Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-440
Az országgyűlés képviselőházának UhO. szállítani az árszabást, ami megvédelmezné a fogyasztóközönség erdőkéit. Az. idő előrehaladottságára való tekintettel nem óhajtom tovább folytatni beszédemet, csupán egy kérdést emelek ki, a döntőbíróság kérdését. À javaslat arra az esetre, ha a fogyasztó és engedélyes között valami differencia támad az árszabás tekintetében, vagy más kérdésiben, döntőbíróságot állapít meg. A döntőbíróság összeállítása akként történik, hogy egy tagot delegál az engedményes, egyet a fogyasztóközület, további két tag a kereskedelemügyi minisztérium által kiküldött két szakértő mérnök, és az ötödik tag az erre a célra megalakított tanácsnak egyik bíró-tagja. A magam részéről ezt nem tartom megfelelő intézkedésnek, mert hiszen itt túlsúlyba kerül a kereskedelemügyi minisztérium befolyása. Már pedig akkor, amikor azt látom, hogy előttünk fekszik egy törvényjavaslat, amely túlnyomó nagy részében az engedélyesek érdekeit védi, nem tudok bizalommal lenni egy olyan intézkedés iránt, amelynél a fogyasztók képviseletével szemben ottan áll a kereskedelemügyi minisztérium két mérnökszakértője, s ott áll azonkívül az engedélyesek képviselete, így, annak dacára, hogy egy bíró elnököl ezeken az egyezkedő tárgyalásokon, nagyon félek attól, hogy minden ilyen alkalommal a fogyasztóközönség érdeke marad alul. (Propper Sándor: Az természetes!) Erre a feltevésemre nagyon érdekes támpontot nyújt az is, hogy a törvényjavaslat az engedélyesek érdekeit jóelőre még olyan értelemben is védelembe veszi, hogy titkosság áll fenn az engedélyesek üzemének megvizsgálásánál, aminek alapján az árak időről-időre megállapíthatók. Ha az árszabás megváltoztatását az anyagár- és munkabéralakulások a törvényjavaslat szerint is szükségessé teszik, akkor a törvényjavaslat értelmében azokkal a közületekkel szemben, amelyekkel az engedélyes szerződéses viszonyban áll, eltitkolják mindazt, amit a vizsgálat ilyen alkalommal megállapít. Csak a kereskedelemügyi minisztérium illetékes ügyosztályával közölhetők a vizsgálat adatai, úgyhogy a nagyközönség teljesen tájékozatlan marad ebben a kérdésben és nem tud megnyugodni a tekintetben, hogy miért kell neki magasabb árat fizetnie. T. Képviselőház! Ez is arra enged következtetni, hogy ennek a jiavaslatnak valami titkolt háttere van, s hogy mindenképpen és minden módon igyekszik a magánkapitalizmus kezére játszani ezt a nagy kérdést, amelyet ha úgy oldana meg, hogy azt az állam venné kezébe, ezáltal az állam óriási vagyonra tenne szert, amelyre felfogásom szerint ebben a nehéz gazdasági helyzetben különösen nagy szüksége van az államnak* Mindaz, amit a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat mellett felhoztak, azt bizonyítja, hogy a villamosításra ugyan szükség van, de szükséges az is, hogy azt az állam a saját kezébe vegye, . Mindezek alapján a javaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, folyó évi november hó 2T-én, délelőtt 10 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön ülése, 1930. november 26-án, szerdán. 55 szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A napirendi javaslatot elfogadottnak jelentem ki. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Következik elsősorban Patay Gyula képviselő úr írásbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): «Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Pénzügyminiszter úr! A Magyar Nemzeti Bank nem lehet többé az a hitelforrás, mely az ország hitelellátását alimentálni tudja, különösen áll ez a vidék hitelellátására nézve. t A Magyar Nemzeti Bank nem azért nem elégíti ki az ország hiteligényeit, r mert nem akarja, vagy ahogy egyes lapok írják, hogy tudniillik a pénzintézetek nem veszik igénybe a Nemzeti Bank hitelt, mert drága; ezt a té- telt így felállítani nem lehet, mert a Nemzeti Bank ma is a legolcsóbb hitelforrás. 1928 június havában a Nemzeti Bank kénytelen volt a bankok excontingens reescompte hitelét megvonná, rendes hitelkeretüket pedig felére leszállítani. A Házban ennek okát a jelen pillanatban nem óhajtom szellőztetni. Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Pénzügyminiszter úr! A felveendő külföldi valutakölesönből legalább hatvanmillió dollárral kell a. Magyar Nemzeti Bankot elátámasztani, mert ezzel elérjük azt, hogy ezen újabb fedezet mellett képes lesz a Nemzeti Bank elég bankjegyet kibo csátani, az ország jogos hiteligényeit kielégíteni és ezáltal a fellendülést elősegíteni. De nemcsak ezek oknál fogva, hanem adózási rendszerünk miatt is szükség van nagyobb bankjegymennyiség kibocsátására, mert az ezidőszerint kibocsátott bankjegymennyiségből az ország minden egyes lakosára eső 55 pengő 80 filléres fejkvóta nem elegendő ahhoz, hogy a direkt és indirekt adókat az ország lakossága fizetni tudja, a sok-sok egyéb fizetni valókkal együtt. Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Pénzügyminiszter úr! A külföldi kölcsön helyes felhasználása csak úgy lesz eredményes, ha a Magyar Nemzeti Bank leszámítolási kamatlábát annyira emeli, hogy ezen kölcsönre se az állam, se a jegybank rá ne fizessenek. Inkább fizessünk olyan pénzért — amely van — 6 és fél százalék kamatot, mint elméletben 5 és felet a nem létezőért. Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Pénzügyminiszter úr! Meg vagyok győződve arról, hogy szerény véleményem a tisztelt Ház és a mélyen tiszteit Pénzügyminiszter úr helyeslésével találkozik. Baji Patay Gyula.» Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Fitz Arthur képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció a földmívelésügyi miniszterhez a,'• soroksári határban elhúzódó csatornaépítkezések halogatása tárgyában. 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy Budapest közvetlen közelében csak azért, mert a környező községek gyárainak szennyvize lecsapolást nem nyer, a
