Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

72 Az országgyűlés képviselőházának UhO, ülése, 1930. november 26-án, szerdán. figyelmét fordítani és megtekinteni ezeket, bogy van-e erről számadás, kaptak-e ezek a rokkantak ebből valamit, hány rokkantat ruháztak fel belőle; vagy így karácsony táján, amikor az egész társadalom megmozdul és mindenki csak arra törekszik, hogy ebben a nyomorult gazdasági világban is csillapítsa az éhezők nélkülözését, ebből a 11 moziengedélyből, amely ilyen vezetés alatt áll, jutott-e. valami a rokkantaknak? (Dabasi Halász Móric: Nem lehet mondani, hogy elsikkasztották! — Fábián Béla: Mondani nem lehet, de hol van a pénz?) En nem mondom' ezt, hiszen lehet, hogy veszítenek, lehet, hogy nincs jövedelmük, de azért ezt a kimutatást látnunk kellene. Mert ha valaki közérdekből kap magánjogi jogosítványt, arról köteles a köz előtt elszámolni. A kérdésnek ez a lényege. Nem mondom, hogy rosszhiszeműség^ forog fenn, de azt mondom, hogy könnyelműség, az ellenőrzésnek £121 cl hiányossága, amellyel ezt a kérdést kezelik. De mondok egy másik esetet, amely a maga feltűnöségében olyan jelenség, amely nem is a múltra vonatkozik. Az egyik legfontosabb rokkantsági ellátás a művégtaggyárban nyer megoldást. Itt van^ egy részvénytársaság, amelynek az a rendeltetése, hogy azt a sok száz és száz rokkantat, aki kezét vagy lábát, szóval valamely végtagját elvesztette, művégtaggal lássa el. Ennek a részvénytársaságnak elnöke, igazgatója Ertl Kálmán úr. Ez az Ertl Kálmán úr ott a VI. fizetési osztálynak megfelelő javadalmazásban részesül. De egyúttal részesül mint igazgatósági tag a művégtaggyár hasznából. Bocsánatot kérek, miféle etikai színvonal ez? A rokkantellátás egyik legfontosabb ágazatának élén áll valaki és fizetést és magánjogi jövedelmet húz. Az altruizmus tetőpontján álló és mindenkit egyformán a részvét legmelegebb hangjáig érdeklő kérdésnél üzleti háttér? Hát ez lehetséges? Ezért nincs egyetemes megoldása a kérdésnek. Pedig már 1921-ben, 1921. szeptember 12-én Genfben nemzetközi kongresszust tartóttak, amelyen együtt voltak a győző és legyőzött államok, és azt mondotta ott !

egés« Európa: a belső konszolidáció kérdésénél minden állam tartozik legelőször azoknak az ügyét rend'behozni, akik a háborúban véráldozatot hoztak. (Fábián Béla: Hát mi rendbe is hoztuk!) Mi rend behoztuk? (Fábián Béla: Rendbe, 84 fillérrel. 94-gyel!) Érdemes összehasonlítani, hogy a genfi megegyezés nyomán hogyan mozdul tak meg az egyes társadalmak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Tizenöt percnyi meghosszabbítást kérek. Elnök: Kérdem, megadja-e a t. Ház ezt a meghosszabbítást? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Gál Jenő: T. Képviselőház! A genfi megegyezés után megmozdultak a társadalmak. Minden országban keletkeztek nagyszerű társadalmi egyesülések, amelyeknek mindig az állam állt az élén. A népjóléti miniszterek álltak oda elnökéül aizoknak az egyesületeknek, amelyek a rokkantintézmények r létesítését és^ a rokkantsági segélyezés törvényes kiépítését készítették elő. Felsorolhatnám, hogy Németországban. Ausztriáiban. !az Egyesült-Államokban, Finnországban, Nagybritanniában, Ausztráliában, Belgiumban, még Dél-Afrikában is — amelynek pedig nem volt tevékenv része ebben az európai világháborúban ( Ellenmondás ok a középen.) — nyomban megalakultak azok a társadalmi szervezetek, az állam vezetése mellett, amelyek ezeket a kérdéseket legelőször vitték törvényhozás elé. Tessék megnézni azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket itt tárgyalunk és amelyekre mindig kimondjuk a sürgősséget. Valósággal humoros dolog az, hogy kimondjuk a sürgősséget" olyan törvényjavaslatra, amelynek előkészítése sokszor hetekig hever és senki sem törődik vele. Egyszerre . borzalmasan sürgőssé lesz, hogy valami pótlékolásról hozzunk törvényt. De senkinek sem jutott eszébe, sürgősséget kimondani a rokkantügy megoldására. Pedig nincs ebben az országban sürgősebb feladat, mert nemcsak hálátlanság mutatkozik meg ebben a rokkantak iránt, hanem a kormányzati politikának egyik legnagyobb fogyatékossága az, ami ebben megmutatkozik. Mert amennyi hadiárva, hadiözvegy és hadirokkant elpusztul, a nemzet energiaértékeinek fogyatékossága olyan mértékben áll elő. (Fábián Féla: A jó öreg fajvédelem! — Br. Podmaniczy Érdre: Kortesbeszéd a választásokra!) Nagyon jó, hogy ezt mondta t. képviselőtársam, mert ezzel nekem nagy szolgálatot tett. (Br. Podmaniczky Endre: Azelőtt miért nem hozták elő? — iZaj.) Elmondom most már azt is, amit nem akartam elmondani, de provokál erre a t. képviselő TÍr, akinek különben beszédeit nem_ nagyon élvezhetjük a Házban, de provokációiban mindig részünk van. (Br. Podmaniczkv Endre: Kár ilyeneket beszélni!) Van a rokkantaknak egy újságja, ahol mindig számot adnak arról, hogy mi történik a rokkantak egyesületeiben. Hát itt nagyon érdekes szemelvényt mutatok be a t, Háznak. Azt mondja a t. kénviselőtársam» hogy ez valami korteskedés. (Br. Podmaniczkv Endre: Ügy van!) Ebben a közbeszólásban lehet valami ilyen, de abban a kritikában, amelyet most hallani fog, erre nézve nagyon eleven cá-folatot kan t. kénviselőtársam. À rokkant intézmények alapeszméje az. hogy semmiféle politikai mozgaloimban részt ne vegyenek. Meg is jelent erre vonatkozólag egy hivatalos felhívás, amely azt mondja, hogy jó lesz, ha a rokkantak tartózkodnak a ooilitifkaii megmozdulásoktól, hozzátesz^ azonban nagyon ügyesen, hogy meggyőződését mindenki szabadon követheti, de azért jó lesz vigyázni arra. hogy a. bajtársiak melyik közületben foglalnak helyet. Most azután előa dód ott a következő konkrétum. A r főváros V. kerületében is van egy rokkantsági csoport. Ebben a rokkantsági csoportban f^rre a felhívásra megmozdulá«ok történtek, ök azt mondták: nem engedjük a magunk politikai meggyőződését befolyásolni, — és bizalmatlanságot szavaztak a csoport vezetőségének. Megválasztottak azután egy úi vezetőséget, amely ellenkező politikai meggyőződést vallott. Erre a központi igazgatás megsemmisítette a választást és utasította őket. hogy inra válaszszanak. Négyszer egymásután semmisítette meg a központi iírazfratás az önkormányzati alakulásnak e lehetőségeit. Ezekután odamentek ezek a. rokkantak és megkérdezték: .mit akartok tőlünk? Azt a választ kantáik, hogy azt a politikai meggyőződéit, amely a demokratikus és liberális felfogások felé hajlik, soha sem fogják jóváhagyni. Tessék visszatérni azokhoz a politikai allűrökhöz, amelyek tetszetősök bent a központi igazgatásban. A mai napig nincs elnöke ennek a csoportnak a^éri mert az elnök azt mondotta: nem politizál ok itt benn. Most pedig a központi igazgatás kényszeríteni akarja őket arra, —- 1400 tagja van ennek a csoportnak — hogy olyan felfo-