Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

Az országgyűlés képviselőházának khO. giára is kellene gondolni, nemcsak arra a ma­teriális energiára, amely hasznothajtó, hanem arra is, amely a nemzet erőfenntartását jelenti. Mert a rokkantság nem olyan kérdés, amelyet csupán a pénzügyi vonatkozások területén kel­lene megoldani. Ha jelen volna a honvédelmi miniszter úr, figyelmébe ajánlanám, hogy ia világon mindenütt külön jelvénnyel ruházzák fel a hadirokkantakat. (Fábián Béla: Nálunk a frontharcosokat is fel akarják oszlatni!) Ha az utcán megy a hadirokkant, mindenki köte­les tisztelegni előtte, és ha például Párizsban villamosra száll a hadirokkantjelvénnyel ellá­tott, akkor a püspök is feláll és átadja a helyét neki. (Egy hang a középen: Mi is felállunk!) Ott kötelező a rokkant jelvény előtti tisztelgés, nálunk ellenben a rokkantjelvény, vagy a rok­kantállományba tartozó egyén előtt a minisz­teri tekintet nem figyelmet mutat, hanem, mint hallottuk, elfordulási mozdulatban van része. T. Képviselőház! Ez a felfogás nagyon jel­legzetes. Azok, akik a nemzeti eszmét állandóan hangoztatják és oly nagyra vannak azzal, hogy a hősök iránti tiszteletet mikép gyakorolják, amiből Ízelítő volt itt a Vitézi Szék felett tar­tott vita, engedjék meg, hogy figyelmüket rá­irányítsam arra, hogy a rokkantkérdés a nem­zeti megbecsülés kérdése, és a rokkantkérdés megoldása nem csupán az anyagi kérdések rendezésében áll, hanem áll abban a nagy meg­becsülésben is, amellyel mindenki iránt tarto­zunk, aki az államot a háborúban vérrel és anyagiakkal megsegítette. Egészen hasonló ez a dolog a hadikölcsönösök dolgához. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalodalon.) Aki itt áldozatot hozott a háborúban, aki odaadta mindenét, le­tette a haza oltárára, az ma koldus lehet. Azt mondják itt állandóan, hogy nem lehet ren­dezni a dolgukat, mert az állam pénzügyi egyensúlya felborul. Nem olyan alapokon áll az, — mint láthattuk — hogy 20 millió pengő miatt felborulna. Hiszen 20 millió pengőt ju­talmakra, dugott segélyekre könnyűszerrel szétosztanak ebben az országban. (Mozgás jobb­oldalon.) A hadirokkant életének fenntartásáról való gondoskodás nem pénzügyi tranzakció kérdése. Ne tessék addig semmiféle luxuscélra egy fillért sem kiadni, amíg itt kolduló hadi­rokkantak és hadiözvegyek vannak. (Ügy van! a szélsőbalodalon.) Ne méltóztassanak dicse­kedni azzal, hogy itt építettek, ott építettek, Lillafüred, freskók s minden egyebek. (Fábián Béla: Tizennyolcemeletes palota! Felhőkar­coló!) Ezt nem szabad tenni, mert az ember er­kölcsi énje lázad fel, ha ilyesmit hall és lát. Néhány számadatra mutatok rá, mélyen t. Képviselőház. Magyarországon a hadigondozot­tak összes létszáma hivatalos kimutatás szerint 311.403. Ezek közül 55.792 hadiözvegy és 29.490 szülőtlen hadiárva. Engedelmet kérek, ha csak a hadiözvegyekre, a 100%-os hadirokkantakra és a szülőnélküli hadiárvákra gondolok, az eze­ken való segítés^ olyan nagy probléma? Itt kel­lene ülnie az egész kormánynak, hallgatnia kel­lene ezeket a dolgokat és lehajtott fővel, meg­adással fogadnia azt, hogy Magyarország eny­nyire hálátlan és közömbös azokkal szemben ... Elnök: A képviselő urat ezért a kijelen­tésért, amely a nemzeti kegyeletet sérti, rendre­utasítom. (Fábián Béla: Egy pengőt adnak ne­kik egy hónapra!) Csendet kérek! Gál Jenő: Én ezt csak a kormány tagjaira vonatkoztatom, akik felelősek ezért, nem a nemzetre mondtam. A nemzet hálás, s éppen a nemzeti érzület emeli fel ezzel a kormányzati rendszerrel szemben ezt az eljárást és ítéli el, ülése, 1930. november 26-án, szerdán. 71 hogy üres padok, üres miniszteri székek előtt Ikell egy ilyen egyetemes kérdést tárgyalni. (Kálmán István: Ezt igen sokszor (hallottuk már!) De nézzük csak, i Képviselőház* hogyan is állunk ezekkel a számadatokkal. Fábián Béla t. képviselőtársam már felsorolta Budapest népe előtt ezeket a számadatokat, de tengernyi adat van még, amelyek azt mutatják, milyen koldussorsra juttatják ennek a 350.000 tagból álló társadalmi rétegnek tagjait A hivatalos kimutatás azt mondja^ hogy egy hadiözvegy gyermekének nevelési járuléka egy hónapra 75 fillér. (Fábián Béla: Naponként 2 és V* fillér. — Kálmán István: Fábián r Béla mint professzor! Minek mimikázik? — Fábián Béla: Sajnos, az egész ország professzor a kor­mánnyal szemben!) Egy 50%-os rokkant tiszt gyermeke számára a nevelési járulék 1 pengő egy hónapra. (Fábián Béla: Egy zsemle egy napra!) A legénységi állományba tartozó 50%-os rokkant 50 fillér nevelési járulékot kap egy-egy gyermeke után. (Fábián Béla: Egy hónapra!) Hivatalos kimutatásból olvasom eze­ket az adatokat. Egy 100%-os tiszti rokkantnak, akinek te­hát semmiféle jövedelme nincs és módija sincs, hogy keressen, mert teljesen megrokkant, egy hónapra 240 pengő jut! De aki már csak 75%-os rokkant, annak nem 25%-ot vonnak le ebbőlaz összegből, hanem annak már csak 64 pengő jut, 64 pengő annak, aiki munkaképességének 75%-át elveszítette! (Fábián Béla: És aki 1 100%-os rokkant? Az, akinek sem keze, sem lába, sem szemevilága nincs meg, csak feje és törzse ma­radt meg!) Ezek nagyon szomorú viszonyok, és ha egy kis történelmi visszapillantást vetünk a magyar hadigondozásra, akkor itt nagyon épületes dolgokra lehet rámutatni. Itt van egy adat. Volt itt egy Hadröa. nevű vállalkozás, intézmény vagy nem tudom, mi­csoda — ez volt a rövidített neve — s ez vette kezébe legelőször a hadigondozást. A Pénzinté­zeti Központ útján kiutaltak oda 500 millió ko­ronát, hogy ez mind a rokkantaknak jusson, de máig sincs elszámolva ez az összeg. Ez el­veszett (Zaj.) Ott a Hadröa-nál különféle válj lalkozások voltak és ezekben az üzleti szellemű vállalkozás okban a pénz elveszett. Fizetéseket húztak egyes emberek, azután üzleteztek és ; a rokkantak nem kaptak belőle semmit. (Fábián Béla: Nálunk még a rokkantakból is az egész­ségesek élnek!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe! Gál Jenő: Széltében taglalták ezeket, és az összes lapok írtak erről. Épületes dolog például az, hogy a bőkezű­ség hogyan mutatkozik meg Magyarországon mindig valamely vállalkozás kíséretében. Ha azt olvassuk, hogy: jótékonysági akció, — ott mindig gyanús szemmel kell nézni, hogy nincs-e mögötte valami más. Azt mondom például, itt van 11 mozgófénykép'színház igaz­gatása, jogok adományozása, amelynek élén áll Körmendy-Ekes Lajos főispán, mint élve­zője ezeknek a jogoknak. Például a Tivoli mozi ennek a főispán úrnak a tulajdona, (Zaj a jobboldalon.) illetőleg jogosítványa. Itt van Budapesten a Nagymező-utcában. De még ezen­kívül tíz ilyen van. Engedelmet kérek, ennek az a rendeltetése, azon a címen kapták, hogy a rokkantak lesznek ebből ellátva és ^megsegítve. (Fábián Béla: Azért kommunizálták_ el!) Most kérdezem a mélyen t. népjóléti mi­niszter urat, ha egy kicsit oda méltóztatik

Next

/
Thumbnails
Contents