Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

76 Az országgyűlés képviselőházának tíO. ülése, 1930. november 26-án, szerdán. Nagyon jól méltóztatott mondani, hogy akárhányszor kitűnő és fényes akciók^ vannak s a hátuk mögött akárhányszor más célok vannak. (Gál Jenő: Örülök, hogy elismerj a t. miniszter úr!) Ezt én elismerem, ezt látom és tapasztalom s amióta hivataliban vagy dk, azóta pláne tapasztalom, de ezzel szemben fel kell lépni és mindent meg kell tenni, hogy az ilyen dolgok teljesen lehetetlenné tétessenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ami azt a 11 moziengedélyt illeti, ezt az ügyet nem ismerem. Miután azonban felhívták rá a figyelmemet, utánajárok és látni akarom, hogy mi van e tekintetben. Ami a politikát és a központi igazgatást illeti, nem értettem jól, hogy mit méltóztatik a központi igazgatás alatt érteni. (Gál Jenő: Ez a szervezeti szabályzatban meg van mondva! Ott van a minisztériumiban! — Zaj. — Elnök csenget.) Nagyon örülök, ha ezt a réteget és ezeket az embereket, .akik rászorulnak, megsegítjük, s ha az emberek kegyes szívűek irántuk és jól bánnak velők, de nagyon örülnék annak is, ha őket nem vonnák be politikai kérdésekbe. (Helyeslés jobbfelől.) Nap-yon örülnék, ha egyáltalában semmiféle párt nem számítana rájuk. Ha akárki is azt gondolja, hogy nekem politikailag kedves dolgot tesz azzal, hogy rábeszéli őket, hogy ehhez vagy ahhoz .a párthoz csatlakozzanak, vagy ahhoz a párthoz, amely hozzám közelebb áll, én erről a helyről dezavuálok mindenkit, aki így gondolkozik, mert én nem kívánok ilyesmit olyan emberektől, akik bármiképpen összefüggésben vannak a minisztériummal, vagy a kormánnyal. Nem kívánom, hogy ezek befolyásol tassanak arra nézve, hogy polgári jogaikat miképpen gyakoroljak. Maradjon szabadon mindenki és ne menjen hozzájuk senkii. (Helyeslés jobbfelől.) Azt is méltóztatott mondani, hogy Angyal miniszteri tanácsos állapítja meg ezeket a dolgokat. Én Angyal miniszteri tanácsosról azt tudom, hogy állandóan összeköttetésben van a rokkantakkal; azt is tudom, hogy a rokkantaik niagyrésze nagyon jó viszonyban van vele és azt is tudom, hogy ő a legjobb indulattal van tele, tökéletes jóindulatú ember a rokkantakkal szemben. Hogy ő kategóriákra osztaná a rokkantakat? (Gál Jenő: Nem orvos!) Nem orvos, de orvosok vannak bőven mindenütt. Mi természetesen az orvosokra vonatkozólag is előírjuk azt, hogy bizonyos orvos és ne akármilyen orvos vizsgáljon a vidéken is, tehát^ bizonyos előírásokat adtunk az orvosok számára. Természetesen követeljük, hogy ezeket az előírásokat tartsák be, de egyébként mi a legnagyobb jóindulattal vagyunk és soha senkit el nemi utasítunk, ha azt látjuk, hogy az orvos figyelembe ajánl valakit. Propozíoiókkal^ méltóztatott jönni a jövedelmek^ szaporítására vonatkozólag. T. képviselőtársam beszédének ezt a részét rendkívül nagy figyelemmel kísértem, mert azt gondoltam, hogy ha valami igen nagy dolgot fogok találni, kapni fogok rajta és rögtön magamévá teszem, meg fogom próbálni. De egy ezreléiket méltóztatott emlegetni. Ha én a magyar faliam összes jövedelmét veszem, ez egymillió pengő lenne, egymillió pengővel pedig nem csinálhatok semmit. (Gál Jenő: Nagy alap ez. kérem!) De ebben a kérdésiben semmi. Ez tehát valóban nagyon csekély pénz. Arra nézve, hogy egyidőben voltak a magyar államnak: feleslegei, csakugyan azt mondhatnám, hogy sem európai pénzügyi szakemberek, sem államférfiak, sem senki nem tudja megmagyarázni a rendszereknek, a gazdasági életnek ezt a menetét, a prosperitást Európában egy időben az inflációs korszak nyomában. Hogy miért éppen az inflációs korszak nyomában jött a prosperitás a szanálási időben egész Európában, azt sem Cassel, sem Nogaro, sem Cailloux, sem más szakemberek, Európa legnagyobb fináncszaktekintélyei nem tudják megmagyarázni. Nem magyarázták meg, miiért van #

az, hogy olyan gyorsan és előrelátatlanul jött a prosperitás és éppen olyan gyorsam eltűnt. Most tehát a legjobb szakemberek sem tudják miesállanítani a dolgokat, de folyton törik a fejüket. ho^v mik az okai a hatalmas világkrízisnek. (Kabók Lajos: Mi van a rokkantakkal?) Elsősorban azt látjuk, hogy ehhez hasonló óriási nagy krízis talán mé™ sohasem volt, legalább is hosszá perióduson keresztül nem volt ilyen krízis. Ezzel a krízissel természetesen érdemes és kell is mindenkinek foglalkoznia. Tehát eltűnt a prosperitás Európában, sőt még ezen túl is. Magyarországon ilyen körülmények között természetesen elsősorban nagyon gondoskodni kell mindenről, ami van. (Kabók La Jos: Csak a rokkantakról nem! — Zaj.) A rokkantaikról^ is, mert a rokkantakkal mi kivételesen bániunk. (Fábián Béla: Az is?az!) Hiszen amíg minden más helyen leszállítottunk mindenféle járandóságot, addig az erre a célra fordított összegeket nem számítottuk le ep-v fillérrel sem, nem is fogjuk leszállítaná, hanem emelni akarjuk, amennyire c^ak lehet. (Gál Jenő: Ötven fillért!) Ötven fillért? Milyen messze van az attól a valódi rokkanttal és at+ól az embertől, aki a harctéren volt! (Zaj- — Halljuk! Halljuk!) En mindezeket tekintetbe véve hajlandó vagyok a törvényről minél előbb gondoskodni', (Helyeslés jobbfelől.) Hajlandó vagyok a 75 percentes és a 100 percentes rokkantak érdekében megtenni mindent társadalmilag, lehetőség, szerint bevezetni őket a társadalomba, a társadalomban tiszteletet és kegyeletet szerezni irántuk. (Zaj.) Hajlandó vagyok arra is vigyázni, hogy semminemű politikai befolyásolás ne legyen erre a táborra. (Helyeslés.) Hajlandó vagyok vigyázni arra, hogy mindenfelé, különösen azoknak, akiknek joguk van... (Farkas István: Községi választásoknál a kereszténypárt ...) Kérem, egészen világosan mondottam, hogy én abszolúte nem akarom és nem kívánom, hogy hivatkozás történjék arra az összefüggésre, amely az állam és a rokkantak között van, hogy őket bármiképpen is befolyásolják. Maradjanak a rokkantak teljesen és tökéletesen szabadok és lehetőleg érintetlenek. (Helyeslés.) Hajlandó vagyok gondoskodni arról, hogy amennyire csak lehet, a méltányos és igazságos százalékmegállapítás mindig megtörténjék. Hajlandó vagyok kérni a pénzügyminiszter urat, hogy amennyire csak lehet, még jobban és jobban gondoskodjunk valamennyien a rokkantakról. (Elénk helyes^ lés és taps a jobb- és baloldalon.) Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A miniszter úr azt mondotta, hogy egy törvénytervezetet akárhogyan elkészíteni nem lehet. Ebben akkor volna igaza, ha a Ház nem volna hozzászokva az utóbbi időben valóban az incidentális törvényalkotáshoz, amelyet máról holaora rángatnak elő előkészület nélkül. (Kabók Lajos; Lásd a kereseti adó felemelését!) De eb-