Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

54 Az országgyűlés képviselőházának Uh hogy az amúgy is nehéz viszonyok között levő állam gazdasági helyzete megjavuljon. Éppen ezért már magában véve e miatt az egy dolog miatt sem tudnám ezt a javaslatot elfogadni, mert hiszen nem tudom, nem értem, nem bírom megérteni, miért van szükség arra, hogy egy törvényjavaslattal magánkézbe játsszak át egy olyan anyagi erőforrásnak a lehetőségét, amelyet az állam maga alig tud nélkülözni. Azonkívül méltóztatnak tudni, hogy Magyarország egyes vidékein a széntermelés nem megy kielégítő formában. Ezzel kapcsolatban felvetem.- azt a kérdést, nem volna-e ajánlatos akkor, amikor a villamosítást az állam monopolizálja, bizonyos szén vidékek kisajátítása is, teszem fel, a Sajó-medencében lévő szénbányák kisajátítása. Ott ugyanis közismerten rablógazdálkodás folyik a széntermelésben, és meg vagyok róla győződve, hogy több bányarészlet a jövőben teljesen lehetetlenné lesz téve a termelés szempontjából, annak a rablógazdálkodásnak következtében, amely ott folyik. Az állanu mint nagyvállalkozó, valószínűen meg tudná teremteni a rendes és szabályszerű gazdálkodást ezzel a villamosítással kapcsolatban. Ott óriási értékek mennek pusztulóba, és így a kettőt egy időbe kézbevéve, olyan nagy állami jövedelemre és haszonra lehetne szert tenni, ami felfogásom szerint egyedül volna ajánlatos. Erről a javaslatról több előttem szóló képviselő úr, mint Söpkéz képviselőtársam is, azt igyekezett bizonyítani, hogy ez a javaslat előmozdítja az ipar fejlődését is. En ebben a javaslatban látok olyan -intézkedést viszont, amely nagyon gyanús éppen ebből a szempontból. A javaslat 70. -§-a azt mondja, hogy közhasználatú villamosműre az ipartörvény nem terjed ki. En nagyon szeretnék erre nézve megfelelő felvilágosítást és magyarázatot kapni. Felfogásom szerint ez nemhogy az iparfejlesztést mozdítaná elő, hanem éppen ellenkezőleg, a meglevő — a szakmába vágó — ipar tönkretételére alkalmas, mert hiszen az, hogy az ipartörvény intézkedése a közhasználatú villamosművekre nem terjed ki, semmi mást nem jelenthet a gyakorlatban, mint azt, hogy nem szakavatott iparosokat, nem szakképesített embereket lehet " felhasználni ezeknek a berendezéseknek elkészítésénél és fenntartásánál. Ez pedig semmiképpen sem iparfejlesztés, hanem a meglévő iparnak is az elpusztítását jelenti. Nem enyhít ezen az intézkedésen a javaslat 31. §-a sem, amely a közhasználatú villamosműveknél^kellő szakismertekkel bíró egyének alkalmazását írja elő, mert hiszen általános jellegű kifejezés az, hogy kellő szakismerettel bíró alkalmazottakat kell alkalmazni. Nagyon könnyen megbújhat e mögött a kifejezetten kontárok alkalmazása is. s amikor a 70. § nem írja elő az ipartörvény alkalmazását, akkor joggal gondolhat az ember az általam elmondottakra. 1 Igen t. Képviselőház! A javaslat 38. §-a arról intézkedik, hogy az engedélyes nem köthet olyan szerződést, ahol a berendezést egy harmadik személy eszközli. A javaslát szankciója ebben a kérdésben semmi egyéb, mint az, hogy ha az engedélyes átlépL; ezt a rendelkezést^ akkor a megállapodás semmis. A magam részéről ezt a szankciót nem tartom megfelelőnek, mert ezáltal az engedélyesek olyan előnyös helyzetbe jutnak, noha a javaslatnak van is egy megsemmisítő szankciója, hogy mindenesetre alkalmuk nyílik : egy, erősebb 9. ülése, 1930. november 26-án, szerdán. szankció hiányában a fogyasztókat arra kényszeríteni, hogy minden berendezési munkálatukat az engedélyesekkel végeztessék. Ezt a magam részéről szintén nagyon is iparellenes tendenciának tartom a javaslatban, s ez a második elegendő ok ahhoz, hogy ezt a javaslatot ne fogadjam el. A javaslat 65. §-a az árszabás kérdéséről intézkedik. Az árszabás kérdésében sem látok általánosságban megfelelő intézkedéseket, de különösen feltűnő az, hogy a javaslat úgy intézkedik, hogy azokban a közületek által fenntartott üzemekben, illetve a közületekkel szerződött energiaszolgáltató üzemekben a mai árszabás meghagyandó. Tisztelettel kérdem a kereskedelemügyi miniszter urat, mi történik olyan esetben, amikor nincs érvényben semmi árszabási Például Miskolc törvényhatósági joggal felruházott városban körülbelül egy év óta nincsen érvényben lévő árszabás. Vájjon ez az érvénytelenség marad érvényben? Az egyességen kívüli, a megállapodáson kívüli állapot szentesíttetik és véglegesíttetik ezzel á törvénnyel? Egyáltalában az árszabás kérdésében az eddig mondottak alapján azt látom, hogy a javaslat különös módon a magánkapitalizmusnak támogatását tűzte ki céljául és elhanyagolja az állami érdekeket, elhanyagolja a fogyasztók érdekeit, s noha, tessék-lássék, néhány szakaszban intézkedik is a fogyasztók érdekeiről, de viszont azokat kellőképpen meg nem védi. Ennek bizonyítására legyen szabad megemlítenem, hogy a 37. § egyenesen előírja, hogy az engedélyesek érdekeiről gondoskodás történjék. Az engedélyek kiadásánál, az engedélyekben foglalt árszabások megállapításánál tekintettel kell lenni az engedélyesek által befektetett tőkének kamatoztatására és annak biztosítására. Mármost ezzel szemben viszont nem látom a javaslatban sehol sem azt, hogy az'állam hol találja meg az engedélyeseknek adott óriási kedvezménnyel szemben a maga számítását. Nem látom továbbá a javaslatban kellően szabályozva az árszabás megváltoztatását sem. A javaslat beszél ugyan arról, hogy abban az esetben, lm az^ anyagárak és munkabérek lényeges változáson mennek keresztül, ezzel szemben az engedélyesek számára előírt árszabást meg lehet változtatni, de olyan különös módon védi a javaslat itt is az engedélyesek érdekeit, hogy például a közületekkel kötött szerződéseket nem bízza a közületekre, hogy azok intézzék el az engedélyesekkel, hanem r a kereskedelmi minisztérium fenntartja magának ezt a jogot, féltő gonddal őrködve a fölött, hogy az engedélyesekkel szemben a I fogyasztók valami előnyhöz ne jussanak. I Viszont nem intézkedik a javaslat egyáltalá; ban abban az irányban, hogy ha az anyagárak ; és a munkabérek megmaradnak ugyan egy ! bizonyos színvonalon, de ezzel szemben a fo! gyasztóközönség, illetve a fogyasztók száma nagymérvben szaporodik, vagy esetleg helyenként csökken, — természetesen inkább szaporodásra van kilátás — akkor mi fog történni. ! Felfogásom szerint, amikor az engedélyt ki; adja a kereskedelemügyi minisztérium, akkor egy bizonyos előre kontemplált számú fogyasztóra számítanak s ennek alapján történik az engedélyek kiadása és az árak megszabása. De ha a fogyasztók száma nagysmérvben nö! vekedni fog, az energiaszolgáltatás ezáltal kétségtelenül olcsóbbá* válik. Ebben a javas: latban viszont nincs semmi intézkedés arranézve, hogy ilyen esetben megfelelően le kell