Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

6â Àz országgyűlés képviselőházának J^lfO. ülése, 1930. november 26-án, szerdán. interpellációra adott válaszát tudomásul' venni igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Reischl Richárd képviselő úr interpellációja a földimívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnalk arról, hogy a zalavármegyei Alsópáhok község határában fekvő és a veszprémi püspökség tulajdonát képező 1091 katasztrális holdnyi birtokára özvegy Kemény Andor né val kötött bérleti szerződésből kifolyólag a község igényjogosultjai állítólag késedelemmel beérkezett fellebbezésük elutasításával tönvényadta joguktól elestek? 2. Hajlandó-e a miniszter úr ez ügyben kiadott rendeletét revízió alá venni

1

?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reischl Richárd': T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ritkán szoktam a t. Ház elé jönni interpellációval, mert szívesebben elintézem azt az illető miniszter urakkal és néhány év óta már nem volt alkalmam ilyenmódon felszólalni. Az a dolog azonban, amiben fel akarok szólalni, nagyon is közérdekű dolog és rávilágít arra, hogy ma is vannak ebben az országban tisztviselők, akik nem teljesítik törvényben előírt kötelességüket. Interpellációmat azért hozom ide a Ház elé, hogy lássam a miniszter úr nyilatkozatából, vájjon hajlandó-e ú miniszter úr az ilyen tisztviselőt, aki megfeledkezik törvényben előírt kötelességéről, fegyelmi e\járás alá vonni. Zala vármegyében, Alsópáhok községben a veszprémi püspökség tulajdonát képező 1091 katasztrális hold birtokot bérbeadták. A bérleti szerződés, amint az a törvényben elő van írva, bemutatandó a vármegyei albizottságnak, amelynek jóváhagyásáról végeredményben a földmívelésügyi miniszter úr dönt, mégpedig tartozik éppen a gazdálkodás folytathatásának lehetősége miatt 30 napon belül dönteni. Nagyon helyes a törvénynek ez az intézkedése. mert lehetetlenné teszi, 'hogy bizonytalanságban éljen az a bérlő és bizonytalanságban éljen az a tulajdonos, mi történik az ő birtokával. Megtörtént itt az a sajnálatos eset, hogy bár ezt a szerződést öt nap múlva bemutatták a mezőgazdasági albizottságnak s az nyolc nap múlva a községhez leérkezett tudomásvétel végett, a jegyző idejében összehívta a községi képviselőtestületet és a képviselőtestület a leérkezés napjától számított 13 napon helül nyilatkozott arról, hogy a község igenis reflektál nem az egész bérletre, de a törvény szerint őt megillető 15%-nyi területre, amely ez esetben 167 katasztrális holdat tesz ki, a község mégis elüttetett a jogától. Méltóztassék elgondolni, milyen hordereje van ilyen dolognak olyan szegény községben, ahol 370 család kezében mindössze 1240 katasztrális hold van, tehát egy kisgazda családnak átlag három hold az összes termőterülete. 228 igénylő jelentkezett. A községi jegyzőt, aki ismerte a törvényt és jól tudta azt, hogy ilyen szerződések ellen a gazdasági felügyelő vagy pedig a vármegyei tisztiügyész hivatalból köteles fellebbezést bejelenteni, félrevezette a gazdasági felügyelő leirata, amelyben az állott, hogy e szerződés ellen a fellebbezést a földmívelésügyi miniszterhez címezve (hozzá küldjék meg. Miután ma a rendeleteknek egész tára van érvényben s az illető jegyző a felsőbb hatóságoktól kapta ezt a rendelkezést, természetes, hogy fellebbezését ezen az úton küldötte be. Megtörtént azonban az az eset, hogy annak ellenére, hogy a vármegyei tisztiügyész egy folyosón lakik a vármegyei gazdasági bizottság előadójával, a gazdasági felügyelővel, még a mai napig sem vett hivatalos tudomást erről a dologról, nem hogy fellebbezhetett volna. Mi törtérit most? A gazdasági albizottságnál— hogy kinek mulasztásából, nem tudom — 42 napig fektették el ezt a földmívelésügyi miniszterhez címzett fellebbezést. Miután pedig a földmívelésügyi miniszter úrhoz elkésve érkezett a fellebbezés, a törvény rideg paragrafusai szerint a földmívelésügyi miniszter úr akként határozott, hogy elutasította a községet ezzel a kívánsággal. Kérdezem a mélyen t. Háztól, azért hoztuk-e a földreformtörvényt, a földreformnovellát, hogy a kisgazdákon segítsünk, mikor egy alantas közeg ilyen mulasztása egy községet 12 esztendeig elüt attól, hogy az ottani kisgazdák egyenként legalább félhold földhöz jussanak, amivel megélhetésüket a mai nyomorult gazdasági viszonyok között megjavíthatták volna. Azért hozom ide a kérdést, mert a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr azt mondotta, hogy res judicata után ő ezt " tárgyalás -; alá nem veheti, mert a törvény világosan intézkedik, hogy 30 napon belül határozni kell. Ha tehát a közbenső tisztviselő ilyen mulasztást követ el, lehet-e azt kívánni, hogy 225 kisgazdacsalád e miatt jussától 12 esztendőre elüttessék? Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezt a dolgot szigorú vizsgálat tárgyává tenni. Ha itt jóhiszemű tévedés történt, amit nehezen tudok feltételezni, akkor ez a gazdasági felügyelő legalább is fegyelmit érdemel, ha pedig rosszhiszemű tévedés történt, akkor ez a gazdasági felügyelő nem érdemli meg, hogy a magyar állam kenyerét egye és azt a hivatalától meg kell fosztani. Éppen a mai korban — amikor az elégedetlenség amúgy is igen nagy a falun és mi annak éjjenére, hogy nem tartozunk a kormánypárthoz, becsületes szándékkal ositítjuk a népet és azt mondjuk neki, hogy jobb világ lesz., meghallgatják a ti könyörgő szavatokat és segíteni fognak rajtatok — fordul elő ilyen eset, amelytől a kisgazdák azt látják, hogy velük senkisem törődik, sőt törvényadta joguktól is megfosztják őket. Éppen azért azt az interpellációt terjesztem a földmívelésügyi miniszter úr elé, legyen szíves válaszolni, hajlandó-e ezt a dolgot revízió tárgyává tenni és a kisgazdákon segíteni? Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr ki ván válaszolni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! A veszprémi püspökség az Alsópáhok község határában fekvő 1091 katasztrális holdas birtokát október hó l-étől kezdŐdőleg 12 évre haszonbérbe adta özvegy Kemény Andorné született Szűcs Vilma sármelléki lakosnak. A szerződő felek ezt a haszonbérleti szerződést a földreform alaptörvény 49. §-a alapján a vármegyei közigazgatási bizottság gazdasági albizottságához be is mutatták s a vármegyei albizottság ebben a tárgyban olyan határozatot hozott, miszerint a megkötött szerződést jóváhagyólag tudomásul veszi. Az> albizottság jóváhagyó határozatát nem indokolta, erre különben törvény nem is kötelezi -—feltételez-