Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

Az országgyűlés képviselőházának HO. lapot. A lappéldányt a lap terjesztésével egy­idejűen be kell terjeszteni, de aki ennél többet követel, az törvénytelenséget követ el és ha hatósági embert küld a Népszava adminisztrá­ciójának nyakára már este 10 órakor a más­nap megjelenő Népszaváért, akkor az törvény­telen és^ erőszakos zaklatásra használja fel a rendőrséget, a hatóságot, amit megengedni semmiképpen sem szabad. Mondhatom azt, hogyha ez mégis megtör­tént, ez talán azt jelenti, hogy új kurzns, új szellem jelent meg a sajtóügyészség irányítá­sában. (Farkas István: Külön utasítást kap­tak!) Hiszen azelőtt is megtörtént, nem újság at Ház előtt a Népszava elkobzása, a Nép­szava elleni sajtóperek indítása, (Farkas Ist­ván: Erdemeket csak így lehet szerezni, a stréber ezen csúszik fel!) de innen indul ki az én feltevésem, hogy új szellem, új seprő, hogy ne mondjam: aoélseprő jelent meg a sajtó­ügyészség irányításában. (Zsitvay Tibor igaz­ságügyminiszter: Ugyan kérem!) Miskolczy Ágoston urat kinevezték főügyészhelyettessé és mint ilyet direkt beosztották a miniszter­elnökségre, hogy onnan figyelje és kezelje a sajtót. Hát, Miskolczy Ágoston úr, az új sajtó­csendbiztos, a kormány szempontjából jól dol­gozik, nekünk azonban tiltakoznunk kell az ellen, hogy túlbuzgó és elfogult sajtózsandá­rok uralkodjanak a magyar sajtó felett. Mi azt nem tartjuk megengedhetőnek semmikép­pen, hogy itt statáriális eljárást indítsanak lapok ellen, hogy rendőrökkel zaklassák őket, hogy olyan végeredményben nevetséges eljárá­sokkal zaklassák őket, amelyekre semmi alap nincs, amelyekre maga a Népszava eddig még semmi okot nem nyújtott. T. Ház! Ügy látszik, ez az új szellem nyi­latkozik meg a Népszava egy másik cikkének elkobzásában is, amely cikk a csütörtöki szám­ban jelent meg. Kénytelen vagyok erről is be­szélni. Ebben az elkobzott cikkben — itt van, méltóztassanak elolvasni, egy napirendi vitá­ban már szólottam is róla — semmi más nem foglaltatik, mint utalás a detronizációs tör­vényre, utalás arra, hogy Magyarországon a Habsburgok trónfoglalasáról szó sem lehet. (Farkas István: Nem szabad a törvényt idézni?) Ha tehát a Habsburgok trónfoglalása érdekében agitáció történik, az törvényellenes agitáció, sőt izgatás egy élő törvény, a detro­nizációs törvény ellen. A cikket^ — mint mon­dom — elkobozták és ami a legérdekesebb, az­zal az indokkal, hogy a királyság intézménye ellen izgatott. Ez azután igazán lehetetlen helyzet és képtelenség, igen t. miniszter úr, már azért is, mert ezzel szemben azt látják, hogy a másik oldalon, a legitimisták oldalán korlátlan szabadsággal folyhat az a bizonyos legitimista agitáció, amely 'egy Habsburg fő­herceget máris Magyarország örökös királyá­nak titulál, amely egyéb vonatkozásban is űzi itt a törvényellenes progadandát; amoda át a törvényellenes propaganda korlátlanul foly­hatik, itt a mi oldalunkon egy cikk, amely rá­mutat arra, hogy ez Magyarországon nem le­hetséges, mert törvényellenes, az ügyészség el­járását hívja ki és elkobzásra ítéltetik. Itt van a kezemben a prononszírozott legi­timista újságnak tegnapi száma. Távol áll tőlem minden besúgási szándék, minden denun­ciálás, ez egészen természetes, de rá akarok mutatni arra, hogy igenis «örökös király» cím alatt kritizálja az ügyészségnek azt a ható­sági eljárását, hogy a «II. Ottó, Magyarország örökös királya 1912—30.» körirattal ellátott ér­meket elkoboztatta, illetőleg lefoglaltatta. Ez a ülése, 1930. november 26-án, szerdán. 67 cikk szembeszegül a hatósági eljárással és meg­állapítja, hogy mindezek ellenére igenis, Habs­burg Ottó Magyarország örökös királya. Szó szerint mondja (olvassa): «Tudomásul kell vennie az ügyészségnek és a bíróságnak, de tudomásul kell vennie az ügyészség és a bíró­ság mögött és fölött álló tényezőknek is, hogy a magyar jogfolytonosság tábora nem fog tá­gítani az «örökös király» elnevezéstől, mert... stb., stb... sem szóban, sem írásban nem tagad­hatja meg lalkotmányos érzületét és politikai meggyőződését.» (Farkas István: Rendben van, csak másnak is meg kell engedni a vélemény­nyilvánítást!) T. Ház! Teljes szabadsággal folyik azon az oldalon a legitimista agitáció, ezzel szemben ezen az oldalon még az sem történhetik meg» hogy erre az ártalmas és törvényellenes agitá­cióra rámutathassunk. Ügy látom, beszédidőm lejárt, öt percnyi meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­táshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzá­járul. Várnai Dániel: T. Ház! Rámutattam erre a cikkre, amely minden véleménnyel, minden el­járással szemben megmaradt a mellett, hogy Habsburg Ottó Magyarország örökös királya. Folyik másképpen is ez a legitimista agi­táció. Utalhatnék t. képviselőtársunknak, Zichy Jánosnak székesfehérvári beszédére, amelynek egyik mondata úgy hangzik, hogy (olvassa): «Az uralkodó helytartója olyan ideiglenes ál­lamfő, aki várja a pillanatot, amikor átadhatja az ideiglenesen átvett hatalmat a törvényes ki­rálynak.» (Farkas István: Ez a közjogi zűr­zavar!) Én nem akarok beleszólni, hogy ez a közjogi disztinkció helyes-e, vagy nem. Az én véleményem szerint az ideiglenes államfő nem tekinthető senki helytartójának, (Farkas Ist­ván: Ügy van! Ügy van!) legkevésbbé pedig egy állítólagos törvényes uralkodó helytartójá­nak, mert törvényes uralkodót Magyarország nem ismer, ilyen de facto nincs és mégis az ilyen. hangulatkeltés az országban szabadon folyhat. Ezzel szemben itt áll a baloldal, mond­juk a szélsőbaloldal, amelyet sajtóperekkel és elkobzásokkal üldöznek még azért az állásfog­lalásáért is, amelyben semmi más nincs, mint hogy rámutat a detronizációs törvényre, rá­mutat arra, hogy e törvény alapján pedig Ma­gyarországon a Habsburg-család trón foglalá­sáról szó sem lehet Miért tehát ez a kétféle elbánás? Miért szabad a törvény ellen való izgatás és miért nem szabad a törvényes agitáció? Ezt kérde­zem én az igen t. igazságügyminiszter úrtól. Kérdezem azt, hajlandó-e véget vetni annak a minősíthetetlen zaklatásnak és üldözésnek, amelynek a Népszava ki van téve? S kérdezem azt is, — és itt hivatalos deklarációt várok a kormánytól — mondja meg, hogy a Habsburg­ház trónfoglalása elleni agitáció není minősít­hető a királyság intézménye elleni támadásnak s mint ilyen tehát, a hatóságok részéről nem is üldözhető. Ezt nekünk tisztáznunk kell, t. mi­niszter úr. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügy miniszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! A magam részéről abban a helyzetben vagyok, hogy igen röviden és egyszerűen válaszolhatok igen t. képviselőtársamnak. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Amennyiben az Ő előadásából az az állítás hangzott felém, hogy az igazságügyminiszter 9'

Next

/
Thumbnails
Contents