a nemzetnek, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) de egy óriási nagy területre átmenni és arra vállalkozni, amire nem vagyunk képesek, ezt nem lehet követelni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ami például azt a bizonyos 240 pengős illetményt illeti, ne tessék ezt úgy venni, mintha ez csekélyke kis dolog volna. Nem csekély dolog 240 pengőt adni Magyarországon a mai körülmények között. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogyha még tovább megyünk, ha még többet teszünk és másképpen gondolkozunk, s ha az embereket olyan illúzióban tartjuk, hogy ez az állam még nagyobb dolgokra is képes, akkor nagyon természetes, hogy ezek az emberek elsősorban tövist fognak hordani a szívükben és azt gondolják, hogy csak egy-két ember akaratán múlik ez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közénen. — Zaj a baloldalon és a szélsőbaloldalon-) Pedig egészen másként áll a helyzet, mert ebben a tekintetben az egész nemzet gazdasági állapotát és struktúráját méltóztassanak figyelembe venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) 10*
