Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

66 Az országgyűlés képviselőházának M sának megjavításáért folyó küzdelmünk mindaddig, amíg ez a rendszer itt van, de mégis kötelességünknek tartjuk időről-időre felújítani azokat a kérdéseket, amelyeket ebben az ügyben a mindenkori népjóléti miniszterhez intézünk és amelyekre kielégítő választ eddig hiába vártunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti és munkaügvi miniszter úr kíván nyilatkozni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Miután hasonló tárgyú interpellációra van még kilátás, méltóztassanak megengedni, hogy a két interpellációra együttesen adjam meg válaszomat. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárult. Következik Várnai Dániel képviselő úr interpelláció ja az igazságügyminiszterhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Pakots József jegyző (olvassa): «Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a miniszter úr annak az üldözés jellegét öltött zaklatásnak véget vetni, amelyet az alája rendelt igazságügyi szervezetek — rendőri asszisztencia igénybevételével — a szociáldemokratapárt hivatalos orgánuma, a Népszava ellen az utóbbi betekben is alkalmazásba vettek. 2. Hajlandó-e a miniszter úr hivatalos nyilatkozatban deklarálni, hogy a Habsburg-ház trónfoglalása ellen szegeződő állásfoglalás, szóbeli vagy sajtóbeli felszólalás nem minősíthető a királyság intézménye elleni agitációnak s mint ilyen tehát nem is üldözhető?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Várnai Dániel: T. Ház! Ugyanezen a napon az interpellációk során egyik képviselőtársunk részéről a Népszava előfizetőinek csendőri üldözése tétetett szóvá. Sajnálattal nélkülöztük a belügyminiszter úrnak az interpellációra adandó válaszát, mert azt biszem, ezek az ügyek azok, amelyek a kormány részéről is fokozott figyelmet érdemelnek. Figyelmet érdemel az is, amit én kívánok szóvátenni. En most röviden azt az üldözést teszem szóvá, amelyet a kormány igazságügyi és rendészeti szervei az utóbbi időben ismét alkalmazásba vettek nem a Népszava előfizetői ellen itt Budapesten, hanem maga a Népszava ellen. A múlt héten a Népszavának két számát is elkobozták, az ügyészség utasítására a vizsgálóbíró lefoglaltatta s egyidejűleg sajtóperi eljárás indult. Mi már tudjuk azt, — és ebben a tekintetben csak nyilt szóval akarunk élni, őszintén akarjuk feltárni a helyzetet — hogy a Népszava elkobzása, cikkeinek inkriminálása és ellenük sajtóperek indítása rendszerint akkor történik, ha a kormánynak kellemetlen (Farkas István: Politika!) egy igazság, vagy az igazság kimondása és terjesztése (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és amikor a kormány úgy érzi, úgy mérlegeli^ hogy az igazság kimondása valamelyes akcióját veszélyeztetné, vagy hátráltatná, vagy annak sikerét nem biztosítaná az elgondolt mértékben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalón.) Nem akarom azt mondani, hogy megszoktuk már ezt, mert nem akarjuk megszokni, nem akarjuk eltűrni és minden erőnkkel tiltakoznunk kell ez ellen itt és mindenütt másutt, ahol erre alkalmunk nyílik, hogy a kormány a neki nem tetsző isajtóbírálatot erőszakos, meg nem indokolt eszközökkel igyekezzék elnyomni és magának ilyen . ülése, 1930. november 26-án, szerdán. erőszakos eszközök igénybevételével igyekszik kényelmes batalmi állapotot teremteni. Különösen a Népszava múlt vasárnapi számának elkobzását akarom itt szóvá tenni, enr.ek az elkobzásnak különösen a kísérő jelen? ségeit, (Farkas István: Előre elhatározott szándékból történt! Külön utasításra! Ezt én nagyon jól tudom!) mert ahhoz hasonló, mint ami ott történt, tapasztalataink szerint még nem. történt meg. (Rothenstein Mór: A múlt vasárnapi számot már szombaton elkobozták! — Zaj a szélsőbaloldalón.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mégis megjelent!) Várnai Dániel: A múlt vasárnapi szám megjelenését megelőző estén, szombat este 10 óraikor a Népszava kiadóhivatalának igazgatójánál megjelent egy államrendőrségi detektív — hangsúlyozom: este 10 órakor — és hivatkozván arra, hogy az ügyészség kérésére a főkapitányság küldte ki, azt a követelését terjesztette elő a főkapitányság és az ügyészség megbízásából, hogy adják neki oda szombat este 10 órakor azt a Népszava példányt, amelyet akkor még írtaik, még szerkesztettek és amelynek kinyomatása, amint az minden más lapnál is történik, csak hajnali fél 5—5 óraikor veszi kezdetét. Megmagyarázták az illető detektívnék, hogy ez lehetetlen, mert azt, ami nincs nem lehet odaadni még a hatalmas államrendőrségnek és a még hatalmasabb ügyészségnek sem. Megmagyarázták neki, hogy írják, szerkesztik még a Népszavát, és erre a detektív telefonon összeköttetést szerzett az ügyészséggel és attól azt az utasítást kapta, hogy tartson ott a Népszava körül, a Népszava kapualjában, vagy a Népszava helyiségeiben egy permanens bakteri szolgálatot és abban a pillanatban, amint a Népszava példányát megkaphatja, juttassa el azt az illetékes helyre. T. Képviselőház! Azt mondom, hogy a Népszava sok mindent megért már, különösen az elmúlt 10 esztendőben, (Br. Podmaniczky Endre: A vörös uralomban!) de ezt az eljárást, amelynek párja az előzetes cenzúra idején sem volt, egészen újnak kell tekinteni. Véleményem szerint a hatalmi erőszakosság egyesült ebben az intézkedésben egy olyan piramidális tájékozatlansággal, vagy mondhatnám egészen nyugodtan úgy is, hogy egy olyan piramidálisan ostoba tájékozatlansággal, amely feltételezhette azt... Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Rothenstein Mór: Azt csak nem mondhatja, hogy okos! — Derültség!) Várnai Dániel: ... hogy a hajnali órákban kinyomatásra kerülő Népszavából már este 10 órakor lehet egy példányt az ügyészség számára megszerezni. De hozzá kell fűznöm, hogy erre nem is volt szükség, a Népszava maga még nem is adott okot arra a zaklatásra, (Br. Podmaniczky Endre: Szegény ártatlan!) hogy már este 10 órakor nyakára küldjék a rendőrséget, a Népszava adminisztrációja eddig még minden egyes esetben eleget tett, sajnos, még mindig meglévő szabályoknak és a terjesztéssel egyidejűleg pontosan beterjesztette az ügyészségre az ügyészségi köteles példányt. r Ennél többre egyetlenegy lap adminisztrációja sem kötelezhető, de nem kötelezhető a Népszava sem, amellyel szemben — enyhén szólva — nagyon elfogultan viselkednek az igazságügyminiszter úr alárendelt szervei. Mondom, ennél többre nem lehet kötelezni egy