Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-440
Az országgyűlés képviselőházának HO. lapot. A lappéldányt a lap terjesztésével egyidejűen be kell terjeszteni, de aki ennél többet követel, az törvénytelenséget követ el és ha hatósági embert küld a Népszava adminisztrációjának nyakára már este 10 órakor a másnap megjelenő Népszaváért, akkor az törvénytelen és^ erőszakos zaklatásra használja fel a rendőrséget, a hatóságot, amit megengedni semmiképpen sem szabad. Mondhatom azt, hogyha ez mégis megtörtént, ez talán azt jelenti, hogy új kurzns, új szellem jelent meg a sajtóügyészség irányításában. (Farkas István: Külön utasítást kaptak!) Hiszen azelőtt is megtörtént, nem újság at Ház előtt a Népszava elkobzása, a Népszava elleni sajtóperek indítása, (Farkas István: Erdemeket csak így lehet szerezni, a stréber ezen csúszik fel!) de innen indul ki az én feltevésem, hogy új szellem, új seprő, hogy ne mondjam: aoélseprő jelent meg a sajtóügyészség irányításában. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ugyan kérem!) Miskolczy Ágoston urat kinevezték főügyészhelyettessé és mint ilyet direkt beosztották a miniszterelnökségre, hogy onnan figyelje és kezelje a sajtót. Hát, Miskolczy Ágoston úr, az új sajtócsendbiztos, a kormány szempontjából jól dolgozik, nekünk azonban tiltakoznunk kell az ellen, hogy túlbuzgó és elfogult sajtózsandárok uralkodjanak a magyar sajtó felett. Mi azt nem tartjuk megengedhetőnek semmiképpen, hogy itt statáriális eljárást indítsanak lapok ellen, hogy rendőrökkel zaklassák őket, hogy olyan végeredményben nevetséges eljárásokkal zaklassák őket, amelyekre semmi alap nincs, amelyekre maga a Népszava eddig még semmi okot nem nyújtott. T. Ház! Ügy látszik, ez az új szellem nyilatkozik meg a Népszava egy másik cikkének elkobzásában is, amely cikk a csütörtöki számban jelent meg. Kénytelen vagyok erről is beszélni. Ebben az elkobzott cikkben — itt van, méltóztassanak elolvasni, egy napirendi vitában már szólottam is róla — semmi más nem foglaltatik, mint utalás a detronizációs törvényre, utalás arra, hogy Magyarországon a Habsburgok trónfoglalasáról szó sem lehet. (Farkas István: Nem szabad a törvényt idézni?) Ha tehát a Habsburgok trónfoglalása érdekében agitáció történik, az törvényellenes agitáció, sőt izgatás egy élő törvény, a detronizációs törvény ellen. A cikket^ — mint mondom — elkobozták és ami a legérdekesebb, azzal az indokkal, hogy a királyság intézménye ellen izgatott. Ez azután igazán lehetetlen helyzet és képtelenség, igen t. miniszter úr, már azért is, mert ezzel szemben azt látják, hogy a másik oldalon, a legitimisták oldalán korlátlan szabadsággal folyhat az a bizonyos legitimista agitáció, amely 'egy Habsburg főherceget máris Magyarország örökös királyának titulál, amely egyéb vonatkozásban is űzi itt a törvényellenes progadandát; amoda át a törvényellenes propaganda korlátlanul folyhatik, itt a mi oldalunkon egy cikk, amely rámutat arra, hogy ez Magyarországon nem lehetséges, mert törvényellenes, az ügyészség eljárását hívja ki és elkobzásra ítéltetik. Itt van a kezemben a prononszírozott legitimista újságnak tegnapi száma. Távol áll tőlem minden besúgási szándék, minden denunciálás, ez egészen természetes, de rá akarok mutatni arra, hogy igenis «örökös király» cím alatt kritizálja az ügyészségnek azt a hatósági eljárását, hogy a «II. Ottó, Magyarország örökös királya 1912—30.» körirattal ellátott érmeket elkoboztatta, illetőleg lefoglaltatta. Ez a ülése, 1930. november 26-án, szerdán. 67 cikk szembeszegül a hatósági eljárással és megállapítja, hogy mindezek ellenére igenis, Habsburg Ottó Magyarország örökös királya. Szó szerint mondja (olvassa): «Tudomásul kell vennie az ügyészségnek és a bíróságnak, de tudomásul kell vennie az ügyészség és a bíróság mögött és fölött álló tényezőknek is, hogy a magyar jogfolytonosság tábora nem fog tágítani az «örökös király» elnevezéstől, mert... stb., stb... sem szóban, sem írásban nem tagadhatja meg lalkotmányos érzületét és politikai meggyőződését.» (Farkas István: Rendben van, csak másnak is meg kell engedni a véleménynyilvánítást!) T. Ház! Teljes szabadsággal folyik azon az oldalon a legitimista agitáció, ezzel szemben ezen az oldalon még az sem történhetik meg» hogy erre az ártalmas és törvényellenes agitációra rámutathassunk. Ügy látom, beszédidőm lejárt, öt percnyi meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárul. Várnai Dániel: T. Ház! Rámutattam erre a cikkre, amely minden véleménnyel, minden eljárással szemben megmaradt a mellett, hogy Habsburg Ottó Magyarország örökös királya. Folyik másképpen is ez a legitimista agitáció. Utalhatnék t. képviselőtársunknak, Zichy Jánosnak székesfehérvári beszédére, amelynek egyik mondata úgy hangzik, hogy (olvassa): «Az uralkodó helytartója olyan ideiglenes államfő, aki várja a pillanatot, amikor átadhatja az ideiglenesen átvett hatalmat a törvényes királynak.» (Farkas István: Ez a közjogi zűrzavar!) Én nem akarok beleszólni, hogy ez a közjogi disztinkció helyes-e, vagy nem. Az én véleményem szerint az ideiglenes államfő nem tekinthető senki helytartójának, (Farkas István: Ügy van! Ügy van!) legkevésbbé pedig egy állítólagos törvényes uralkodó helytartójának, mert törvényes uralkodót Magyarország nem ismer, ilyen de facto nincs és mégis az ilyen. hangulatkeltés az országban szabadon folyhat. Ezzel szemben itt áll a baloldal, mondjuk a szélsőbaloldal, amelyet sajtóperekkel és elkobzásokkal üldöznek még azért az állásfoglalásáért is, amelyben semmi más nincs, mint hogy rámutat a detronizációs törvényre, rámutat arra, hogy e törvény alapján pedig Magyarországon a Habsburg-család trón foglalásáról szó sem lehet Miért tehát ez a kétféle elbánás? Miért szabad a törvény ellen való izgatás és miért nem szabad a törvényes agitáció? Ezt kérdezem én az igen t. igazságügyminiszter úrtól. Kérdezem azt, hajlandó-e véget vetni annak a minősíthetetlen zaklatásnak és üldözésnek, amelynek a Népszava ki van téve? S kérdezem azt is, — és itt hivatalos deklarációt várok a kormánytól — mondja meg, hogy a Habsburgház trónfoglalása elleni agitáció není minősíthető a királyság intézménye elleni támadásnak s mint ilyen tehát, a hatóságok részéről nem is üldözhető. Ezt nekünk tisztáznunk kell, t. miniszter úr. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügy miniszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! A magam részéről abban a helyzetben vagyok, hogy igen röviden és egyszerűen válaszolhatok igen t. képviselőtársamnak. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Amennyiben az Ő előadásából az az állítás hangzott felém, hogy az igazságügyminiszter 9'
