Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

64 Az országgyűlés képviselőházának Uh része, van a kérdésnek, az egyik részét mi is tudomásul vesszük. Tessék két részletben feltenni a kérdést!) Kérdem, tehát méltóztatnak-e a választ tudomásul venni? {Igent Nem! — Gaal Gaston: Akkor .az első részt sem vehetjük tudomásul!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. (Gaal Gaston; Nem sokáig lesz többség!) Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): »Interpelláció a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a miniszter úr a hadirokkantak, özvegyek és árvák segélyét megfelelően felemelni, tekintettel arra a nagyfokú nyomorra és nélkülözésre, amelyben a hadirokkantak és hozzátartozóik élnek? 2. Hajlandó-e á miniszter úr új felülvizsgálatot elrendelni, miután az eddig végrehajtott felülvizsgálatok a rokkantsági százalékot a legtöbb esetben indokolatlanul leszállították? Az igazságtalanságok elkerülésére hajlandó-e a miniszter úr az elrendelendő felülvizsgálatnál a jogorvoslat lehetőségét biztosítani? 3. Hajlandó-e a miniszter úr végül a kormány többszörös Ígéretének megfelelően az egész rokkantkérdés végleges rendezését félj ölelő törvényjavaslatot sürgősen a Ház elé terjeszteni?« Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A népjóléti tárca vezetésében beállott személyi változást pártom azonnal fel akarta használni arra, hogy kérdést intézzen az új népjóléti miniszter úrhoz a hadigondozottak kérdésében követendő magatartására nézve. Mivel azonban akkor tudomásukra jutott, hogy egyrészt a miniszter úr saját pártja részéről napirend előtti felszólalásában, másrészt^ a kormánypárt részéről interpellációban szándékoznak ezt &

r kérdést bolygatni, az én pártom arra az álláspontra helyezkedett, hogy bevárjuk ezeknek a felszólalásoknak eredményét és megvárjuk," hogy ezt a két felszólalást követi-e a valamiféle intézkedés, vagy megnyugtató nyilatkozat. Nekünk nincs és nem is lehet szándékunkban a hadigondozottak nyomorúságából pártkérdést sajátítani ki, a várakozó álláspont tehát annaik szólt, hogy a miniszter úrhoz mindenképpen közelebb álló felszólalók előterjesztései bizonyára nem kerülnek a presztízs okokból eltemetett ellenzéki kívánságok sorába. Az interpellációs jog tulajdonképpen egy ellenzéki lehetőség, hiszen a_kormánypárt és a kormányt támogató párt tagjai részére közvetlenebb utak is állanak rendelkezésre bizonyos kérdések sürgetésére. (Jánossy Gábor: Minden, képviselőnek joga van ahhoz! — Farkas István: Jó, jó, nem vonta kétségbe senki! — Zaj) Megvan a jogunk természetesen és ugyanez a jog megvan a kormányzó párt és a kormányt támogató pártok részére is, ők azonban ezt csak feleslegesen veszik igénybe, mert ők közvetlenül is fordulhatnak saját miniszterükhöz, akivel egyszerűbben intézhetik el a kérdést, mint itt a Ház plénuma előft. (Bárdos Ferenc: Csak megrendelt interpelláció van!) De miután ez a napirendi felszólalás és ez az interpelláció elhangzott, annál inkább hihettük azt, hogyha a hadigondozottak kérdését ebben a 9. ülése, 1930. november 26-án, szerdán. formában tárgyalják, akkor az csak egy nagyobbszabású akciónak bevezetése lehet, amit azután ilyen módon alkarnak a nyilvánossággal közölni, a nyilvánosság számára előkészíteni. De tévedtünk, mert sem az erre a két felszólalásra adott válasz, sem az azóta eltelt napok nem mutatták semmi jelét annak, hogy a hadigondozottakat akár megfelelő módon segélyezéshez, akár megfelelő módon munkához juttatták volna. És itt különös súlyt kell helyeznem a «megfelelő» szóra. Nem tartjuk megfelelő munkaalkalomnak azt, ami például a .legutóbb is a belügyminiszter úrnak 249.264. számú körrendelete alapján a nagyértékű moziengedélyek tulaj atomosainál való elhelyezkedésre vonatkozik, mert ezeknek a rokkantaknak ezek a moziengedélytulajdonosok felajánlottak havi 28 pengőt, aminek fele villamosra és kapupénzre ment el és így ez az egy akció is, amelyet kiemelek a többi közül, a «nesze semmi, fogdd meg jól» tréfájává zsugorodott össze. Nem tartom megfelelő ellátásnak azt, hogy a magyar állam hadigondozottjainak átlagos havi járuléka 10 pengő 30 fillér, míg a velük egyformán háborúvesztes és a gazdasági bajokkal velünk egyformán küzdő Németország• ban ez az összeg 114-66 és Ausztriában 113*91 pengő, nem is szólva a győztes és a jobb viszonyok között élő többi eoirópai államról és az Egyesült-Államokról. Itt van most előttünk újra a tél, a tizenkettedik órában vagyunk és a csökkent munkabírású rokkant, akinek tüdőbaja, szívbaja és idegbaja a ki állott izgalmak következtében csak súlyosbodott, a kezetlen-lábatlan rokkant, a gerinclövéses rokkant, akit a szörnyű kenyérharcban könnyen félrelöknek az éptestű munkakeresők, hiszen az állam is, a közület is, a magánvállalkozás is a munkanélküli tartalékseregből annak javát válogatja ki, (Zaj. — Elnök csenget.) nem tud elhelyezkedni, valamennyien reszketve gondolnak arra, hogy az állam adósságai a hadigondozottak felé ezen a télen megint apadni fognak, mert fokozott mértékben megindul a kihalás és a meghosszabbított rokkantadó hozama hamarosan elegendő lesz valamennyi rokkant ellátására. Es egyáltalán nem alkalmasak a hadigondozottak elkeseredésének mérséklésére azok az intézkedések, törvényalkotások, rendeletek, amelyek az új hadsereg létesítése felé egyengetik az utat, mint például a tegnapelőtt tárgyalt javaslat is, amely azoknak igért fűt-fát, akik még csak ezután fogják otthagyni életüket és testi épségüket. (Farkas István: 1914-ben ezeknek is Ígérték!) A hadigondozottak úgy látják, hogy ez az eljárás igen alkalmas arra, hogy meztelenül megmutassa nekik a militarizmus igazi arcát, amelynek csak egészséges emberre van étvágya, és amely a használhatatlannal csak annyiban törődik, amennyiben a használhatót nem akarja túlságosan elriasztani, amint ezt a nevezett javaslat tárgyalásánál Várnai képviselőtársam is megjegyezte. Mondhatnók azt, helyezkedhetnénk arra a könnyű álláspontra, hogy nem kívánunk tiltakozni ez ellen a kétféle, és embertelen eljárás ellen, ám mi antimilitaristák nem akarjuk eszméinket ilyen áron szolgálni, nem akarunk ilyen áron híveket toborozni magunknak, hanem az emberiesség és igazság nevében követeljük, hogy a hadigondozottak felé kevesebbet szavaljanak a háláról és a nemzeti becsületről, ellenben adjanak nekik nagyobb darab kenyeret és munkát. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A Hadigondozottak Szövetsége kidolgozott egy törvénytervezetet,