Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

Àz országgyűlés képviselőházának UùO. heto azonban az, hogy jóváhagyó határozatának indokául az szolgált, hogy a haszonbérlő évtizedekkel ezelőtt is haszonbérlettel foglalkozott, amennyiben a herceg Festetich-féle birtokból negyven éven át 1500 katasztrális holdat bérelt. Alsópáhok község lakói fellebbezéssel élteik az albizottság határozatával szemben és ezt a fellebbezést a gazdasági felügyelő útján kívánták benyújtani. A fellebbezők azt kérték, hogy az albizottság határozata semmisíttessék meg és e célra kikuldendő bizottság által meghatározott területen és helyen bocsáttassák Alsópáhok község lakóinak rendelkezésére megfelelő terület a földbirtokpolitikai célok kielégítésére és a nehéz kereseti viszonyok enyhítésére. A szerződés megkötésétől számított törvényes határidőn belül hozzám fellebbezés nem érkezett be, sem a gazdasági felügyelő, sem a tisztifőügyész közérdekű fellebbezéssel nem élt, a felek hozzám semmi beadványt nem intéztek, semmi érdeklődés nem történt, tehát a törvényes határidőn túl beadott fellebbezést már figyelembe nem vej hettem. így az albizottsági határozat jogerőssé vált és én az iratokat azzal küldtem le az albizottságnak, hogy a szerződést jóváhagyó záradékkal lássa el. Ami a vizsgálatot illeti, én a vizsgálatot megindítottam és nem láttam semmiféle rosszhiszeműséget az eljárásban. Itt egy sajnálatos tévedés forog fenn, a tény azonban az, hogy jóváhagyó záradékkal a szerződés el van látva. Befejezett tény előtt állok tehát és sajnálatomra földbirtokpolitikai szempontból nem áll módomban beavatkozni, megsemmisíteni a jóváhagyási záradékkal ellátott szerződést, és megbontani azt a szerződést, amelynek megbontásából végeláthatatlan polgári perek és nem tudom még mik származhatnának. Azt hiszem, t. Ház, hogy a t. interpelláló képviselő úrnak is egy célja van és pedig az, hogy Alsópáhok község lakosai kisbérletekhez jussanak. Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy Zala vármegye főispánjához megkeresést intéztem és felhívtam őt arra, hogy úgy a bérbeadó püspöki uradalomnál, mint a bérlőnél járjon el, hogy minden hivatalos és törvényes beavatkozás mellőzésével azon fontos érdekek mérlegelése mellett, amelyre a t. interpelláló képviselő úr rámutatott, törekedjenek megegyezni a felekkel, hogy a község lakosai részére megfelelő kis haszonbérletek bocsáttassanak rendelkezésre. (Elénk helyeslés.) Minden kilátás megvan arra nézve, hogy úgy a bérbeadó püspöki uradalom, mint a bérlő is meg fogják érteni ezt a fontos szociálpolitikai érdeket és az ottani földbirtokpolitikai szempontok kielégítése és a nehéz kereseti viszonyok enyhítése céljából a község lakóit megfelelő kisbériéihez fogják juttatni. (Helyeslés.) Azt hiszem, nem az a cél, hogy most bármely részről polgári pereket és nem tudom, mi mindent zúdítsanak mindkét fél nyakába, hanem csak az, hogyha ez a sajnálatos tévedés megtörtént, magánúton, a törvényes beavatkozás mellőzésével és a komplikációk kikapcsolásával törekedjünk a célt elérni, ami nem lehet más, mint az, hogy az a lakosság kisbérletekhez juthasson. Erre minden kilátás megvan a nélkül, hogy itt olyan intézkedéseket kellene tenni, amelyeknek esetleg egyéb súlyos konzekvenciái volnának. Ezeket voltam bátor a t. képviselő úr interpellációjára válaszolni és kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. {Gaal Gaston: Valakit csak terhel a felelősség!) Hem lehetett ülése, 1930. november 26-án, szerdán. 63 megállapítani semmi rosszhiszeműséget, (Gaal Gaston: Valahová csak eljutott az a fellebbezés.) T. képviselőtársam, a feleknek hozzám kellett volna azt beadniok. (Gaal Gaston: .Nem, hanem ahhoz a hatósághoz, amely az elsőfokú határozatot meghozta.) Méltóztassék utánanézni t. képviselőtársam, a földreform alaptörvény értelmében a feleknek hozzám kellett volna beadni kérvényüket. (Gaal Gaston: Miért van a gazdasági felügyelői) Én egyébként nyomban nagyon komolyan felhívtam az öszszes illetékes tényezőket és hatóságokat, hogy hasonló esetek elkerülése végett a hozzám címzett, de hozzájuk benyújtott fellebbezéseket haladéktalanul hozzám terjesszék fel, hogy a törvényes határidőn belül legyen alkalmam és módom arra, hogy a tisztifőügyészt vagy a gazdasági felügyelőt közérdekű hivatalos fellebbezésre utasíthassam. Itt, sajnos, tévedés fordult elő és nem tudom megállapítani, hogy valaki hivatalból felelősségre vonható volna. Ez olyan kérdés, amelyért felelősségre alig lehet vonni valakit. Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonyálasz joga megilleti. Keischl Richárd: T. Képviselőház! Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr válaszának első részét hálásan tudomásul veszem, mert ebből meggyőződtem arról, hogy az igen t. miniszter úr a község lakónak sorsát szivén viseli. En ugyan nem sok reményt fűzök a dologhoz, mert ismerem a helyi viszonyokat és valószínű, hogy az egyik felet sem lehet engedékenységre bírni. Az interpelláció másik részére adott választ, bármennyire is tisztelem a földmívelésügyi miniszter urat, tudomásul nem vehetem, már csak azért sem, mert benne van a földmívelésügyi miniszter úr által kiadott rendeletben a következő részlet (olvassa): «Egyben figyelmeztetem az albizottságot, hogy a jövőben a hasonló természetű kérvényeket hozzám soron kívül azonnal terjessze be.» Bocsánatot kérek, földmívelésügyi miniszter úr, annak a gazdasági felügyelőnek ez olyan kötelessége, mint amilyen kötelességem nekem mondjuk, ha a Házban egy interpellációt akarok előterjeszteni és nem vagyok itt, az elnök úrhoz kérvényt benyújtani, hogy interpellációmat máskor mondhassam el. Ha tehát egy képviselőnek vannak kötelességei, akkor a felügyelőnek is vannak; hiszen neki nincs más dolga, minthogy birtokpolitikai célokkal kapcsolatban rendelkezésre álljon. Annakidején az állások ötvenöttel való szaporításának költségeit csak azért szavaztuk meg földíbirtokpolitikai célokra, hogy a nép érdekeit szívükön viseljék. Most pedig egy ilyen felügyelő, nem állítom, hogy rosszhiszeműen, de mégis mulasztást követett el és ezért büntetést érdemel. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Folyik az eljárás!) Méltóztassék elképzelni 225 kisgazda helyzetét. Maga ez a tény megérdemli, hogy azt a felügyelőt rögtön elbocsássak állásából. Ez a kérdés annyira össze van nőve állásával, hogy egy ilyen ember egy pillanatig sem maradhatna meg helyén, hiszen különben újabb mulasztást követhet el. Itt 225 kisgazda érdekéről van szó. A földmívelésügyi miniszter úr válaszának második részét tehát a legnagyobb sajnálatomra nem vehetem tudomásul. Elnök: A miniszter úr nem kíván nyilatkozni. Kérdem' a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Gaal Gaston: Két