Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

Az országgyűlés képviselőházának UhO. volna az ^ energiatermelés gazdaságosságát, 'ökonómiáját, szóval mindkét szempontból helytelen lett volna. Egészen hasonló a helyzet a szén legújabb 'felhasználási módjánál is, ami a mi országunkban annyira fontos dolog, amikor tudniillik a szénből lepárlás útján kiválasztják a benzint, az értékes kenő- és motorhajtó olajokat és a fennmaradó szénből — félkoksznak 'hívják — termelnek villamosenergiát. Ez a 'két művelet annyira összefügg, hogy sem a henzintermelő eljárásnak, sem az energiatermelésnek rentabilitása nem volna biztosít'ható a szétválasztás mellett, de a két müvelet elválasztása az ország energiagazdálkodás 'mérlegét is rontaná. Egészen helyesen járt tehát el a kormány akkor, amikor nem foglalkozott ezeknek a ma létező és a nagy ipari telepekkel kapcsolatos 'elektromosműveknek megváltásával. Az a körülmény pedig, hogy az államnak nem lesznek 40—50 esztendő f múlva telepei a megváltott hálózatok ellátására, igazán ne okozzon nekünk ma gondot. Annyi mindenféle mód kínálkozik erre, ha majd 40—50 esztendő múlva tényleg arra határozzák el magukat az illetékesek, hogy az elektromos gazdálkodást állami feladattá teszik, hogy egy kis előrelátással ez á dolog igazán könnyen meg lesz oldható. Ma ez nem gond, ma arra kell ügyelni, hogy az a körülmény, hogy a telepeket nem váltja meg az állam, ne nyugtalanítsa a magánvállalkozást és ne aggodalmaskodjanak a magánvállalatok a miatt, hogy 45 év mulva, amikor az állam megváltja a távvezetékeket, munka nélkül maradnak az arra az időre remélhetőleg nagymértékben kifejlődött telepek. Erről a dologról azonban gondoskodik ez a törvényjavaslat, így tehát ez a körülmény — gondolom — egyáltalában nem okoz nyugtalanságot. T. Ház! Kétségtelen, hogy a háramlás és a megváltás, amiről most beszéltem, még abban a formájában is, amint ebben a javaslatban kontempláltatok, egyáltalában nem hat buzdítólag, serkentőleg a vállalkozásra. (Ügy van! jobbfelől.) A kormány tudatában volt ennek és azért gondoskodott a javaslatban olyan intézkedésekről, amelyekkel eat a nyugtalanságot vagy ezt az aggodalmat ellensúlyozza. Hogy csak a legfontosabbakat említsem, ilyen a kizárólagossági jog, a vezetékjog, a kisajátítási jog, az adókedvezmények, az eddigi komplikált és költséges engedélyezési eljárások helyett az egyszerűsített eljárások és még egynéhány intézkedés, amelyeket előttem máj, azt hiszem, mások elősoroltak, ezeket talán nem kell nekem külön is felemlítenem. Ezek kétségtelenül alkalmasak •arra, hogy ellensúlyozzák azt a nehézséget, amelyet a megváltás és a háramlás még ebben a formában is okoz. Különösen Gaal Gaston t. képviselőtársam kifogásolta éppen az előbb a kizárólagossági jogot. Gaal Gaston t. képviselőtársam említette, hogy ez a kizárólagossági jog ellentétben áll a fogyasztók érdekeivel. Helytálló volna Gaal Gaston t. képviselőtársam felfogása akkor, ha a kizárólagossági jog mellett nem gondoskodnék egyúttal a javaslat a fogyasztók érdekeinek legmesszebmenő megvédéséről. Ez a javaslat azonban másrészről a kizárólagossági joggal szemben előírja, hogy a vállalat tartozik. a fogyasztókkal szemben az egyenlő elbánást érvényesíteni, tartozik minden fogyasztó szükségletét kielégíteni, f tartozik gondoskodni az üzem folytonosságáról és zavartalanságáról. (Jánossy Gábor: Milyen áron?) Most érkezem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXII. ülése, 1930. november 26-án, szerdán. 49 oda, hogy eleget tehetek Jánossy Gábor t képviselőtársam kívánságának. (Jánossy Gábor: Ez a lényeges! En csak szegény fogyasztó vagyok!) Gondoskodik egyúttal ez a javaslat ármiasimálásról és a gazdasági viszonyok mélyreható változásának bekövetkezése esetére árrevízióról is. (Jánossy Gábor: Köszönöm, meg vagyok nyugodva!) En azonban még továbhmenőlög meg akarom nyugtatni. (Jánossy Gábor: A villany ára ma drága, az bizonyos!) Arra térek rá. Éppen az a célja ennek a javaslatnak, hogy az áram olcsóbb legyen. (Jánossy Gábor: Azért fogadom, el a ja vaslatot.) Ügy érzem, hogy ezek mellett a gondoskodások mellett a kizárólagossági jog egyáltalában nem kifogásolható a fovvasatok nézőpontjából, de annál szükségesebbnek tartom országos energiagazdálkodási nézőpontból, mert nemcsak a fogyasztónak, hanem a vállalatnak is immanens érdeke, mondhatnám talán létérdeke, hogy lehetőleg olcsó áron tudja ellátni a fogyasztókat, (Ü"~

w van! jobbfelöl.) mert csak olcsó árak mellett lesz az ő elektromos r energiája versenyképes a Dieselgéppel, a szívógázgéppel, szóval az egyéb hajtómotorokkal. (Ügy van! jobbfelől.) A vállalatnak is elsőrangú érdeke tehát, hogy olcsóbbíthassa az előállítási árat és természetesen egyúttal az eladasd árat is. Ehhez azonban feltetlenül szükséges az, hogy a vidéken áthaladó egy és ugyanazon elektromos hálózat láthassa el annak a vidéknek mindennemű energiaszükségletét, hogy azt a nagy befektetési költséget igénylő berendezést, amelyet főleg a téli esti órákban egy nagyon rövid időre kiterjedő világítási szükséglet igényel, kihasználhassa a vállalat egyéb évszakokban és a nap egyéb óráiban háztartása, mezőgazdasági és ipari célok ellátására, (Ügy van! jobbfelől.) különben nem képes olcsó áron termelni az energiát. (Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem, nem árt tehát, iha benne van ebben a javaslatbán a kizárólagossági jog. Talán jó is, hogy benne van, egyéni felfogásom szerint azonban mindezek ellenére nem tartom feltétlenül szükségesnek, mert ha egy vidéket végigszel egy ilyen nagy hálózat, logikus vállalkozó úgy sem fog egy ilyen nagy, országos jellegű vezetéket építeni. Ezt csak közbevetőleg kívántam megjegyezni. (Jánossy Gábor: Es ez a kizárólagosság monopólium ; jellegű.) Lehetséges. Igénytelen nézeten! szerint azonban ennek a kizárólagossági jognak ellensúlyozására nem is kellett volna talán felvenni, — csak elvileg beszélek, hogy megnyugtassam Jánossy Gábor t. képviselőtársamat . (Jánossy Gábor: Nyugodt vagyok!) — sem az ármaximálást, sem az árrevíziót ebbe a törvényjavaslatba. (Krisztián Imre: Nem árt, szükség lesz rá! — Jánossy Gábor: Majd megmagyarázza!) Mindjárt megmagyarázom. Az áralakulás^ nem önkényes. Az elektromos energia egységára nem függ a vállalkozó önkényétől, a vállalkozónak olyan áron kell adnia az energiát, hogy versenyezhessék, különösen motorikus céloknál;, — és ez a zöme a fogyasztott áramnak — egyéb motorok energiatermelő költségeivel. Az egy-; ségár tehát nem az ő önkényetői függ. Sok országban nincs is ármaximálás, nincs is fennr tartva az árrevízió lehetősége és ezekben az országokban mégis virágzik az elektromos gaz

: dálkodás, annak jeléül, hogy à vállalkozók olyan árakat adnak a fogyasztóknak, amelyek nekik rentábilisak, amelyek nekik előnyösek; Ha magam volnék ebben a felfogásban, talán nem mernék ezzel a kérdéssel előállni, mert 7